Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)

1911-02-04 / 8. szám

III. évfolyam. 8-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. február 4. Péntek. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA.ai Előfizetési árak : Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ ,16,, „ 8 „ „ „ 4 B Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. VE8ÉCZY ERNŐ. J* • Fömunkatársak: Dr. BARTHÁ JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatinár-Némeij, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. A hatalom bolondja. — írta: Dr. Biky Andor. — A kiérdemesült vándorszinész, aki a választásokat megelőző borús he­teken sorra szánalmaskodta a nagy vidék városait, ezúttal learatta a maga balsikerét a parlamentben is. Újra előhozakodott egy garmada ferde igazsággal, dühösen nekivágott a har- coskedvü ellenzéknek, de nem mu­lasztotta el, hogy a saját maga által támogatott pénzügyminiszternek, sőt az általa összetoborzott többségnek is oda ne mondjon egy pár nagyon is kellemetlen „őszinteséget“. Az igazságokat és őszinteségeket ismerjük jól még a szatmári brettliről. Mindig szerettük azokat az őszintesé­geket, amelyek igazságában maga sem hisz az őszintéskedő. Ezek a színlelt őszinteségek és ezek a hazug igazságok a legalkalmasabb eszközök a hagyományos nyúl kiugratásának meggyorsítására. -Gróf Vaskéznek azok a reflexiói, amelyeket a kormánynak a készfizetések felvétele tekintetében elfoglalt álláspontjáról mondott el képviselőházi beszédében, világosan jelzik, hogy a szerencsétlenkezü párt­vezér nem látja már nagyon távoli­nak azt az időt, amikor májd tulaj- donképeni céljait megvalósíthatja. Mennyi idő telt el addig, amíg a részeg kappan címet „a nemzet vezére* hangzatos epitétonával sikerült felcserélnie a geszti remetévé vedlett miniszterelnöknek! Jött az eltemetke­zés bús ideje, a cselek hálójának unalmas szövögetése, az idegbomlasztó alkalomlesés, — és mily sokára ez­után a reménység ébredése és mily soká még ezután a rozsdás fringia előráncigálása, az ész csikorgó kere­keinek megolajozása. A kanosszajárás Aradon, Szatmáron és Kutyabagoson, ezer fáradság, megerőltetés, izgalom, temérdek elpazarolt energia és mindez miért? Talán azért, hogy képviselő legyen tiz bihari kurtanemes, vagy azért, hogy Bugacon is megálljon a gyorsvonat ? Hallalit fuj a vezérnek a saját külön lájbzsurnálja a kormánypárt egykéje. Hogy ez az az ember, aki a középen áll és igazságot oszt jobbra és balra. Közben a miniszterek fut­kosnak egymáshoz és ijedten tanács­koznak, mit tegyenek a főkortessel, aki oktalannl osztja az „igazságot“ jobbra is? Nemzeti munkáéknál iz­gulnak az emberek: események elő­szelét érzik és féltik a saját olcsó bőrüket. Mert immár világos, hogy a mindenlébenkanál gróf akar valamit. Az ellenzékhez huzó érvelése és agg- ressziv fellépése a kormánnyal szem­ben azt bizonyítják, hogy a csapkodó szárnyak felvonása megkezdődött. A hatalmi őrület megrohanta a gyászos- multu államférfiut. Most már csak az alkalmat lesi, hogy adott jelszóra összeroppantsa a többségnek nevezett kártyavárat és a mindent ellepő za­varosból kihalássza magának a ha­talmi pozíciót. Mérhetetlenül szánalmas a ma­gyar közélet, amelyet ilyen célok és ilyen emberek irányítanak. Kimondha­tatlanul szomorú az, hogy nemzeti létezésünket ilyen törekvések irá­nyítják. Kétségbe sem vonható tehát, hogy az ellenzékre súlyos és nagy feladatok várnak. Hisszük, hogy a nép képvi­selői, akiknek mandátumot nem csendőrszuronyok és korlátolt italmé­rési engedélyek juttattak, átérzik fel­adatuk fontosságát és idejekorán meg­akadályozzák a hatalomimádó gróf alkotmányellenes merényleteit. Széljegyzetek. PAKTUMRÓL csevegnek a kormány szócsövei, amiből nyilvánvaló, hogy a bank­dátum közeledtévei elárkezett a makkalál- modások ideje. Szegény kormány, — amely temérdek pénzáldozattal többséget erőszakolt ki magának a megvásárolható közvélemény­től, rövid pályafutása alatt eljutott a keserű kijózanodáshoz. Ma még görcsösen kapasz­kodik egy pár reménysugárba, még van tar­talékban egy-egy rózsaszínű illúzió. Még akadnak naiv mamelukok és bárgyú zsurná amüzánok, akik és amelyek bíznak a meg­alkuvás lehetőségében és jámbor kalmárok­nak nézik az ellenzék vezéreit, akikkel — úgy hiszik — megárulhatnak egy gyékényen. Közben a harc folyik, uj emberek és uj ér­vek csapata vonul fel a kormány bankja­vaslata ellen. A makkalálmodások ideje te­lik, múlik . . . * AEHRENTHAL expozéját a francia la­pok osztatlan elismerésben részesitik. A két balkezü külügyminiszter, akinek balkáni ki­ruccanása annak idején igen siralmas birála­„Divat udvar“ külföldi mintára berendezve megnyílik 1911. márc. havában Kazinczy-u. 4. Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb áruháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom