Északkelet, 1910. szeptember (2. évfolyam, 36–39. szám)
1910-09-18 / 38. szám
ff| r ■ F r 1 r polgári, katona és orthopäd cipészKlamcza László szolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek úgy francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopäd) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl. Érthetünk belőle ... Igazán nem nagy élvezetünk telik abban, hogy azokat a kisebb- nagyobb pofonokat, gyöngédebb, erősebb oldalba rúgásokat nyilván tartsuk, amelyeket felülről bizony jobb ügyhöz méltó bőkezűséggel osztogatnak felénk. Nemcsak azt tapasztaljuk, hogy legkedvesebb nemzeti kívánságainknak szegül ellenébe a legfelsőbb akarat. Valamivel alacsonyabban álló körök is bizonyos félre nem érthető kicsinyléssel beszélnek arról az államszervről, amely velük szemben a nemzetet megtestesíti: a magyar parlamentről. Ha nyilvánosan nem adnak is kifejezést ennek a lenézésnek, semmibevevésnek, azokból a feltevésekből, melyeket a magyar parlament munkásságához fűznek, más nem olvasható. Legújabban pl. annak jár hire, hogy felsőbb katonai körök az önkénlesi intézmény nagyobb mérvű átalakítását tervezik. Hogy egyáltalán el akarják-e törölni, vagy pedig csak az előfeltételek megszorítására gondolnak, nem állapítható meg biztosan. Most nem is ez a fontos. Hanem az, ahogyan némely állig begombolkozott magas rangú katonai személyiség az önkéntesség teljes eltörléséről gondolkozik. Franciaországban — mondják — nincsen önkéntesi intézmény. Németés Olaszországban pedig csak azért áll még fent, mert a hadügyi kormány erős parlamenti ellenállástól félvén, nem meri az eltörlésre irányuló törvényjavaslatod beterjeszteni. Aki akar, épen eleget érthet e kijelentésből. Azt mindenesetre megértheti, hogy ha a most tervezett reform nem törli el a magyar önkéntességet, ennek nincsen más oka, minthogy ez intézményt még Németországban se törölték el. Hogy ott miért nem, az reánk nem tartozik. De bizonyosak lehetünk abban, hogy amely percben a német önkéntesség megszűnik, egy ilyen irányú javaslat nyomban megjelenik és keresztül megy a magyar törvény- hozás előtt is. Nálunk már igazán Egyszerű pesti történet. Irta: PINTY U R F I. I. Mányokiné hazajött. (Nagy pesti bérkaszárnya. Tikkasztó nyári nap. Semmi levegő az udvaron. Az összes ablakok nyitva vannak. Majd minden lakó az ablakban ül és hallgatja az udvar közepén felállított grammafon kínos vartyo- gását, melyet egy kéregető működtet. Hol a „Luxemburgi gróf“-ból lehet egy-két hangot kiérteni, hol meg az „O Zsuzsánna“ hallik, szépen egymásba olvadva. A kapun fiatal, csinos arcú nő jön be, a szemei vörösre vannak sírva. Egy gyerek követi, kofferrel kezében. A lakók ajkán a csodálkozás moraja fut végig, ilyenformán:) — Ni, a Mányokiné! — Hát ez miért jött vissza! — Nézzék, hogy ki vannak sírva a szemei. — Hogy megsoványodott szegény. (Nehány fésületlen, félig öltözött aszszony hamarosan kijön a lakásból és Mányokiné elébe megy.) j Egy kövér asszony: Isten hozta, édes, drága lelkem! No, mi a baj ? Mányokiné: Semmi, hazajöttem i anyámhoz. ] Egy vércsehangu nő: Bizonyosan az a I drága ura. Ugy-e lelkem, bántotta az a gazember ? i Mányokiné: Nem bántott, de otthagy- 1 tam. i Az egész deputáció: Ccccc ! ........ Ne ; mo ndja !... Vagy inkább mondja, a Jézuska megáldja, hát mi történt ? ... No mondja, szivem, mondja! Mányokiné: Semmi az egész, semmi. Volt egy lakónk, egy kaszirnő. Osztán ma reggel megcsíptem őket. A beszédjükből kivettem, hogy már megssalnak. A gazember. És mindennap megesküdütt, hogy csak engem szeret. (Keservesen sírni kezd.) A kövér asszony: No, galambom, én kiszedtem vóna az ura szemit. Én nem hagytam vóna ott csak úgy szárazon. Nem én! Huj, ha ezt az én öregem merte vóna tenni. [Egészen vörös lesz a méregtől.) Egy asszony: Csak hallgasson, Stig- aiczné. A maga ura is megéri a pénzit. Úgy látszik azt már elfelejtette, mikor a maga jra belecsipett abba a gyümölcsös kofába, iki magukhoz járt? A kövér asszony: Hogy felejtettem