Északkelet, 1910. november (2. évfolyam, 45–48. szám)
1910-11-27 / 48. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET De ezeket sem lehet komoly munkának tekinteni, hiszen például mi Szat- máron mikor az ásvány vizeket megadóztattuk, nem tekintettük komoly munkának! ? Aztán jött s ment és szőnyegen van a perrendtartás! Hát ez már komoly, nagyon is komoly munka, de az a baj, hogy ezt a munkát nem a munkapárt végezte el. Mert bizony sajnos ugyáll a dolog, hogy ezt valamikor régen más csinálta meg s most a munkapárt elővette valahonnan a láda fiókból és munkálkodik azon, hogy ez, a más által szépen megalkotott javaslat a munkapárt égisze alatt törvényerőre emelkedjék. Mit csinált tehát majdnem egy hosszú év alatt a munkát hirdető párt? Egy darabig készült a képviselő választásra, majd pihente a képviselőválasztások fáradalmait, aztán elverte a győzelmi mámort, majd készül a bizottsági tagok választására, majd ismét örül a győzelemnek s aztán pihen és készül más választásokra. Ez a párt a munkapárt! A színház. látott volt. Csak Bállá Mariska (Mogyorósy önkéntes) Herceg (Lohonyai altábornagy) és Heltai (Wallerstein bakahadnagy) hoztak bele némi élénkséget. Bájos volt Horváth Lenke (Treszka) és csinos Dénes Ella (Riza báróné). Heltairól szólva azonban nem hagyhatjuk említés nélkül azt az eljárását, hogy a 111. felvonásban a „legszebb mesterség a kettős könyvvitel“ refrénü kupié helyett a „Ritka asszony az én babám“ refrénü orfe- umi dalt merte beadni a közönségnek. Úgy látjuk, hogy Heltai következetesen halad abban az irányban, hogy színházunknak orfe- umi jelleget adjon. E törekvés ellenében szükségesnek látjuk a „vidéki“ színészek egynémelyike áital lekicsinyelt vidéki kritikának teljes tekintélyével hangsúlyozni, hogy a színház nem orfeum s ami az orfeumban otthon van, az a színpadon megbotránkoz- j tató ízléstelenség. Legjobban épen magán j tapasztalhatja Heltai, hogy a mi közönségünk kicsiny igényű és jóindulatú; — tapsol és nevet kevésbé drasztikus eszközök alkalmazása nélkül is. Maradjon tehát — ha már hozzá szegődött — Thália mellett s — bármily nehezére essék is talán — félszemmel ne kacsintgasson mindig az orfeum múzsájára. Igen sajnálnék, ha Heltai arra kényszerítene, hogy a jövőben ilyen kérdésekre | nézve az ő jóizlése helyett más fórumokhoz forduljunk ítéletért; de még jobban sajnálnék azt, ha azért, mert némely színjátszók nem lelik, a nagyközönség viszont nem keresné a színházban — a színházat. Hétfőn a „Tatárjárásában uj baritonistánk: B. Szabó József mutatkozott volna be Lőrenthey főhadnagy szerepében. Rekedtsége miatt azonban nem énekelt és igy érdemleges véleményt ez alkalommal nem mondunk felőle. Mint játékost nagyon ridegnek találtuk. Az előadás általában igen unott, vonKedden Roda Rodának a „Csákó és Kalap“ c. szatirikus katona-vigjátékát mutatták be. Az előadás jó volt, ámbár egy kissé nehézkes és zökögős. A főbb szerepeket Mátray (Leuckfeld ezredes) Baghy (A vicen- zai nagyherceg) ifj. Baghy (Koruga őrmester) és Vidor (Báró Kenderessy) alakították megszokott módjuk szerint. Mint kutyamosó deA szellemes borbély. — Németből fordítva. — Egy külföldi fürdőhelyen sok angol és francia nyaralt, akik egész nap azon vitatkoztak, hogy kiket illet az elsőbbség, az angolokat-e vagy a franciákat. Egy ízben a borbély üzletben is erről folyt a beszéd s felszólították a borbélyt is, hogy nyilatkozzon, melyik nemzetet tartja elsőbbrangunak. A borbély nagy zavarban volt, mert egyiket sem akarta megsérteni, de mivel válaszolnia kellett igy szóft: — Hát uraim, ami azt, illeti én szívesebben megborotválok tiz angolt, mint egy franciát. — És miért? — kérdték a franciák sértődötten. — Azért — válaszolta a borbély — mert tiz angol természetesen tízszer annyit fizet, mint egy francia. A posta láda. Elindul egy vidéki atyafi a városban, hogy feladja a levelét. Megáll egy posta láda előtt, megvakarja a fejét s tovább megy. Meglát egy másikat, megáll, káromkodik egyet s azt is otthagyja. Megszólítja egy ur: — Hát bátyámuram nem akarja feladni a levelét? — Akarnám biz én — feleli az atyafi, — de verje meg a ragya, aki kitalálta ezeket a ládákat, — egyikbe se merem bedobni, mert mindenikre rá van írva, hogy „A leveleket elviszik!" Vajthó Lajos. Szatmárnémeti, 1910. rült perceket szerzett Heltai is, valamint ka- cajos volt a kar- és segédszinészek szereplése. A hölgyek közül Homokait (az ezre- desné), Dinnyési Juliskát (Lili, a leánya) és Zöldy Vilmát említjük meg. Ámbár Zöldi Vilmától igazán jól esnék már több élénkséget és meleget tapasztalnunk. Szerdán „A bolond“, Rákosi Jenő és Szabados Béla régi, de még mindig jó romantikus operetje került színre. Sajnos, énekes személyzetünk ez idő szerint még nem bir meg ilyen darabokat; különösen éreztük a baritonista hiányát, mert Káldor- nak (Deli urfi) elismerésre méltó igyekezete a hang hiányát természetszerűleg nem pótolja. (Uj baritonistánk rekedtsége miatt ő ugrott be.) Teljes megelégedéssel szólunk azonban Bállá Mariskáról, aki Bim- billát egyaránt gyönyörűen játszotta és énekelte. Pompás pártnere volt Bimbó szerepében Vidor. Bájos jelenség volt a korcs- máros (Herceg) három leánya: Pongrácz Matild, Horváth Lenke és Dinyési Juliska; mig Heltai a sekrestyés szerepét játszotta jóízűen. Csütörtökön és pénteken a „Csitulj szivem“! c. francia bohózat előadásai alkalmával bizony a színpad megszűnt színpad lenni. Hasonló észvesztett kergetőzést, kiabálást, őrült kavarodást, mint aminő a II. felvonásban van, aligha láttunk még valaha. Tessék elképzelni pl. azt a helyzetet, amikor egy női és két férfi a nyílt színen a legeslegalsó ruhákig levetkezik! Igaz, hogy minderre vörös szinlap készit elő és ennek ujj- mutatása nyomán olyan közönség gyűlt össze, amelyik minden különösebb erkölcsi veszteség nélkül nézhette a színpadnak lassacskán való eltűnését; sőt a muszáj kacagás még az esetleges veszteségért is kárpótolta. Mindamellett őszintén szólva nem szeretjük a „Csitulj szivem“-et, amelyhez képest „Theodor és társa“ valósággal szigorú eré- nyü Orsolya-szüz. Az előadás igen jó volt. A szereplők kivétel nélkül (Zöldi, Homokai, Hercegné, Horváth Lenke, Vidor, Herczeg, Mátray, Sipos, Vájná) kifogástalanok voltak. „Luxemburg grófja“ szombati előadásáról jövő számunkban. Egy azonnal elfoglalható újonnan épült modern úri lakás kedvező feltételek mellett eladó Uj ujcán (Dinnyés-kert). Értekezhetni a tulajdonossal Szatmáron, Arany János-utca 2. sz. a. Eladó modern épület. Németiben, a Dobó-utca melletti parcellázott telken egy újonnan épült modern lakosztály, mely áll: 2 szoba, konyha, kamara, üveges előtérből; udvari szoba, konyha s melléképületekből nagy kerttel együtt eladó. Az összes épületek villanyvilágítással vannak ellátva. Értekezhetni ugyanott. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
