Északkelet, 1910. augusztus (2. évfolyam, 32–35. szám)
1910-08-07 / 32. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910 tás utján rendesen a kisebb kaliberű lelkészek között lehet csak választani. Van ugyan kivétel, mint pl. a közel múltban a németii papválasztás. Itt is azonban a megválasztott németii lelkész nem azért nyerte el pályázat utján a papi széket, mert pályázott, hanem azért, mert őt akarta már meg is hívni a németi egyházközség, de ettől elkésett, amellett pedig a szeretet olyan spontán nyilatkozott meg, hogy előle kitérni nem lehetett. A kivételek dacára is áll azonban az az általános elv, hogy kiváló lelkipásztort csak meghívás utján lehet kapni. Ezen általános okoktól eltekintve, van egy speciális ok is, amely egyenesen parancsolólag lép fel a meghívás utjáni betöltés mellett. Nemtörődömség, hanyagság, vagy nem tudom én miért, az egyházi adóval annyian hátralékban vannak, hogy ezidőszerint a 8000 hivőbői álló egyház tagja közül csak 322 embernek van szavazati joga. Tekintettel már most arra, hogy ezek közül 100 nem fog szavazni különböző okok miatt, szavazni fog 222 szavazó, tehát 113 szavazó fogja eldönteni azt, hogy ki lesz a szatmári pap. Már pedig az csak abszurdum, hogy egy 8000 hivőbői álló egyházközség papját 113 ember választhassa meg. Álljunk tehát össze s foglaljunk állást a meghívás mellett. Főrendi törvényhozás. Talán nincs még egy olyan tényezője az állami életnek, melynek létjogosultságát annyira kétségbe vonnák és vonhatnák, mint a főrendiház. Minden államban támadják, fölösleges, sőt káros voltát hangoztatják, eltörlését kívánják egyfelől, védelmét, fent állását igazoló bizonyítékokat keresnek és kovácsolnak másfelől. Bármily elfogulatlanok legyünk is, minden esetre nehéz megértenünk a főrendiház létjogosultságát, akár a születés előjogának intézményesítését lássuk benne a mai demokratikus fejlődés mellett, akár a polgári erények legmagasabb jutalmazását. Mert ez a jutalmazás, mivel a főrendiház a törvényhozás egyik szerve és — legalább elméletben — képviselőház utján nyilvánuló népakarat valósulásának gátja lehet, bármilyen nagy polgári erényhez viszonyítva is aránytalanul magas. így tűnik fel a dolog tisztán az elmélet pápaszemén keresztül. Azonban a gyakorlat útmutatása mellett sem igen jutunk más eredményre. Itt van pl. a magyar főrendiház múlt heti „törvénybirói működése“. A képviselőház által eddig letárgyalt összes javaslatokat: a feliratot, az indemnitást, a román kereskedelmi szerződést, az újonc-megajánlást, az 560 milliós koronás kölcsönt egyetlen ülésben, rövid (vagy hosszú ?) tiz perc alatt nemcsak minden változtatás, de minden hozzászólás nélkül elfogadták. És jelen voltak e „működésinél 25—30 főrendek. Tekintve, hogy máskor is ilyen az eljárás, a szabály és hogy a főrendiház a képviselőházban elfogadott javaslatokkal szemben komoly ellenállást már csak a közvélemény nyomása alatt se fejthet ki, mi indokolja törvényhozói szereplését? Mindamellett ez a tiz perces szereplés más irányban is szolgáltatott egy érvet főrendiházunk — ellen. Történt u. i., hogy Windischgrätz Lajos herceg, egy egészen ifjú főrend, a tiz perc lét szűk kulcsain belül hozzászólt az újonc-javaslathoz és hithü aulikus volta mellett tett erős tanúbizonyságot. Hirdette a hadsereg szervezete, vezérlete és vezénylete tekintetében a király felségjogának kétségbevonhat- lanságát, követelte a létszámemelést és megállapította azt, hogy ami hadseregünk tulajdonképen nemzeti hadsereg. Ámbár arról nem nyilatkozott: milyen nemzeti. Magyar nyilvánvalóan nem lehet; de osztrák sem, mert (Ezék. 1!.), mély megindulás vett erőt rajtam, sok fájó és bántó gondolatok viharzottak fel lelkemben. És ne ítéljetek meg kérlek, hogy ez érzések hatása alatt állok még most is, ha végig gondolom ezt a megható szomorú történetet, melyet ez előttünk feküvő gyászkoporsó magába zár, bevégezett. Ha nem is az egészet, csak a végét, attól az időtől kezdve, mikor ő e nemes városba jött, azt a nehány esztendőt, melyet mint e gyülekezet egyik lelkipásztora itten töltött. Szomorú, megható történet ez nagyon. Úgy jött ide, mint daliás ifjú bajnok, felöltözve az Isten minden fegyverzetébe e nemes harcra készen ! Minden szépért, nemesért dobogó kebellel, e kebelben hittel, reménnyel, szeretettel, — nemesen érző szívvel, szívében hűséggel, szelídséggel, alázatosággal, — ragyogó elmeéllel, sziporkázó szellemmel, édesen szólani tudó beszéddel, embert, barátságot szerető Istenada jó kedéllyel. Bírt minden előföltételekkel, hogy ne csak a földön csapongjon, hanem fent szárnyaljon, hogy hasson, alkosson, gyarapitson, sziveket hódítson, sebeket gyógyítson, hitet gerjesszen, szeretetet terjesszen, hogy Istenországának derék vitéz bajnoka lehessen .... Álmaiból csakhamar kinos valóra ébredett. Alig indult el a nemes harcot megharcolni, megdöbbenve vette észre, hogy eredményes küzdelemre képtelen, hogy szárnyai bénák, hogy ereje megfogyatkozott. Csüggetegen szomorúan kiáltott fel a panaszkodó prófétával: megcsaltál uram és én megcsalatkoztam. (Jeremiás XX.) A halál mérges nyilával mindjárt a harc elején megsebezte, orvul társul szegődött mellé emésztő betegség alakjában. Élete hervadásból, haldoklásból, temetkezésből állott. „Mint a fa, mely áganként szárad el, úgy halt meg lassú kimúlással“ Egymásután hullatta virágait, lombjait, temetgette vágyait, álmait, lelkének drága kincseit. Csak jó kedélye nem hagyta el, — élni még szeretett volna. Pedig menynyit szenvedett. . . testileg is, de különösen lelkében, a vágy és tehetetlenség közötti öldöklő tusában. Az a kinos erőlködés, az a szánalmas vergődés, hogy hivatali kötelességének eleget tehessen, mutatják a lelkében dúló nagy harcot, erős küzdelmet. A hajdan daliás alak rommá lett, ki már lépkedni is alig tudott, mig végre beteg ágyba, sírba rogyott, életének delén itt hagyta ezt a szép világot, — árván támasz nélkül az egykor boldog szép családot. De vigasztalódjatok gyászoló gyüleke- kezet! Épen az ilyen szomorú történetek vezérelnek minket közelebb a hithez, mely szerint a halál nem végső megsemmisülés, hanem csak álom, átmenetei egy szebb boldogabb életre, hol eltöröltetik minden köny- hullatás, hol az élet megfejthetetlen rejtélyei is megoldást nyernek; épen e szomorú történetek visznek közelebb Istenhez, ki jól és bölcsen cselekszik mindeneket, ki szent Fiát is szenvedéseken és gyötrelmeken át, a síron keresztül juttatta el az égi dicsősőgbe. Jer bánatos özvegy, fogd meg a te árváid kezét, ehhez a jó Istenhez. Bizony Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
