Északkelet, 1910. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1910-10-02 / 40. szám
II. évfolyam. 40-ik szám. Szatmárnémeti, 1910. október 2. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. I Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona. | Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF . h VvJjk ti* Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. ^Csoma^ImreJ — Irta: Dr. Veréczy Ernő. — Mint a pusztító, dermesztő szél járta be városunk utcáit, palotáit és kunyhóit a riasztó, leverő hir: „Meghalt Csomay Imre.“ Sejtettük, éreztük, hogy a tölgy, melynek törzsét a szú kezdte ki, megdől s mégis az utolsó percig reménykedtünk, hogy a kuruc legyőzi az orvul támadó nyavaját. A halál azonban ágyba szegezve katonáját, hideg kezével megszorította a már- már kihűlni készülő kezet, vitte abba a hazába, ahol már nincs küzdelem, nincs szenvedés, ninés bántás, elvitte tőlünk mindörökre abba a hazába, ahol nincs többé fájdalom! Meghalt Csomay Imre! Olyan bosszantó, leverő az a tudat, hogy a nem is olyan régen, a nehéz, a testet lelket sorvasztó küzdelemben, bátorító, reményt osztó vezérünk nincs többé! Olyan bosszantó visszaemlékezni a győzelem mámorában elhangzott, a diadaltól, mámortól reszkető szavakra: „mindenki megtette kötelességét polgártársaim, oszoljunk széjjel“! Ő is megtette kötelességét, küzdött, győzött utolsó diadalt aratott s elment álmodni, álmokat szőni tovább, a haza nagyságáról, függetlenségéről, szabadságáról. Az ő gondolatai az ideális világban jártak. A reális világ és alakjai távol állottak tőle. Ideálista volt minden téren. Életének minden pillanata ideálokkal volt tele. Csalódott sokat. Hiszen minden ideálista sokat szokott csalódni, de ő sohasem csalódott véglegesen, mert hiszen ő még a csalódásokban is meg tudott menteni valamit az ideálok, az álmok világából. A magyar haza volt mindene. Ra- jongóan szerette a magyar földet. „A haza mindenek előtt.“ volt jelA Golgota papjai. Irta : Ladányi Endre református lelkész. Óh égi hit, te tudás glóriája! Szebben ragyogj mint máskor, e napon Lángfényedtől a hősök Golgotája, Sugár özönben álljon Aradon. Hogy lángfénye a barna éjszakát, Amely sötéten üli lelkemet, Hadd űzze el s villámként járja át, A sötétben tévelygő hitemet! Csillagsugáros, holdas éjszakán, Haton mennek amott a vár felé ... Szó nem hangzik egynek sem ajakán, Csak könnyük hullnak lépteik elé. Borzalmas ut! sóhajok útja az ..! Most véget ér; vájjon hova vezet? Az ut végén im’ fel sir a panasz: Hová küldessz te Isten, engemet..! ? A várkapun most csikorog a zár, Ajtó nyílik a hat vándor előtt; Sápadni kezd a hold, csillagsugár ... Búsan köszöntik a zord vártetőt. És kél a nap ... fényes sugárözön, Mint lángtenger terül a tájon el. A hat vándor igy szól a küszöbön: Miért hozta Isten e napot fel ? De hallga csak..! mi zeng a tájon át ? Harang csendül .. jaj! hogy zokog szava! Most sírja el egy nemzet bánatát, Búsan zengi, hogy meghalt a haza ... S a hat vándor e hangra térdre hull, Porba hullik kereszt s a biblia; Imádkoznak; de szavok könnybe fúl Isten ! mit vétett neked Hunnia... Óh szólj Isten! — szolgáid kérdenek, Hát csakugyan nincs nálad irgalom ? Tizenhármán azok mit vétettek, Hogy büntetésük halál, sírhalom ...! ? Halniok kell, hogy védték a hazát, Hogy üldözték a bitort, zsarnokot ? Hogy kivívták a népek szent jogát, Azért sújt rájok szörnyű pallosod ...! ? Hiszen a zászlót magad lengetéd, Erős karoddal Buda várfokán ! A zsarnok trónját velők rengetéd, Miért vannak most itt a Golgothán ... ? Miért adtál karjaikba erőt És kardjaikba villámcsattanást ? Most a tizenhárom „hadat verőt“, Mért nem védi az a biborpalást. Az a biborpalást, melyet hagyott E nemzetnek Szent István örökül, Nem védi a tizenhárom „nagyot“ ...! ? Mit szólsz Isten erre feletetül.,. ? A szent hitnek csak „egy“ keresztje volt, A magyarnak mért van „tizenhárom“? Klánicza László polgári, katona és orthopäd cipészmester modern cipész-műhelyében Szatmár, Kinizsi-utca 32. a legszolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek úgy francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopäd) Fájós lábakra“kiváló gondoffordit. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl.
