Északkelet, 1910. július (2. évfolyam, 27–31. szám)
1910-07-03 / 27. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET nyomul előtérbe, hogy helyes-e a választói jognak a kiterjesztése, helyes-e az, hogy a mai romlott corrupt viszonyokat kiterjesszük a nép nagyobb rétegére s az által annak mintegy utat és módot nyújtanak a romlásra? Tekintettel azonban arra, hogy ma már efölött vitázni céltalan, mert ma már annyira benne él a nép lelkűidében a választójog kiterjesztése, hogy azt napirendről levenni nem lebet, csak arról lehet beszélni, hogy mi módon oldassék meg ez a nagy fontosságú és nehéz kérdés. Feltétlen és minden körülmények között számolni kell azzal, hogy általános egyenlő választói jogról beszélni sem lehet nálunk épen a mai sajátos viszonyaink mellett. Ki kell terjeszteni a választói jogot, mert ma már az ellenkezőről beszélni sem lehet, de úgy, hogy a magyarság túlsúlya feltétlen és minden körülmények között biztosítva legyen. E mellett feltétlen és minden körülmények között az általános választói jognak meg kell lenni a kerékkötőjének, azaz hozzá kell azt kötni a magyarul Írni és olvasni tudáshoz s valami censushoz. Nem szabad u. i. Magyarországot kiszolgáltatni azoknak, akiknek veszteni valójuk nincsen. A magyarul Írni, olvasni tudáshoz pedig azért kell kötni a választói jogot, mert minden államnak feltétlenül joga van a nemzeti állam kiépítéséhez, ez pedig nálunk csak azon feltétel alatt lesz valamikor elérhető, ha a választói jogot a magyarul irni-olvasni tudáshoz kötjük, mert a választói jogért még arra is képesek lesznek a nemzetiségiek, hogy megtanulnak magyarul. E kérdés megoldásánál még nagyon fontos az, hogy ha már nem lesz általános és egyenlő a választói jog, vájjon titkos legyen-e az? Erre a felelet csak az lehet, hogy épen a választók romlottsága miatt a választásnak titkosnak kell lenni. Igaz ugyan hogy ha titkos lesz a választói jog, az ellenőrzési jog meg fog szűnni, de viszont -megszűnik a pressiónak száz és száz hatása, megszűnik a pénz óriási befolyása, mert biszen ha nem lehet ellenőrizni azt, hogy ki hová szavaz, nem fog akadni bolond embér, aki a szavazatért pénzt adjon, befolyás nélkül fog szavazhatni mindenki arra, akire akar s igy talán majd el lehet mondani azt, hogy a választások tiszták lesznek. Ugyancsak nem kevésbé fontos e kérdésnél a választói kerületek újbóli beosztása, mert hiszen az már csakugyan tarthatatlan állapot, hogy 100 km. távolságból legyenek kénytelenek bevándorolni a választók. De fontos ez azért is, mert a kiterjesztéssel egyidejűleg úgy kell beosztani a választókerületeket, hogy azáltal is biztosítva legyen a magyarság supremátiája. A kérdés megoldása tehát nagyon nehéz s épen azért, hogy tárgyilagos s csak tisztán az ország érdekében legyen a kérdés megoldható a pártoknak engedni kell a merev állásfoglalásból. Lovas csendőrség. Folyó hó 1-től csendőrségünk létszáma öt lovascsendőrrel szaporodott. — A tanács megbízta a kapitányi hivatalt, hogy hét ló ideiglenes elhelyezéséről gondoskodjék s a mérnöki hivatalt máron már a XVI-ik század második felében főiskola volt. E három adat a következő: 1. A tiszántúli református egyházkerület levéltárában levő zsinati jegyzőkönyvek egyike 1594-ből a matolcsi zsinatnak következő végzését tartalmazza: „a debreceni főiskolára való gyűjtésekre nagy gond fordittassék, szintúgy a szatmárira.“ 2. Szatmár város tanácsának 1607. szeptember hóban felvett jegyzőkönyve a tanulók segítéséről a következőleg intézkedik: „A scholához való segítség. A scholabeli diákoknak az város az régi szokás szerint főzet, nem coacte, hanem kiki jóakaratjából, a miként Isten sáfárrá tette, ha ezen megelégednek, ez mellé segítségekre adnak 20 köböl búzát. Ez mellé vegyék az város jóakaratját. — Ha ez mellé nem akarnak állani, az város azt rendelte, hogy egyik malomnak szombati jövedelmét nekik adja, és abból táplálják magokat. A főzés maradjon hátra, mivelhogy az féle nehéz beszédek, ellenkező szók ne találtassanak, kikből mind mi, mind a tanuló ifjaknak serege megbotránkozván, fölháborodjék. — Ha ez mellé állnak, maradjanak vesztegséggel, tanuljanak. A város ugyan nem áll boszút ő rajtok, hanem minden emberséggel leszen hozzájok.“ 3. A harmadik adat a szatmári református egyház levéltárában található, mely igy szól: „Schola Szatmarina ab immemoriali tempore suos habnit rectores et studiosos togatos plus minus 10. Anno 1610. — Schola haec in celebrem gymnasii formám mutata est.“ Vizsgáljuk meg figyelmesen, hogy ezen adatok mit mondanak iskolánk jellegére nézve. A harmadik adat, melyet a református egyháznak 1610.-ben kelt hiteles okmányából merítettem, azt mondja, hogy „a szatmári iskolának emlékezetet meghaladó időtől fogva saját tanárai és tanuló diákjai voltak.“ Ha e kifejezést: „ab immemoriali tempore - emlékezetet meghaladó idő óta“ 1610-ben teszik papira, fel kell tenem, hogy a jegyzőkönyv írója e kifejezés alatt legalább is egy emberöltőt értett, tehát 70—80 évet; s igy e kifejezésből azt lehet következtetni, hogy iskolánk már 1530—1540 között virágzott. Ugyanezen adatnak „rectores et studiosos togatos“ kifejezéséből azt kell következtetnem, hogy iskolánk keletkezése után rövid időre már főiskola jellegű volt, mert a XVI-ik században rector cime csak a magasabb ismereteket tanító tanárnak volt és studiosus togatus- nak csak az oly tanulót nevezték, aki a felsőbb fokú tanulmányokat hallgatta, illetőleg tanulta. Az adat végén álló eme kifejezés: „Schola haec in celebrem farinam mutata est“ szó szerint azt jelentené, hogy az iskola az 1610-ik évben lett főiskolává. És iskolánknak egyik történetirója épen ezen adatra támaszkodva azt következteti e mondatból, hogy iskolánknak főiskolai élete 1610-ben kezdődik. — Én azonban az előbb értelmezett kifejezések alapján azt hiszem, hogy e mondat nem jelenthet mást, mint azt, hogy ezen iskolában 1610-től kezdve a diákok az eddig is tanított magasabb fokú tantárgyak mellett egy újabban bevezetett magasabb fokú tanfolyamban is részt vehettek. E felfogásomat élénken igazolja a matolcsi zsinat jegyzőkönyve, mely 1594-ben kimondja, hogy: „A debreceni főiskolára való gyűjtésekre nagy gond fordittassék, szintúgy a szatmárira.“ E zsinati határozat ép olyan főiskolának jelzi és tekinti a szatmári iskolát, mint a debrecenit. Igazolja felfogásomat a 2-ik szám alatt említett adat is, mely azt mondja, hogy: „A scholabeli diákoknak az város régi szokás szerint főzet stb.“ — Ha ezt a városi tanács 1607-ben mondja s a határozatába még azt is oda teszi: régi szokás szerint, úgy bátran állíthatom, hogy iskolánk nem 1607 után, hanem jóval előtte lett főiskolává. (Folyt, köv.) Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::