Északkelet, 1910. szeptember (2. évfolyam, 36–39. szám)

1910-09-18 / 38. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. nem kérdik e tekintetben a parlament vélekedései. Németországban úgy van, tehát az osztrák-magyar hadseregben is úgy kell lenni. Más szempont nem irányadó. A parlamentre, — osztrákra, magyarra — egyszerűen fütyülnek. Itt van az a sorok közt olvasható felsemvevés, lekicsinylés. Hogy az osztrák törvényhozásra e tekintetben ép oly keveset adnak, mint a ma­gyarra, az reánk nézve nyilvánvalóan nem lehet vigasztaló. És az sem vi­gasztalás, hogy erre az állapotra tel­jes mértékben rászolgáltunk. Mert egy olyan szervtől, amely­nek tagjai a teljes behódolás zászlója alatt toborzó kormány pénzén vásá­rolták mandátumaikat, más erényt, mint vak engedelmességet, hálás vi­szontszolgálatot, elvárni, követelni, nem lehet. Hanem ezt az egyet aztán tel­jes bizonyossággal. Az ilyen parla­ment utólagos jóváhagyása reményé- nyében mindent beszélhet és csinál­hat a mandátumot adó gazda. És ez a gazda még attól se félhet, hogy az u. n. nemzet felzúdulása megsemmi­síti a szavazógép igenlését. Mert an­nak a nemzetnek, amelyik csengő aranyért, ropogós bankóért lelkét, meg­győződését oda adja a lélekkufárnak, annak a nemzetnek erkölcsileg nincs joga a felzúduláshoz. EGYHÁZ és ISKOLA. Lelkész beiktatás Németiben. Kovács Lajos egyházmegyei tanács bírót a németii református egyház uj lelkészét vasárnap iktatták be a szo­kásos ünnepségek között. A beiktatást Biki Károly esperes végezte, ki szép beszéd kíséretében adta át a bibliát s szólította fel az uj lelkészt bekö­szöntő beszédének megtartására. Ko­vács Lajos erre hatalmas beszédben fejtette ki irányelveit. Az egyházi szer­tartás aiatt a németi énekkar énekelt. Istentisztelet végeztével az uj lelkész­nek Bakcsy Gergely főgondnok adta át az egyháztanács gyűlésén az egy­ház jelvényeit. Délben társas ebéd volt a németi polgári társas körben. Lelkészmeghívás. Magos Fe­renc egrii lelkészt, egyházmegyei fő­jegyzőt és tanácsbirót a mikolai egy­házközség f. hó 11 .-én tartott gyűlé­sén Mikolába lelkésznek hívta meg. Magos Ferenc a meghívást elfogadta. Kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Hajdú Sándor oki. tanítót, a helybeli kir. tanfelügye­lőség irodatisztjét, Hajdú Károly tb. rfőkapitány fiát, a nagybányai áll. is­kolához rendes tanítóul kinevezte. — A kinevezettnek uj otthonában sok sze­rencsét, boldogságot, nemes működé­séhez pedig állandó sikert kívánunk ! A „Tanítók Háza“ benépesitési statisztikája. A tanítók házából jár a re­formátus főgimnáziumba 55, a kir. kath. főgimnáziumba 51, a felsőkereskedelmi is­kolába 13, tanítóképzőbe 4, elemi iskolába 3 növendék. Összesen van 126 növendék. Ezek közül 41 szatmárvármegyei ta­nítónak, 6 másvármegyei tanítónak és 79 nem tanítónak a gyermeke. Uj állami iskolák. A f. tanévben a következő h .lyeken nyíltak vagy a napok­ban fognak megnyílni uj állami iskolák: La- josvölgy (1 tanerő) Misztbánya (1 tanerő) Királydaróc (3 tanerő) Pribékfalva (2 tan­erő), Gyökeres (1 tanerő). Uj állami iskolák lesznek még a következő helyeken : Nkároly, Szaniszló, Tyúkod, Batiz, Szamoskóród, Nagymadarász. Ezen helyeken az elhelyezés az idén biztosítható nem volt, igy meg­nyitásuk a jövő tanévre maradt. Kinevezések. A vall.- és közokt. miniszter Moldován György misztbányai közs. tanítót ugyanoda áll. tanítóvá, Fried­länder Izsák király daróczi izr. fel. tanítót ugyanoda áll. tanítóvá, Ávrám János török­falusi gkath. fel. tanítót ugyanoda áll. taní­tóvá kinevezte. Uj tb. igazgatók. Az 1907. évi XXVI. t.-cikk értelmében a f. évben a tanügy te­rén szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Krespay Aposton vámfalui, Ilosvay István szamoslippai, Paládiné Joó Emma és Ha­lász Mór szatmári áll. tanítók illetve tanítónő tb. igazgatókká neveztettek ki. Uj önálló gazd. ismétlő iskolák. A folyó tanévben Felsőbányán, Nagysomkuton vöna. Dehogy felejtettem el, lelkem, dehogy ! Hs nyugodt lehet, az uram sem felejtette el, mert kivettem akkor a fél bajuszát. Egy harmadik asszony: Szegény, kis Mányokiné. Mit fog most csinálni? Mányokiné : Itthol maradok az anyám­nál. A kövér asszony: Úgy, úgy lelkem. Nem árdemli meg magát az a gazember. Majd itthol jobh lesz. Oszt ne féljen. Ha idejön az a gézengúz, hát mi is itt vagyunk ám. (Harciasán körülnéz.) Az asszonyok: No, ide ne jöjjön! Mányokiné: (meghatva) Mindig tudtam, hogy maguk jó asszonyok. Sokat is gondol­tam magukra. Jó dolgom volt nekem itthol. A kövér asszony: Gyerünk fel a ma­mához ! Az asszonyok: Gyerünk. (Mindnyájan felvágtatnak a negyedik emeletre.) II. Mányokiné szerencséje. (Történik négy héttel később, ugyan­abban a pesti házban. Most is tikkasztó meleg van. Egy tágas folyóson vagy tizenöt asszony beszélget. Egyszerre négyen-öten. Baszus, alt, szoprán és rikácsoló hangokat lehet kiérteni, Mányokiné bejön a kapun. Nagyon elegánsan van felöltözve, Nagy, tol­las kalap, suhogó selyemruha, barna, kivá­gott cipő van rajta. Vidám, nyoma sincs a múltkori bánatának. Egy jól öltözött, negy­ven év körüli férfi jön be. Mányokiné ár­tatlanul lesüti szemeit, arca mosolygós és tekintetre sem méltatva a folyóson pletykázó asszonyokat, udvarlójával felvonul a negye­dik emeletre.) A kövér asszony: Látták? Hát szólja­nak erre egy szót. Szemérmetlenség ilyes­mit ilyen nyíltan csinálni. A vércsehangu nő: Jó ez maguknak. Maguk vették olyan nagy pártfogásba ezt a békát. Mindig mondtam, hogy alattomos perszona. Tessék! Most milyen fent hordja az orrát. Ránk sem néz, csak vigyorog a gavallérjára és megy-gyön, mintha mi nem is léteznénk. Egy másik asszony: Miként henceg ? Mint szedi előttünk a rongyokat? Hisz jól tudjuk, hogy kicsoda. Mind: Az ám. Mit szedi a rongyokat! A kövér asszony: És a házmesternét is lekenyerezte. Látták a házmesterné abla­kában azt az öt cserép virágot? Hát azt ő vette. Látták a házmesterné kis fián a kék uj sapkát és a matróz kabátot? Azt is ő vette. És ki tudja, nem-e csúsztat oda néha egy pár forigjot is, csakhogy a gavallérját feleressze ide. Mert nem vóna szabad az ilyesmi. Legalább egy erkölcsös házban nem. De ez egy piszok, erkölcstelen ka­szárnya. Itt csak stájgerolni tudnak, de az erkölcsre nem vigyáznak. Megbeszélem az öregemmel és ki fogunk költözködni. A Vércsehangu nő: Nem is hiszem, hogy ő hagyta el az urát. Hiszen én isme­rem azt az embert. Áldott, jó férj. Bár az én uram vóna olyan. Bizonyosan megcsípte „őnagyságát“, aztán kiadta az útját. Bizo­nyosan igy vót!... Öt asszony egyszerre: Úgy van. Igaza van Mayernénak. Céda asszony ez a Má­nyokiné. Kirúgta a férje. A kövér asszony: így vegyen az em­ber védelmébe valakit. Hogy vigasztaltam Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 Jíg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :: :

Next

/
Oldalképek
Tartalom