Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-22 / 4. szám
Szatmárnémeti, 1911. egy másik oldala is, amelyre rámutatott egy, az osztrák pénzügyekkel foglalkozó ember a Schmoiler-féle Jahrbuch legújabb füzetében,, amelyben kiemelte, hogy három állam van — a mint ő mondja — melynek drága a kamatlába: Galícia, Bukovina és Magyar- ország ; drága pedig azért, mert a bank a pénzintézetek hitelszükségletét nem fedezi teljesen és a kamatláb drágaságát az is előidézi, hogy az Osztrák-Magyar Bank nem felel meg teljesen azon hivatásának, hogy forrása legyen a pénzszükséglet kielégítésének. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az értékpapír kérdés. T. Képviselöház! Ugyancsak felemlítette volt Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam és Hegedűs Lóránt t. képviselő- társam is az értékpapírok elhelyezéseinek nehézségeit, (Halljuk! Halljuk! a balolda- Ivn.) amelyekre való utalással lát szükségesnek olyan intézkedéseket, amelyek az értékpapírok elhelyezését könnyebbé teszik. Én teljesen osztanám t. barátomnak ezt a felfogását, ha valóban azt tapasztalnék, hogy a közös bank hatása alatt értékpapírjainknak árfolyama ugyauaz, mint aminő például az osztrák értékpapírok árfolyama, holott mindkét értékpapiros az Osztrák-Magyar Banknak, tehát a közös banknak állítólagos protekto- rárusa alatt áll. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mindazonáltal azt tapasztaljuk, hogy a közős jegybank uralma alatt egy állandó marge van a két értékpapír árfolyama között és a magyar korona- és az osztrák koronajáradék, a magyar arany- és az osztrák aranyjáradék sohase jegyez egyforma árfolyamot, hanem mindig az előbbinek mindig lényegesen alatta áll. Mi ennek oka. Az, hogy a jegybank kérdésének nincsen hatása arra a készségre, s mellyel az értékpapírokat a piacok felveszik, mert az az idegen hitelező az ország gazdasági erejét és az ezzel összefüggő egyébb kérdéseket teszi vizsgálata tárgyává és ezek szerint állapítja meg azután, hogy vásárol-e; ezekhez alakul és idomul a maga vásárlási kedve. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De kialakul ez azon egyéb körülmények szerint is, a melyekre báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam utalt, hogy az egyes államok azt szeretik, ha az ő értékükben van kiállítva az illető értékpapiros, amit épugy megtehetünk önálló jegybank esetén, ha azt helyesnek találjuk, mint a hogy megtehetjük a közös bank esetén és mint a hogy erre nézve kísérletet tettek az utóbbi időben is abból indulva ki, hogy akkor és ott, amidőn és a hol az nekünk pénzünkrbe nem kerül, miért ne keressük a hitelezők kedvét. De helyesen utalt az igen tisztelt előadó ur is báró Madarassy-Beck Gyula t képviselő úrral szemben arra, hogy az értékpapírok esetleges visszaáramlásának mindig megvannak a maga határai. Hiszen ahhoz a művelethez, hogy valaki értékpapírokat dobjon a piacra, épen úgy mint a házassághoz két ember kell. (Úgy van! bal- felől) Az egyik az, aki a papirt dobja és a másik, a ki a papirt felveszi és hogyha nincs, a ki azt a papirost felvegye, akkor a papír értékcsökkenése önmaga idézi elő és állapítja meg ezt a határt; mert a papírtulajdonosoknak elmegy a kedve attól, hogy önmaga kárára dobálózzék a papírokkal, hogy saját maga értékeit (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) és saját maga tör- törje be épületének ablaküvegeit. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ÉSZAKKELET Ezekben, a t. ház, a kérdésnek azzal a részével foglalkoztam, hogy ime nincsen számbavehető akadálya annak, hogy mi az önálló magyar jegybankot felállíthassuk. Az igen tisztelt előadó ur egy közbeszólása alakjában szives volt engem arra figyelmez-- tetni, hogy hogyan áll a diszázsió kérdése. A diszázsió kérdése is olyan, hogy ebben a tekintetben is legfeljebb próféciákba bocsátkozhatunk, a mely próféciák épen olyan értékesek, mint a milyen értékesek voltak az előző próféciák. De méitóztatnak azt igen jól tudni, hogy a dizsázsiónak van egy bizonyos hatása, különösen nálunk volna egy bizonyos iparfejlesztő és vámvédelmi hatása, a mely érvényesülne úgy a mezőgazdaságra, mint az iparra nézve is. A diszázsió. Mezőgazdasági hatása van abban, hogy az esetleg bekövetkező diszázsó következtében az a mezőgazda, a ki kiviszi az áruit, ott azért a 100 koronáért olyan pénzt kap, a mely, mondjuk 2 százalékos diszázsió esetén 102 esetleg 103 vagy 104 koronát ér. Azzal, hogy midőn kivitte áruját azért a 100 korona helyett 104 koronát kapott, azzal a 4 koronával az ő vásárlóképessége emelkedett. Az iparra vonatkozólag is megvan ennek a fejlesztő és vámvédő hatása, hogy a helyett, hogy kinn vásárolnánk iparcikkeket a hol a mi népünk helyett, vagyis a 100 korona helyett 104 korona értéket értéket kell fizetnünk, itt vásárolunk, a hol azzal a diszázsióval, a 4 koronával olcsóbban kapjuk azt az iparcikket. Ez tehát egy teljes vámvédelem, a mely megnyilatkozott Olaszországban is az ottani diszázsiónál. Mindez azonban nem akar a diszázsi- ónak védelme lenni és ezt csak a közbeszólásra vonatkozólag jegyeztem, meg és Ausztriának sem áll érdekében az, hogy egy efféle diszázsió mi- nálunk bekövetkezék, — és Ausztria maga volna az, a mely netáni előál- lihatásának útjába állana. Miért keli önálló bank ? De ha már most bátor voltam kimutatni, hogy nem áll az önálló jegybank megvalósitásának útjában semmiféle akadály, meg kell indokolnom azt az álláspontomat is, hogy tehát pozitive miért kivánjuk mi az önálló jegybankot. Azt hiszem, hogy nálunk, akik az önálló vámterületnek álláspontján vagyunk, (Halljuk! Halljuk!) ez a kérdés külön megokolásra nem is szorul. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy Magyar- ország nyomorúságának elenyésztetésére egyik leghathatósabb eszköz az, amellyel ebben az országban rendelkezésre álló minden erőt a lehetőségig felhasználni képesek vagyunk. Hiszen t. ház, még egy magán- gazdaságban is szerepet játszik az erők kellő kihasználása; a parlamentben magában is ugyancsak az a cél, hogy minden párt képes legyen érvényesíteni lehetőleg olyan emberét, aki arra való képességgel és erővel rendelkezik. 7. oldal. Nálnnk pedig, ahol uj társadalmi rétegek elhelyezkedése kétszeresen fontosak. Ennek a nagy, kívánatos célnak elérésére szaporítanunk kell a munkaalkalmakat. A munkaalkalmakat nem szaporíthatjuk máskép, csak úgy, ha ipart teremtünk és erre az iparra nézve épen az előadó ur volt szives elismerni, hogy dacára a közös vámterület több mint négy évtizedes uralmának, mi ipari téren még csak — az ő szavait használom a fejlődés küszöbén állunk. Ipart tehát megteremteni vámvédelem nélkül nem vagyunk képesek, vámvédelmet önnálló vámterület nélkül nem lehet nyújtani. És így nem politikai dogma ez nálunk — mert én nem ismerek dogmákat a politikában, hanem objektiv gazdasági okokból fakadó meggyőződés. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És az a meggyőződésünk, hogy ebbe az iparfejlődésbe tudjuk a legerősebben belekapcsolni magát a mezőgazdasági fejlődést is, egyfelől magának a mezőgazdaságnak teljes indusztrializáló- dásával, amely egyszersmind az ipari jövedelmezőbb termesztésre veti magát, másfelől azzal, hogy megteremtjük azokat a fogyasztási területeket, a melyek, fájdalom, még most sincsenek meg. Mert nem az most ami bajunk, hogy nálunk sokkal nagyobb a termelés, mint a mennyi a fogyasztási képesség terület vagy a lakosság száma szerint volna. Azért vagyunk kénytelenek exportálni a külföldre, mert nincs még kifejlesztve a hazai fogyasztóképesség. Akkor, amikor az ország szívében, pl. Biharmegyében a küteges tífusz uralkodik, amelyet más szóval ehség-tifusznak nevezünk, (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) amikor a Felvidéken az esztendő bizonyos szakaszaiban leszállítják a cselédség élelmezését, mert télen nem terem semmi és nem szabad annyit enni, akkor mindnyájunknak arra kell fordítanunk törekvésünket, hogy itt képesek legyünk kifejleszteni a megfelelő fogyasztóképességet, mert hazai fogyasztásunkat kell elsősorban meghódítanunk a termelés számára és csak azután mehetünk a külföldre. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon). De az a meggyőződésem, hogy azoknak, a kik a közös vámterület álláspontján állanak, épen úgy kell törekedniük az önálló jegybank felállítására, mint a hogyan törekvésünk ez nekünk. Egy gondolatot kell itt kifejtenem, a melyet érintettem volt már a trónbeszéd feletti válaszfelirati vita rendén tartott beszédemben. Méitóztatnak azt tudni, hogy minden állam fegyverkezik, hogy önmagát fentartsa, fegyverkezik pedig ma jórészt nem puszta kalandvágyból és a hiditó politikának szempontjából, hanem főként
