Északkelet, 1910. december (2. évfolyam, 49–52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. Van jó hatása is a választásnak.! Sokan voltunk hívei a nem általános, de titkos választási jognak. Ma már nem vagyunk, meggyőzött bennünket ez a mostani titkos választás. Ha ilyen a titkos választás, mint amilyen ez a titkos választás volt, akkor egyenesen államiságunk ellen támad az, aki titkos választói jogot hangoztat. Ha ilyen lesz a titkos választás, akkor jobb a nem titkos, hiszen legalább sokakat a nyilvánosság visszatart az erkölcstelenségtől. A választás eredményeként az er- kölcsiség sülyedését lehet és kell megállapítani. Remény csak egy van s ez az, hogy minden actio reactiot szül, be fog, be kell nállunk is következnie a reectionak; a választópolgároknak be kell látni azt, hogy pénzért meggyőződést eladni nem szabad; be kell látni azt, hogy nem báb a választó- polgár, akit a kortesek ide-oda rán- cigálhatnak; be kell látni, hogy a közérdek a fő, amely előtt a magánérdeknek mindig és minden körülmények között meg kell hajolni; a választópolgárnak saját értékének, becsének tudatára kell ébredni és akkor nem lesznek a vasárnapihoz hasonló választások! Nyiltlevél az „ÉSZAKKELET“ igen tisztelt Szerkesztőségéhez Szatmár. Amik most Magyarországon egyházi téren történnek: a X. kath. nagygyűlés alaphangulata; az antimodern áramlat ........erre felesk etése a papoknak, tanároknak, talán tanítóknak . . . kiküszöbölése az iskolákból a haladásnak; ez által az emberiség, kivált keresztyén részének elfordítása a tudományeszközölte kulturhaladástól; sőt szembeállítása ama krisztusi elv gyakorlati valósításával: „Legyetek tökéletesek, mint a ti rneny- nyei atyátok tökéletes“ — (Mát. 5. 48.) és egymás ellen uszítása — miként a reformációt követő századokban történt — a magyar hazának különböző felekezetű, — de a nemzetszeretetben egységes polgárainak, a világi hatalmassággal mindig együttműködő papihatalom érdekében stb., amik csak ennek a magyar nemzetnek történelmi jogai, — a magyar állam függetlensége, — a szabadság, testvériség és egyenlőségre törekvésben álló közös érzése, boldogságának alapfeltételei és gyakorlati megvalósítása eszközeinek szétrombolására, megsemmisítésére szolgálhatnak stb. — minden felekezeti különbség nélkül minden jó magyarban el nem nyomható fájdalmas érzést keltenek fel; sőt a költőnek arpa szavait adják sokunk ajkaira: „Az öreg szive örömmel eltelik, Hogy nem kell már élni sok ideig!“ De hát e veszedelmes és utálatos áramlatban van mégis egy megtartó remény, az, hogy a róm. kath. egyház tagjai között, a kiknek kiszórta és szórja a maszlagot — a klérus, vannak akik nem kapják el a csalétket; azok ivadékai, akik velünk küzdöttek szabadságharcainkban, most is felismerve a közveszélyt, — önérzetes emberi és nemes hazafiui érzésből kelő bátor megvetéssel utasítják vissza, amivel nemcsak magokat mentik meg a lealázó hatástól, hanem felszólalásukkal hittestvéreiket is visszatartják, a romboló áramlatba fuladástól. Igen... a „róm. kath. intelligencia“, — az az okadatos tiszteletünket, megbecsülésünket kiérdemlő, — szeretjük hinni, hogy számban is imponáló, — nemzeti és keresztyén — testvériségi magaslaton álló hatalmas elem, mely ama veszélyes hatást nemcsak ártalmatlanná teszi, hanem a köztestvériség, nemzeti érzés, kultur-haladás és a hamisitlan keresztyénség érdekében jótékony ellenhatást szül s leálcázva a klérikális hatalmi célzatokat — visszautasítják oda, a honnan jöttek és ahova valók — a bukott önzés fertőjébe. A „Pesti Hírlap“ november 23-iki számában jelent meg: „Egy világi katholikus“ tollából egy cikk: „A katholikus intelligencia s a katholikus politikai mozgalmak“ cim alatt, amely bennem ama közveszélyes áramlat „ellen, eme bizonyos reménységet keltette. Örömmel olvastam azt, — nemcsak, hanem azt az óhajtást is támasztotta bennem : Vajha minél többen . . . vajha e hazában mindenki olvasná!.. „Minket nem az opportunizmus tart vissza a katholikus mozgalmaktól. Ha mi opportunisták volnánk, abban a táborban kellene a figyelmet minél inkább magunkra vonni, ahol Magyarország hatalmas főpapjai, gazdag főurai fényben, hatalomban tüntetnek a királlyal a pápával való egységük mellett. De mi nem tehetjük. Nem is azért valljuk magunkat csak a templom félhomályában katholikusoknak, mintha bujkálnánk, hanem azért, mert a mai katholicizmus irányzataival magunkat nem azonosíthatjuk. A mai katholicizmus mereven szembehelyezkedik mindennel, ami az emberi haladásnak legdrágább vívmánya. Szembehelyezkedik a természettudománynyal, mikor hinni parancsolja a természeti lehetetlenségek egész sorozatát. Szembehelyezkedik a modern gazdasági élet törvényeivel, melyeknek azon vívmányait, amik neki kedveznek, erősen kihasználja, de azonnal átokhoz nyúl, mihelyt azok érdekeit veszélyeztetik. Szembe helyezkedik a történelemmel s abban csak azt és úgy látja, amit és amint azt látni akarja. Szembe helyezkedik az uralkodó politikai áramlatokkal, melyek az eddig elnyomott osztályok emelésén munká- lódnak. A katholicizmus ezzel ellenkezőleg mindig a hatalommal azonosítja önmagát. Ha még ehez hozzá teszszük azt a föltétien alávetettséget melyet gondolataink fölött is magának követel, mikor a tudomány helyébe a tekintélyt, a történelem helyébe a célzatos mesemondást teszi, mikor megmondja mit szabad olvasni, mit nem, mit szabad gondolni mit nem, milyen irányban szabad ismereteinket bővitni, milyenben nem. Akkor talán el fogja ismerni minden elfogulatlan, hogy a világi katholikus intelligenciának oka van a templom félhomályába menekülni, itt még megtalálhatja az Istent, akit keres, de a fényes katholikus kongresszusokon — nem. A róm. kath. egyházban olyan rendi különbség van, mely az ókori kasztokra emlékeztet. A klérus qualitative más ember, mint a laikus. Ez az oka, hogy a laikus elem az egyház-hatalom minden ágából ki van zárva s arra egyenesen képtelen. A nyájról és a pásztorról vett hasonlat itt valósággá lesz. Igaz, hogy a pásztor a nyájért van, de még igazabb, hogy ma már a nyájbeli birka szerepe nem eléggé kecsegtető a kath. intelligenciára, hogy ne csak a nyájhoz szegődjék, de még nyilvánosan fitogtassa is a pórázt, melyen vezetik olyan pásztorok, kiknek intelligenciája az övé alatt áll. És ennyi lehetetlenséget ugyan mért követelnek tőlünk? Egy monstrumért, a katholikus politikai pártért, amelynek végső célja: a klérus uralma. Hinc illáé lacrimae! Felekezeti alapon politikai pártot alakítani képtelen vállalkozás. Ideig-óráig e monstrum nőhet, még mozoghat is, de utóbb, — mint minden monstrumnak — okvetlenül el kell pusztulnia. Felekezeti alapon politikai párt nem egyéb erőszakolásnál. Ez semmivel se természetesebb, mint chémiai alapon zenét, theologiai alapon szőlőt művelni. De hát bizonyítás helyett szóljanak az eredmények. Ahol a róm. kath. klérus valaha kezébe ragadta a politikai vezetést, ott mindenütt romlásba vitte a nyájat. Példa Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Lengyelország. Sorozzuk-e ide Magyarországot is ? Egy katholikus politikai párt nemcsak kétségbeesett kísérlet, hanem valamennyi politikai pártalakulás közt a legerkölcstelenebb és legveszedelmesebb. Legerkölcstelenebb, mert a legnagyobb hazugságon alapul. A hitnek, az Istennek uralmát írja zászlajára, pedig igazi célja a klérus hatalma; és egy pápai világuralom. De a legveszedelmesebb politikai párt is. Ezt is tudjuk a történelemből. A papi uralom nyomait mindenütt máglya és kinpad jelöli. Az ő füleinek a legszebb zene az eretnekek jajgatása, az ő orrának legédesebb illat a sült emberhús szaga. Hogy ezt most nem teszi, nem azért van, mert nincs kedve, hanem mert nincs hatalma. Legyen csak hatalma! Le lesznek tarolva az emberi kultúra legszebb virágai, elfojtva minden szabadság, kidobva, összetörve a tudományos műszerek, leigázva a tudomány. Uralkodni fog a hazugság, talpnyalás, szemforgatás, kegyetlenkedés és ezek mellett a csalók hada.“ Egy világi katholikus. íme — itt a veleje a cikknek! Velem együtt minden jó magyar, felekezeti különbség nélkül aláírja . . . minden bizonnyal aláírjuk mi református magyarok. Még az se fáj nekünk, hogy a cikkíró „világi katholikus“ Majláth püspök urnák ezt mondja: „szeplőtlen jelleme igazi apostoli erényeit jól ismerjük.“ Azt azonban már csakugyan fájlalnunk kell, amit még azután mond, hogy ő „tudtán kívül csak eszköz“ Bocsássa is meg cikkíró, hogy mi nem eszköznek, hanem annak, aminek műveletei bizonyítják tartjuk őexellenciáját: tudatos cselekvőnek a róm. kath. hierarchia érdekében — a gyengülő papi uralomnak a középkori hatalmára visszaerősitésére. Egy református lelkipásztor. legjobbat és Pjr _ kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka IVaVei legolcsóbban O0fl KO n3flŰOf keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, beszerezhetünk : UMiiuvi ... villanyerővel pörkölve.
