Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)

1911-02-19 / 21. szám

8. oldal. __ Bá mulatos ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. az a sok újdonság, ami G]főry üveg-üzletébe érkezett. Az árak feltűnően olcsók. TÁJÉKOZTATÓ : Megjegyzem az összes áruk legújabb fazonban gyönyörű festéssel és aranyozással. 6 db kávés-teás vagy mókás csak 6 K — f 6 drb sörös, vizes, vagy boros- vizes pohár kristály üveg csak 72 fill, 6 „ étkező csak — — 16 „ — f készlet csak — — — 5 K — f boros pohár kristály üveg csak 54 „ 6 pár kávés vagy teás csésze csak 2 „ 40 f 1 db likőr vagy konyak készlét csak 1 „ 50 f Vidéki postacsomagolás 50 „ Tisztelettel Győry Károly. Nemzetiségi bankpolitika. T. barátomról tudjuk, hogy ő bizonyos exponált politikai tendenciáknak igazán ra­jongó hive, hogy ne mondjam rajongó Bolzay-leánya. ö őszinte lelkesedéssel visel­tetik minden iránt, a mi szép, igaz, nemes és főnemes. (Derültség.) Ebben megnyug­szom. Azonban t. barátom azt is kívánta, hogy a jegybank teljesítsen szolgálatokat a nemzetiségiekkel szemben annak a nemzeti birtokpolitikának kérdésében, amelyet a ma­gunk hivatása gyanánt állított fel. Úgy gon­dolom, épen ő emlékezett meg vagy másik képviselőtársam a németeknek Pozenben kö­vetett birtokpolitikájáról. Ennek a fejtegetésébe nem kívánok belemenni. Annyit a magam részéről felem­líthetek, hogy sohasem rajongtam a pozeni birtokpolitikáért, mert soha azfállampoigárok birtoktalanitását és velük szemben elkövetett erőszakosságot csak azért, mert nemzetisé­gükhöz, vagy hitükhöz ragaszkodnak, he­lyesnek nem tartottam. Akár helyes, akár nem helyes ez azonban, Németországban sem a Reichsbank az az intézet, amely ezt a politikát táplálja és ennek a politikának számára az anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátja. Lehet arról szó, hogy valósítsunk meg társadalmi utón ilyen intézeteket. Én egy ország nagy szégyenének tartom, hogyha ilyen, most már célzatosnak mutatkozó elő­nyomulások ellenében nincs meg az az ener­giája, amely ezt megtegye. Lehet arról is szó, hogy ezekben a kérdésekben állami segítséget is kívánnak, bár mindég meggon­dolandó dolog, hogy ezek az előnyomulások okozatai-e bizonyos ultrasovinisztikus elvek és nézetek előnyomulásának, vagy pedig annak előidéző okai. Egy dolog azonban bizonyos; a banknak az a hivatása, hogy a valuta őre legyen, hogy a hiteleszközöket minden állampolgár számára egyaránt szol­gáltassa, ő reá a monarchia minden állam­polgárának teljes bizalommal kell néznie, egyetlen egygyel sem szabad, hogy meg­történjék az, hogy a jegybankban a maga ellenségét lássa és bizonyos politikai törek­vések expozensét. (Helyesles.) Elég hiba, hogy ilyen törekvések a csehek részéről kopogtatnak Ausztriában, elég hiba, hogy nemcsak kopogtatnak, hanem már döngetik is a kapukat és hogy mi is segitsük e tö­rekvéseknek erőhöz jutását, azt én az or­szágra veszedelmesnek tartom és e néze­temnek kötelességem kifejezést is adni. (Általános helyeslés). Mindezek után reám az az utolsó fel­adat hárul, hogy ezen felszólalásom kereté­ben röviden megokoljam, miért kell fentar- tanom azt a határozati tavaslatot, amelyet most a készfizetések törvényes megkezdése dolgában előterjesztettem. (Halljuk 1 Halljuk!) A készfizetés. Sajátságos jelenségekkel találkozunk a készfizetések terén, amelyről egyik-másik t. képviselőtársam már megemlékezett. Az eset, mint méltóztatnak tudni, az, hogy az igen t pénzügyminiszter úrnak az eredeti állás­pontja ebben a kérdésben az volt, hogy ő nem valósította meg mindazt, amit óhajtott volna s ennél kevesebbel volt kénytelen be­érni, mig a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a programmot teljesen megvalósították. Ez az eljárás hasonlatos ahhoz az esethez, amikor az újdonsült anya elé járulnak az üdvözlők és azt mondják — most a pénz­ügyminiszter urnák — gratulálunk kegyelmes uram a pompás új fiúhoz. A pénzügymi­niszter úr, mint boldog anya, bizonyos zavarral hárította el a gratulációkat, azt mondván, kérlek, az nem fiú, hanem leány. A Nebántsvirág. Erre a boldog apához, a miniszterelnök úrhoz sietnek és azt mondják: Gratulálunk kegyelmes úram, a bájos leányhoz, a mire a miniszterelnök úr mosolygós tekintetével azt mondja: Kikérem magamnak, hiszen ez, egy hatalmas fiú. Kitör a zavar. Szerencsére ekkor előáll műszereivel a t. munkapárt tudós asszonya, Jankovics Béla t. képviselő- társunk (Derültség.) és boldogságtól sugárzó arccal mondja: kérem, niucs ebben semmi­féle ellentét, mert hiszen ez egy olyan cso­dálatos gyermek, amelyik egy személyben fiú is, leány is. (Derültség.) És amikor t. barátomnak segítségére siet Hantos Elemér t. képviselőtársam, aki a Saturday Review egyik évfolyamából megállapította, hogy hasonló csoda már történt Angliában vagy Skócziában és amikor ugyancsak segítségére siet Antal Géza t. képviselőtársam, aki mint pápai nagykövet az őt állásánál fogva meg­illető csalhatatlanság alapján szintén meg­erősíti ezt az állítást, (Derültség.) akkor ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy egy olyan teljesen józan fej is megzavarodik, mint a minő a pénzügyminiszter űré és most már ő is abban a vélekedésben van, hogy ő az a nürnbergi grófnő, akirő a Nebánts- virágban énekelnek és a ki világra szült egy ezredet. (Élénk derültség.) Ámde, t. ház, ekkor igazán megjelenik Nürnbergből lovon a gránátos és közbevágtatva összegázol mindent, ami szép érvvirág ebben a kérdés­ben eddigelé előkerült. Gróf Tisza István igen t. képviselő ur szükségét látta elsősorban Aradon annak, hogy egy pohárköszöntőnek keretében nyilat­kozzék és ekkor megállapította azt, hogy a munkapárt eddigelé már igen sokat és igen szép dolgokat végzett, ezeket azonban, mint a perrendtartást is, teljesen készen találta. Hát ez igaz es ezt az igazságot mi erről az oldalról már el is mondottuk, é hogy miért látta gróf Tisza István szükségét annak, hogy most ő dörgölje ezt a t. kormány orra alá, ezzel a részével nem foglalkozom. (De­rültség balfelől.) Azonban azt is hozzátette, hogy most fog következni a kormánynak saját eredeti alkotása, jegybankjavaslata és akkor 48 óra múlva feljő Budapestre és megállapítja, hogy ebben is hozta a kormány mindazt, ami eddigelé már megvolt, t. i. a közös bankot, de nem hozta azt, a mi ere­deti alkotásaképen valósíthatott volna meg : nem hozta a készfizetéseket. Mikor igen t. képviselőtársam ennek az eredménytelenségnek okára rámutat, azt mondja, hogy ennek oka az osztrákok bor- nirtsága. Arra kérem a t. túloldalt és a t, kormányt, hogy ne méltóztassanak mindig az okosságnak arra a fajtájára pályázni és azt tekinteni az okosság egyedüli ismérvének a mi abban a közmondásban van kifejezve, hogy az az okosabb, amelyik enged. (Derült­ség és helyeslés a baloldalon.) Az okosság- ságnak ebből a fajtájából igazán túlságosan sok volt már a t. pártnak is és az ország­nak is. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Golyó és akasztófa. Ha ezek után megvonom annak a mér­legét, hogy a készfizetések dolgában mi tör­tént a kormány és a kormánypárt részéről, azt a következőkben állapíthatom meg. A t. kormány azt mondja, hogy ő biztosította a pénznek paritását, tehát azt, ami eddigelé is megvolt, ellenben nem biztosította azt, a mi eddigelé nem volt meg, nem hozta be a készfizetések törvényes megkezdését, amivel elérhettük volna, hogy értékeinket a külföldön könnyebben és kedvezőbben helyezhetjük el mint eddig, a mi kétségtelenül a magyar közgazdaságnak előnyére szolgált volna. Ha ezzel szemben azt méltóztatnak mondani, Feltűnő olcsóságok: kézimunka, rövidáru divatcikkek, fehérnemüek, kalapok, nyakkendők, gallérok, kézelők, esőernyők a Központi Áruházba, Hám- János-u. 4. sz. Színházzal szemben. Előnyomda és monogram-hímzések jutányos árért elvállaltalak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom