Északkelet, 1910. július (2. évfolyam, 27–31. szám)
1910-07-31 / 31. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. részre, közbe azonban akik Debrecenbe akartak menni, csak a füstjét látták a vasútnak, gondolkozhattak azon, hogyha lett volna elég szén, most ők is azon a vonaton mehettek volna Debrecenbe. Mi fiskárisok pedig szaladtunk fühöz-fához, össze-vissza, hogy el ne makacsoljanak a bíróságnál. Mert fél 9 óra helyett még háromnegyed 10 órakor még a gőzfürészen voltunk! S mindez miért! Mert nem volt elég szén! A gőzfürészen aztán lévén szén is, viz is, fél óra múlva volt gőz is s mintha simmi sem történt volna 1 és fél órai késéssel megérkezett mindenki haza. Hát nem kedves ami kis kedvesünk? A nemzeti munka. A többség úgy tesz, mintha munkálkodnék. Sürü „igen“ szavazataival csak ügy gyúrja lefelé az indemnitást, az újonc-megajánlást, a román keres- kereskedelmi szerződést, az 560 milliós kölcsön-javaslatot stb. stb. Úgy látszik, nincs sürgősebb dolga, mint a fényes és hüs dunaparti palotából mihamarabb kiszabadulni vagy a még fényesebb tengerpartra, vagy a még hűvösebb falusi kastélyba, egyszóval: a nagyvakációra. Ezen való nagy sietségében talán még a saját halálos ítéletét is megszavazná, ha valamelyik miniszternek egyszerre csak az eszébe jutna, hogy a haza javára valami igazán jót cselekedjék és egy olyan javaslatot terjesztene a t. Ház elé. Aztán meg a sietségen kívül a pártfegyelem sem utolsó dolog, a hála és illendőség is csak valami. Az pedig mégis csak illendő, a zsivány- becsület kódexed is azt tanítja, hogy hűségesen támogassák azt a kormányt, amely az ország keserves pénzéből olyan gavalléros bőkezűséggel vásárolta a mandátumaikat. Vagyis épen elég elfogadható oka van annak, hogy a többség a kisebbséggel szemben minden kormányjavaslatot változtatás nélkül megszavazzon. A kormánypárti felirati javaslat után az u. n. indemnitás keltett nagyobb érdeklődést. Nem azért, mert máskor e javaslat szokott a bizalom próbaköve lenni; hiszen a bizalom a jelen esetben kétségen felüli volt Nem is azért, mert a bizalom kérdésével kapcsolatosan lett volna legjobb alkalom a választási visszaélések szó- vátételére; hiszen ezt már elvégezték a felirati vita folyamán s az igazat megvallva, abból a sütetből épen elég volt annyi. Hanem azért, mert a kormány az 1010. év hátralevő részére kérte és kapta az indemnitást, ami azt jelenti, hogy az egész 1910. év folyamán az 1909. évi költségvetés a zsinórmérték pénzügyi tekintetben. Vagyis előállott azon alkotmány jogi lohetetlenség, hogy az egész éven keresztül költségvetés nélkül folyik a kormányzás, úgy, hogy költségvetést egyáltalán be se terjesztenek. El kell ismernünk, hogy az okok, melyek e páratlan jelenség mellett szólanak, teljesen ésszerűek. Mert bizonyos, hogy már nincs elég idő úgy az 1910., mint az 1911. évi költségvetések letárgyalására, ha pedig csak egyikkel lehet elkészülni, úgy föltétlenül üdvösebb a jövő évit hozni tető alá, mint sem újabb költségvetési zavaroknak tegyük ki magunkat. Ez az ok teljesen ésszerű és elfogadható. De törvényeink viszont pa- rancsolólag Írják elő a költségvetés évenkénti benyújtását s igy a mai helyzet olyan eltérés, amely adandó alkalommal veszedelmes precedenssé válhat más irányban is. Mert hiában hangoztatják azt, hogy ez intézkedés nem akar precédens lenni. A tényt magát ezáltal nem tehetik meg nem történtté, az már a dolog természeténél fogva precedens, amelyre adandó alkalommal hivatkozni lehet és — ha a szükség úgy kívánja — fognak is. És épen ez a veszedelmes. Mert náEzzel a munka befejezettnek látszik. De csak látszik; mert nem elég az, hogy az iskola ismét főgimnáziumi rangra emelkedett, hanem életkérdés volt és az ma is, hogy ezen a fokon meg- szilárdittassék, meg is tartassék. A fentartótestület jól látta, hogy a készpénzben és ajánlatokban megígért összeg csak annyira elég, hogy az iskola épülete a a minimális követelményeknek megfelelően átalakittassék, de nem volt elég arra, hogy az iskola belső felszerelése a kor kívánalmai szerint tovább fejlesztessék s a tanári állások anyagi ellátása biz- tosittassék. Ezért a fentartótestület 1890. szept. 1 -én újra kibocsátott egy segélyre hívó „Kiáltószót“, de egy-két év alatt arról kellett meggyőződnie, hogy a szükséges összeget társadalmi utón összehozni nem lehet. Mikor a fentartótestület belátta, hogy sem a maga erejéből nem tudja ezen úgy nemzeti, mint felekezeti szempontbői fontos missiót teljesítő intézetet a kor igényeinek megfelelően berendezni és fentartani s mikor belátta azt is, hogy már nem remélheti, hogy a hiányzó tőkét társadalmi utón előteremtheti; sőt mikor meggyőződött arról, hogy két éven át a szükségletek fedezése céljából a tőkéhez kellett nyúlnia: akkor oda fordult segedelemért, ahonnan biztosan remélhette azt, az államhoz; tehette ezt annyival is inkább, mert hiszen századokon át teljesítette egymaga azt a kötelességet, amelyet különben a saját jól felfogott érdekében magának a magyar államnak kellett volna teljesíteni. Államsegélyért folyamodott az 1892/3 isk. évben. A magyar kormány nem zárkózott el a kérés elől. A fentartótestület szerződést kötött a magyar állammal, melyben autonómiájának érintetlen megtartása mellett biztosított 105 ezer korona beruházási és évi 32 ezer korona fentartási segélyt. Iskolánk léte biztosíttatott. Az oktatást és nevelést végzi 12 rendes, 2 helyettes, egy ének- és egy egészségtan tanár s más felekezetű tanulók 6 vallástanára. A jelen és jövő nemzedék további munkásságának fenmarad, hogy e szép múltú intézet jövő fejlődésének eszközeiről gondoskodjék. Kötelességem volna, hogy az intézet belső életének történetét, a nagynevű vezető egyéneket névszerint s áldásos működésüket ismertessem, de ezen kötelességem teljesítéséről az idő rövidsége miatt le kell mondanom. Bevégzem tehát rövid történeti ismentetésemet azzal a nyilatkozattal, hogy nagy nevű elődeink emlékét hálás kegyelettel igyekezünk megőrizni azzal is, hogy nyomdokaikat híven követjük s annak a reménységnek kifejezésével, hogy iskolánk a protestáns nevelés és oktatás ügy szolgálatában mindig hazafias irányban még századokon át fog élni és virágozni. Úgy legyen! Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
