Északkelet, 1910. június (2. évfolyam, 23–26. szám)

1910-06-05 / 23. szám

2. oldal. északkelet foglaljon! Érdemel-e ez a nemzet függetlenséget, szabadságot! Érdemel korbácsot, botot! Nincs nekünk létjo-j gosultságunk! A mi sorsunk meg van pecsételve! Amiért Ausztria százado­kon keresztül hiába küzdött, most el- éri célját s oda hajtja a járomba fo-í gott nemzetet, ahová akarja! Sorsunk nyílt, csak idő kérdése s Magyaror-i szág bekebeleztetik Ausztriába! S mi ennek az oka? A magyar; nemzet maga! A magyar nemzet elv- telensége, mindenre rávehetősége. Ma már nem kell más csak az,; hogy valaki kormánypárti legyen, ak­kor van pénz, van erőszak, van csen­dőr, katonaság van minden, minden ! S ilyenkor azt mondják, hogy megnyilatkozott a nemzet. Mi azonban ne tántorodjunk el., — Vértezzük fel magunkat az 1848-iki szent eszmékkel. — Legyen paizsunk, hazánk függetlensége szabadsága! S; akkor mi győzni fogunk! Tartsunk! T)ssze ama zászló alatt, amelyre 1848 van felírva. így felvértezve indulunk! mi a harcba s ha mi összetartunk győzni fogunk! Győznünk kell! Ha- j zánkról, annak szabadságáról függet­lenségéről van szó! Ne üljünk fel hi­tegetésnek, ne adjuk el lelkünket pén­zért. S mikor a küzdelembe megyünk tartsuk magunk elé azt a paizsot,! amelyre 1848 van felírva s erről aj pajzsról minden szenny, minden pi­szok, katona és csendőr-szurony le­pattan, mert ez a paizs Szent és sért­hetetlen. _ ' A függetlenségi párt választási iro­dája Eötvös-u. 2 sz. (Heinrich-féle ház) alatt van, ahol a hivatalos órák egész napon át tartanak. Telefonsz. 276. Egy újonnan épült modern úri lakás kedvező feltételek mellett el­adó Uj utcán (Dinnyés-kert). Értekez­hetni: Matolcsi Lajos tulajdonossal Szatmáron, Arany János-utca 2. sz. a. Temetnek... — Zsürger Imre. — Le a kalappal emberek! A lélek harang szól! Temetni fognak! És zokogástok közben emeljétek fel öklötöket és kacagjatok, nevessétek meg önmagatokat: az embert. Nevessetek, mert ami történt, azon nem szabad sírni, hiszen a sok könytől, ami még él ebben az országban, az is megfulna. Nevessetek, mert a testvérek oda állították a beteget a sirásó elé, hogy az utolsó kapavágás ne a földet, ha­nem a beteget, érje a Lázárt! Megnyilatkozott az ember, a te­remtés koronája, megnyilatkozott az „Ur kalapjának bokrétája“ és meg­gyomlálta virágos kertjét úgy, hogy a sok bojtorján és gaz között itt-ott ma­radt csak virág. Meghyilatkozott az ország és ab­ban, hogy csak gazt hagyott virág he­lyett, nagy igazságot látok, mert a ba­romnak gaz kell és nem virág. Mert mikor a barom hajtja igába a fejét: emberileg cselekszik, hiszen kenyeret biztosit magának, de mikor az ember, egy ország hajtja fejét az iga alá, akkor baromabb a baromnál, mert ezzel a kenyerét is elvesztette. De ne tagadja senki, hogy nem volt szép, nem volt megindító a behó- dolás. Puskaropogás, csendőr szurony és aranycsörgés közepette rugtuk ki magunk alól a talajt és felrúgtuk úgy, hogy ember-öltők fognak utánunk ká­romkodva zokogni. Nekünk nemcsak nem szabad, de nincs is miért sírni, hiszen úgy sike­rült ez a megnyilatkozás, ahogy na­gyon sokan : ivánták. Az urak a pén­zért szavazatot kaptak, a nép pedig kapott annyit, hogy itt hagyhassa ezt a haldokló országot s elmehessen egy szabad világba: Amerikába. Meri hát valaki tagadni, hogy a kormány első lépése nem a nép a magyarság érdekében történt. Persze, hogy a magyarság érde­kében történik minden s ha mi ezt nem látjuk, nem bennük, hanem ben­nünk a hiba, akik nem tudunk úgy látni, olyan szemmel nézni s úgy érezni mint ők. ti Szatmárnémeti, 1910. Akad ugyan ember, aki azt meri állítani, hogy ők nem ismerik ennek az országnak rettenetes nyomorát s egy más világrészben levő Magyaror­szág lakóinak szivdobbanását s hon­vágytól zokogó sóhaját ők nem hall­ják meg. De erre azt mondják a ha­talmon ülők, hogy ez népbolonditás, egy kissebbségben maradt párt rugg- kapálózása. Persze hogy ezt mondják, hiszen amit ők nem látnak és nem hallanak az igaz, az valóság. Ez pedig nem az ő kenyerük. Korbácsot vegyetek ti lázárai en­nek az elárvult országnak és sanyar­gassátok véle testeteket. És majd hogy ha a korbács már elevenbe vág, ha testetekről már cafatokban lóg a hús, mikor már tudni fogjátok, hogy ti is éltek, mert érezni fogtok, akkor emel­jétek fel még egyszer korbácsos öklö­töket és sújtsatok vele oda, ahol leg­jobban fáj, ami testeteket, lelketeket évszázados bilincsekbe tartja és sújt­satok ugy, hogy századok keserve méreggé fakadjon az ütés nyomán, vágjátok, irtsátok a gazt, bilincsetek lepattogzó szemei tűzgolyóként gyújt­sák fel mindazt, ami eddig átokként nehezedett rátok és majd ha a tisztitó tüzből győztesen, megerősödve fogtok kikerülni, akkor le a kalappal ismét emberek, újra megkondul a lélekha­rang. Feltámadás lesz. Nyomdász streik A nyomdászok az összes vidéki nyomdákban besziinteték a munkát. A munkaadók nyilatkozata. A vidéki nyomdatuiajdonosok és munkásai e hó 28-án ismét ütköző ponthoz jutottak. A munkások és munkaadók kö­zött létrejött árszabályzat ugyanis ez év junius hó 10.-én jár le. Az árszabály megvitatására vidék összes munkaadói és munkássai 50—50 tagubizottságott küldöttek ki, de két izbenni tárgyalás után sem tudtak megállapodásra jutni. Újabb egyezkedési kísérletek van­nak tehát folyamatban, a melyeknek eredményre jutásáig azonban a mun­Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Oldalképek
Tartalom