Északkelet, 1910. november (2. évfolyam, 45–48. szám)
1910-11-06 / 45. szám
2. oldal. Szatmárnémeti, 1910. ÉSZAKKELET A külterület mit kér? Utat, világítást, de csak néhány lámpát és egy csendőrőrszemet. Hogy áll ez a dolog? Az Ígéretnél. Már pedig ha azt akarjuk, hogy az a hatalmas terület valamikor csakugyan kiegészítő részét képezze az anyavárosnak, meg kell adni a módot, nyújtani kell azokat az eszközöket, amelyek alapját képezik a fejlődésnek. Ezek pedig az ut, a világítás és a kellő közbiztonság. Eszerint tehát ezek a fejlődéshez feltétlen szükséges eszközök, jogos kívánságok, olyan téren mozognak, hogy azok kielégítése most már halasztást nem tűr. Ki kell azokat feltétlenül elégíteni. Minden e kerületben már megválasztott és még megválasztandó bizottsági tag tartsa kötelességének, hogy ezek a munkálatok mielőbb a megvalósulás stádiumába jussanak. A választópolgárok pedig azokra adják szavazatukat, kik a bizottsági tagságot nem önző érdek kielégítése, az egyéni hiúság legyezgetéseért keresik, hanem azokra szavazzanak, akik a kerület, csakis a kerület érdekeit tartják szem előtt, összhangba hozván természetesen a város érdekével. Tekintettel pedig arra, hogy senki sem ismeri a bajt annyira, mint akinek épen baja van, méltányos az óhaja a Szatmárhegynek és a külterületnek, hogy legyen egy-egy szószólójuk a bizottsági közgyűlésen. — megszólítja. De nem volt hozzá bátorsága. Félt, hogy vissza fogja utasítani. így ismeretlenül esetleg érez iránta bizonyos szimpátiát, de ki tudja, hogy akkor nem gyü- lölné-e meg, nem értené e félre viselkedését. Pedig ezt nem akarná. Inkább követi tovább is ismeretlenül. A szerencse végre kedvezett neki. Senki sem járt az utcákon s Ő bátorságot vett magának a bemutatkozásra. A leány hamis szeme mintha biztatta volna. Bátortalanul, félszegen csatlakozott a leányhoz. — Megengedi, hogy utitársul szegődjem ?. ! ... A leány már ismerte. Rég észrevette a tanár viselkedéséből, hogy érdeklődik iránta. Szinte várta már a férfi bemutatkozását. De azért kicsinylőleg szólt. Úgy, mint azok a nők szoktak, akik érzik, hogy uralkodnak az érzékeken. — Mi célja van vele? Majd hozzá tette: Méltányos ez az óhaj azért is, mert hiszen úgy a hegyen, mint külterületen 3000—3000 lélek lakik s igy illő az, hogy ők maguk közül is küldhes- senek képviselőt. Miután pedig a mi közönségünk minden méltányos és jogos kívánságot támogatni szokott, bizton számítunk arra, hogy ezen jogos kérelem teljesítése elől sem fog elzárkózni. A politikai hét. Ismét a készfizetésről van szó, a melynek kérdése a múlt hó végén olyan kátyúba Lerült, hogy a szakelőadók megszakították tárgyalásaikat. Erre a kormányelnök nagy garral felszaladt az elmúlt szombaton Bécsbe, hogy vagy a Felség befolyását állítja az akadékoskodó osztrák miniszterek elébe, vagy beadja a kormány lemondását. — Ez az ut azonban nem járt valami nagy eredménnyel. Az osztrák szakminiszter tovább is csak akadékoskodott s erre a magyar kormány beadta a — derekát. Ismét felvették a tárgyalásokat, miután a Felség jótékony befolyása következtében az elvi alapra sikerült megegyezniük. Most aztán újra a szakelőadókon van a sor, akik a részletek felől igyekeznek egyértelmű megállapodásra jutni. Ezt a megállapodást sehogy se — Különben nem bánom. Úgy is nagyon sötét van ezéken az utcákon. Útközben a fiatal tanár beszélni kezdett. Hangjában annyi melegség, őszinteség rezgeti. Beszélt a múltjáról, a jelenről. No meg arról, hogy ő már régóta érdeklődik iránta. Majd szemrehányást tett a leánynak, amiért mindig szökött, bujdosott tőle. A leány meghallgatta. Könnyedén, gondatlanul. De azért érdekelte a férfi. Egy saroknál megállóit a leány. Reá vetette tekintetét a tanár férfiasán komoly arcára s komolyan szólt hozzá. — Látja, milyen érdekes ember maga. Aki csupán látásból, felületesen ismeri magát, az ellenszenvesnek találja. De ha egyszer beszél magával, akkor. .. A férfi közbevágott: — Akkor.. ? ... Akkor eloszik az a furcsa benyomása, amelyet a maga komoly ábrázata az emberben ébreszt. Mert maga úgy néz ki, mint valami tudós. tudjuk másmilyennek elképzelni, mint az egyszeri jegyestársak megállapodását atekintetben, hogy alapítandó háztartásukban kinek az akarata érvényesüljön. Nem kis szóvitára adott ez alkalmat a leendő férj és feleség között, mígnem a bájos ara ezzel a formulával vetett véget a nehéz helyzet- zek: „No hát nem bánom; valahányszor egy véleményen vagyunk, mindig a te akaratod teljesüljön. Csak akkor legyen az én akaratom, amikor a nézeteink eltérnek egymástól“... Bizony, igen ilyen ez a mi Ausztriával való közös háztartásunk is. Érdekeink összhangja esetén még csak áltathatnánk magunkat azzal, hogy a mi akaratunk irányítja a dolgok folyását. De próbáljunk csak ellentétes kívánságokat hangoztatni. Azonnal be kell látnunk, hogy perpatvarainkban bizony Ausztria asszonyságot illeti az utolsó és döntő szó. Nekünk tehát már ebből a tapasztalatból kifolyólag meg van az előzmények után a határozott véleményünk az elvi alap és a megállapítandó részletkérdések értékéről. Kapunk egy „tudományos“ formulát; a „tudomány“ szempontjából állapítják meg azon feltételeket, melyek bekövetkezte esetén a bank a készfizetést megkezdheti. El tudjuk képzelni, milyen szép kis „tudományos“ formula lehet az, melyet a nagyfejüeknek akarva, A fiatalt tanárnak jól esett az a szokatlan bók. Egy fillért kotorászott elő a zsebéből s a leánynak adta. Jutalmul a bókért. A leány könnyen öltözködött s meghűlt. Ingerelte a köhögés. A fiatal tanár féltő gondal tanácsolta: — Vigyázzon magára. Fordítson több gondot az egészségére. Meghűl megbetegszik s úgy jár... — Mint az a másik — vágott közbe a leány. A férfi kérdőleg nézett reá. — Hát tudja? Kitől? Ne kérdezze... Elég, ha tudom azt, hogy maga már egyszer volt vőlegény, s hogy a menyasszonya fiatalon elhalt. Egy gyilkos kór sirba döntötte. Érdeklődve nézett a férfiúra. — Sajnálja?.... Na mondja!.... Igen ? . . . A férfi nem akart válaszolni. De a leány nógatta. Végre reá szánta magát, hogy feleljen. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
