Északkelet, 1910. december (2. évfolyam, 49–52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. I Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona. Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, SzatmárNémeti (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. A hatalom. Magyarország első királynéja hozott ügyeskezü germán hajadonokat és velük együtt kényes ábrázolatokat hímezett egy selyemvégszövetbe aranyfonállal. Azután összevarrták az immár aranydíszes selyemdarabot, úgy hogy hasonlatos lett a tölcsérhez és a királyné odaajándékozta azt a papoknak, hogy legyen nekik misétmondó ruhájuk. Egy király a későbben következők közül, — bizonyára nagy, mert nagyok a királyok mind, és bizonyára bámulója a kézműipari remekeknek — rajtafelejtette a szemét a díszes papiruhán, amelyért egykor néhány germán hajadon megvakult. Azután leakasztotta a pap válláról a misétmondó toalettet és miután az udvari Holdas éj. — Lenau után. — Mozdulatlan tótükörben Sápadt holdfény csillámlik, Zöld sás közé koszorúba Fonva halvány rózsáit. . . Domb tetején szarvas-csapat Bámulja az éjszakát . . . Alvó madár rebben néha S összerezzen, zúg a nád .. . Köny futja el tekintetem’ . . . Lelkem mélyén átremeg, Mint est-ima... lágyan ... halkan, A te édes, szép neved . . . Hajó. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesz'.ők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb,árért közöltéinek. Nyilttér sora 20 fillér. I Előfizetési és hirdetési dijak e lap kiadóhivatalába j (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. szállító szabócég egyik beltagja azon némi módosítást eszközölt, vállára vetette az immár Szent István palástjának nevezettet, fellovagolt a hagyományos dombra és megesküdött erős esküvéssel, hogy az ország alkormá- nyát épségben fogja tartani. Azóta takart az ékes relikvia nagyon sokféle vállakat és hordozták jó- néhányan: törpék és óriások. Az egyik tette le, a másik vette fel, — olyik utóljára már nem is tette le, csak vette tel. És azóta viselik szakadatlan az érdnmesek és érdemetienek. De viselte légyen diadalmas és bölcs országló, akit büszkéd vallanak magyarnak késő évszázadok vagy pedig pi- pogya korcs, aki reszkető inakkal áll meg a történelem itélőszéke előtt: egyformán nevezték a legszeretettebb I király nevén és egyformán tisztelték rajta a palástot a nemzet nagyjai közül az úgynevezett hatalmonlévők. — Egykori kiskárályok alázattal törlész- kedtek a trón zsámolyához, ha rájuk mosolygott a palást kegye, a vagyon és ész hivságos nagyjai kocsonyává puhították a gerincüket, ha meg kellett jelenni a viselője szine előtt. Mert nagy volt a hatalom varázsa mindenkor és kevesen voltak azok, akik nem szerettek fürödni a hatalom fényében. És ezt lojalitásnak nevezik azok, akiknek megadatott az úri tapintat adománya. Lehetne mesélni arról, hogy milyen lojális a magyar. Igen, lojálisok az aulikusok, az udvar kegyét félők, a tányérnyalók és az a keskeny em- bergyürü, amely ezaket közvetlenül körülveszi. No meg a tuhutummegyei Legenda. Irta: Biky Andor. A kisváros egyetlen nevezetessége az öreg gróf volt, aki egész hosszú életét ebben a falusias és elmaradott környezetben élte le. Idegen nem igen fordult meg a városban ; a véresszáju és istentelen világfelforgatók, akik messze földek szántóvetőit már fellázították, idáig nem jutottak még el és a kényeskedő, peckes nyárspolgárok meg a korán vénülő, fiketős és tájcsoló teins- j asszonyok érintetlen klenodiumkép hagyták a gyerekeikre a zordon várkastélyt, a döly- fös dinasztákat, meg azt a babonás tiszteletet, amellyel ezeknek a középkori váruraknak adóztak. Általában mindenki meg vott győződve, hogy a nagyvilág forgását is az öreg! ! gróf haragosráncu szemöldöke kormányozza, ahogy dirigálta őket minden cselekedetük- ken és talán még a gondolatukban is. Néha roszkedvü volt a nagy ur, és ilyenkor a városka apró házaiban, amelyek úgy hozzáigazodtak a közöttük emelkedő kastélyhoz, mint a vén kotlóhoz a piciny sárgapihes csibék, — állandó félelem vert tanyát. Ez a vénülő oligarcha, akiről hét napi járó földön félelemmel beszéltek a nép vénei, valóságos zsarnoka volt a vazallusainak. Sohasem látott olyan urat, akit magához mérhetett volna és félt is kimenni a nagyvilágba, nehogy ott még nagyobb urra találjon. Még beleszületett az ősei gondolatvilágába és késő vénségére, amikor már a hire is elhalt a régi világnak és nyugati országok felől meleg, vörös szelek söpörtek végig a ma- igyar dülőfeleken, ő még mindig hübéruri Klánicza László polgári, katona és orthopäd cipészmester modern cipész-műhelyében Szatmár, Kinizsi-utca 32. a legszolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek így francia valamint angol cipőkés csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopäd) Fájós ábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl.
