Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)

1911-02-23 / 24. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 * Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. Komédia. (B.) Ma reggel megjelennek a parlament fényes épületében néhány losonciak: polgármester, főkapitány, pártelnök és más kisistenek, három polgárember ünneplőben. Ezt úgy hív­ják: küldöttség. Tagadhatatlanul hibás elnevezés. Mert ugyan ki * küldi eze­ket a figurákat a páriámért házába ? A jó losonciaknak igazán nem fő a fejük abban, hogy amúgy sem nagy népszerűségüket ezzel a komédiával még alább szállítsák a nemzet köz­véleménye előtt. Inkáhb hívták ezeket az urakat, mint küldték. A nemzeti munkának szüksége van azokra a mu­tatós jelenetekre, amikor a lelkesült választópolgárság kiválasztottjai öröm- könyek között nyújtják át a megbízó­levelet a miniszter-képviselőnek. Ők még hisznek a távolálló többiek hi­székenységében. És amikor a minisz­ter külön e célra bemagolt frázisok görögtüzében átveszi a mandátumát, a munkapárti had lelkesen éljenzi a maga diadalát. A polgármester urnák kéjes zsib­badás áll a gomblyukába. Milyen lesz a termés? kérdi a miniszter. Azután elindul a küldöttség, hogy egy fáradt­sággal még nehány nagy embert üd­vözöljön. Elhangzik pár tószt a vá­lasztási kampányban átedzett torkok­ból, a küldöttség itt-is ott is harso- gón éljenez, miközben a hagyomá­nyos szeg mélán kidugja a zsákból a fejét . . . így csinálják Magyarországon a politikát. A losonci mandátum meg­üresedik. Nehány ember — vezérke- dők a nép szőlőkarókertjében — el­kezdi hinni, hogy csak úgy lészen boldog a magyar, ha a honvédelmi miniszter, kinek a nagy osztogatáskor nem jutott mandátum, fogja képvi­selni a losonci korlátolt italmérések szent ügyét. Amint szárnyakéi ennek a gondolatnak, — a rossz hir szár­nyon jár — mindig többen és többen élik bele magukat ebbe a kellemes hitbe és a polgármester ur táborka­rával felhivatik Budapestre, hogy kérné fel a mandátum elfogadására a honvédelmi minisztert. Aki törvény­hozói tudásának eddig még nem adta ugyan tanujelét, dehát aki oly jól érti az exerciciiimot, az bizonyára nem fog visszarettenni egy kis törvényho­zástól. Nem is retten. Az ajánlatot elfogadja. A miniszterelnök utalvá­nyozza az alkotmányos költségeket, a polgármesternek udvari tanácsosságot, a főkapitánynak Ferenc József ren­det, az italtnemmérőknek engedélye­ket Ígér. Az urak hazamennek és ké­Kilenc és fél perc. Irta: Vajthó Lajos. Nincs talán egyetlen tudós sem a vi­lágon, akinek fejében meg ne fordult volna az élet meghosszabbításának problémája. Könyvet is Írtak róla nem egyet. Némelyek szerint csak a nikotin és alkohol élvezet hosszabbíthatja meg az éle­tet, — mások szerint ellenben csak úgy érhetjük el a századik évet, ha lemondunk a dohányzásról és a szeszes italokról. Szóval, ha az ember könyvek szerint akar hosszú életre szert tenni, — könnyen belebolon­dulhat abba, hogy melyiknek a tanácsait kövesse. Volt egy fiatal barátom, aki ezen a téren úttörő munkát ért. Szerinte, minden nagyobb fáradság nélkül elérhetjük a „Qiuatuduor“ 100—120 évet, ha az ő módszere szerint élünk. Csak az a baj, hogy nem adhatta ki a könyvét, mert meghalt szegény 24 éves korában. Lám a franciák praktikus emberek ! ők megfejtették ezt a problémát s most minden francia hosszabb életet él, mint más halandó. Nem sokkal ugyan, — csak kilenc és fél perccel, de hát ez is valami! Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a fran­cia és angol óra számítás közt kilenc és fél perc differencia volt, amit szerettek volna elenyészteni, mert sok zavarra adott okot. Igen ám, de mind a két nemzet azt akarta, hogy a másik igazítsa az övé után az órá­ját. Végre is a franciák engedtek. Miért ne ? Hiszen ők esak nyerhetnek vele! Mondjuk, hogy a francia órákon van most egynegyed 10, az angolokén van akkor 9 óra 5 és fél perc. Mármost a franciáknak vissza kell igazítani az órájukat 9 óra 5 és fél percre s igy az egynegyed 10-ig terjedő 9 és fél percet kétszer élik át. így hosszabbítja meg az életét a francia. Hanem furcsa dolgok fognak ebből kisülni. Tegyük fel, hogy valaki Kirchsdorfból, — egy németországi falucska, — St.lousbe akar utazni, — ez pedig Franciaország ha­tárán fekszik. A két helység 6 percnyire van egymástól. Mármost az illető felül a vonatra Németországban, — ahol a régi óraszámitás dívik, — mondjuk 11 óra 10 perckor s elér St. loursbe, — ahol az uj módi szerint számítják az órát, — ugyan aznap 11 óra 6 és fél perckor. Tehát az Szatmár megye legnagyobb és legfényesebb áruháza külföldi mintára berendezve megnyílik 1911. márc. havában Kazinczy-u. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom