Északkelet, 1910. július (2. évfolyam, 27–31. szám)

1910-07-03 / 27. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET nyomul előtérbe, hogy helyes-e a vá­lasztói jognak a kiterjesztése, helyes-e az, hogy a mai romlott corrupt viszo­nyokat kiterjesszük a nép nagyobb rétegére s az által annak mintegy utat és módot nyújtanak a romlásra? Tekintettel azonban arra, hogy ma már efölött vitázni céltalan, mert ma már annyira benne él a nép lel­kűidében a választójog kiterjesztése, hogy azt napirendről levenni nem le­bet, csak arról lehet beszélni, hogy mi módon oldassék meg ez a nagy fontosságú és nehéz kérdés. Feltétlen és minden körülmények között számolni kell azzal, hogy álta­lános egyenlő választói jogról beszélni sem lehet nálunk épen a mai sajátos viszonyaink mellett. Ki kell terjesz­teni a választói jogot, mert ma már az ellenkezőről beszélni sem lehet, de úgy, hogy a magyarság túlsúlya fel­tétlen és minden körülmények között biztosítva legyen. E mellett feltétlen és minden körülmények között az ál­talános választói jognak meg kell lenni a kerékkötőjének, azaz hozzá kell azt kötni a magyarul Írni és ol­vasni tudáshoz s valami censushoz. Nem szabad u. i. Magyarországot ki­szolgáltatni azoknak, akiknek veszteni valójuk nincsen. A magyarul Írni, ol­vasni tudáshoz pedig azért kell kötni a választói jogot, mert minden állam­nak feltétlenül joga van a nemzeti ál­lam kiépítéséhez, ez pedig nálunk csak azon feltétel alatt lesz valamikor elérhető, ha a választói jogot a ma­gyarul irni-olvasni tudáshoz kötjük, mert a választói jogért még arra is képesek lesznek a nemzetiségiek, hogy megtanulnak magyarul. E kérdés megoldásánál még na­gyon fontos az, hogy ha már nem lesz általános és egyenlő a választói jog, vájjon titkos legyen-e az? Erre a felelet csak az lehet, hogy épen a választók romlottsága miatt a válasz­tásnak titkosnak kell lenni. Igaz ugyan hogy ha titkos lesz a választói jog, az ellenőrzési jog meg fog szűnni, de viszont -megszűnik a pressiónak száz és száz hatása, megszűnik a pénz óriási befolyása, mert biszen ha nem lehet ellenőrizni azt, hogy ki hová szavaz, nem fog akadni bolond em­bér, aki a szavazatért pénzt adjon, befolyás nélkül fog szavazhatni min­denki arra, akire akar s igy talán majd el lehet mondani azt, hogy a választások tiszták lesznek. Ugyancsak nem kevésbé fontos e kérdésnél a választói kerületek újbóli beosztása, mert hiszen az már csak­ugyan tarthatatlan állapot, hogy 100 km. távolságból legyenek kénytelenek bevándorolni a választók. De fontos ez azért is, mert a kiterjesztéssel egyide­jűleg úgy kell beosztani a választóke­rületeket, hogy azáltal is biztosítva le­gyen a magyarság supremátiája. A kérdés megoldása tehát nagyon nehéz s épen azért, hogy tárgyilagos s csak tisztán az ország érdekében legyen a kérdés megoldható a pártok­nak engedni kell a merev állásfogla­lásból. Lovas csendőrség. Folyó hó 1-től csendőrségünk létszáma öt lo­vascsendőrrel szaporodott. — A ta­nács megbízta a kapitányi hivatalt, hogy hét ló ideiglenes elhelyezéséről gondoskodjék s a mérnöki hivatalt máron már a XVI-ik század második felében főiskola volt. E há­rom adat a következő: 1. A tiszántúli református egyházkerület levéltárában levő zsinati jegyzőkönyvek egyike 1594-ből a matolcsi zsinatnak kö­vetkező végzését tartalmazza: „a debreceni főiskolára való gyűj­tésekre nagy gond fordittassék, szintúgy a szatmárira.“ 2. Szatmár város tanácsának 1607. szeptember hóban felvett jegyzőkönyve a tanulók segítéséről a következőleg intézkedik: „A scholához való segítség. A scholabeli diákoknak az város az régi szokás szerint főzet, nem coacte, hanem kiki jóakaratjából, a miként Isten sáfárrá tette, ha ezen megelégednek, ez mellé se­gítségekre adnak 20 köböl búzát. Ez mellé vegyék az város jó­akaratját. — Ha ez mellé nem akarnak állani, az város azt ren­delte, hogy egyik malomnak szombati jövedelmét nekik adja, és abból táplálják magokat. A főzés maradjon hátra, mivelhogy az féle nehéz beszédek, ellenkező szók ne találtassanak, kikből mind mi, mind a tanuló ifjaknak serege megbotránkozván, fölháborod­jék. — Ha ez mellé állnak, maradjanak vesztegséggel, tanuljanak. A város ugyan nem áll boszút ő rajtok, hanem minden ember­séggel leszen hozzájok.“ 3. A harmadik adat a szatmári református egyház levéltárá­ban található, mely igy szól: „Schola Szatmarina ab immemoriali tempore suos habnit rectores et studiosos togatos plus minus 10. Anno 1610. — Schola haec in celebrem gymnasii formám mutata est.“ Vizsgáljuk meg figyelmesen, hogy ezen adatok mit mondanak iskolánk jellegére nézve. A harmadik adat, melyet a református egyháznak 1610.-ben kelt hiteles okmányából merítettem, azt mondja, hogy „a szatmári iskolának emlékezetet meghaladó időtől fogva saját tanárai és ta­nuló diákjai voltak.“ Ha e kifejezést: „ab immemoriali tempore - emlékezetet meghaladó idő óta“ 1610-ben teszik papira, fel kell tenem, hogy a jegyzőkönyv írója e kifejezés alatt legalább is egy emberöltőt értett, tehát 70—80 évet; s igy e kifejezésből azt lehet következtetni, hogy iskolánk már 1530—1540 között virágzott. Ugyanezen adatnak „rectores et studiosos togatos“ kifejezéséből azt kell következtetnem, hogy iskolánk keletkezése után rövid időre már főiskola jellegű volt, mert a XVI-ik században rector cime csak a magasabb ismereteket tanító tanárnak volt és studiosus togatus- nak csak az oly tanulót nevezték, aki a felsőbb fokú tanulmá­nyokat hallgatta, illetőleg tanulta. Az adat végén álló eme kifejezés: „Schola haec in celebrem farinam mutata est“ szó szerint azt jelentené, hogy az iskola az 1610-ik évben lett főiskolává. És iskolánknak egyik történetirója épen ezen adatra támaszkodva azt következteti e mondatból, hogy iskolánknak főiskolai élete 1610-ben kezdődik. — Én azonban az előbb értelmezett kifejezések alapján azt hiszem, hogy e mondat nem jelenthet mást, mint azt, hogy ezen iskolában 1610-től kezdve a diákok az eddig is tanított magasabb fokú tantárgyak mellett egy újabban bevezetett magasabb fokú tanfolyamban is részt vehettek. E felfogásomat élénken igazolja a matolcsi zsinat jegyző­könyve, mely 1594-ben kimondja, hogy: „A debreceni főiskolára való gyűjtésekre nagy gond fordittassék, szintúgy a szatmárira.“ E zsinati határozat ép olyan főiskolának jelzi és tekinti a szatmári iskolát, mint a debrecenit. Igazolja felfogásomat a 2-ik szám alatt említett adat is, mely azt mondja, hogy: „A scholabeli diákoknak az város régi szokás szerint főzet stb.“ — Ha ezt a városi tanács 1607-ben mondja s a határozatába még azt is oda teszi: régi szokás szerint, úgy bát­ran állíthatom, hogy iskolánk nem 1607 után, hanem jóval előtte lett főiskolává. (Folyt, köv.) Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Oldalképek
Tartalom