Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)
1910-05-29 / 22. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. Mindennemű nyomíatványnhat nagy gonddal, ízléses hirifelfien, legjutányosabb árért készít az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“ Szatmárnémeti, Kazinczy-utca (Zárdával szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“ Ausztria mindenek előtt. — Dr. Veréczy Ernő. — A meglepetésen túl vagyunk! Most már nem lep meg semmi! Nem lep meg pl. az, hogy a munkapárt helyi szervezete részéről ajánlat tétetett, hogy lépjen vissza Dr. Kelemen Samu, lépjen fel Csomay Imre s akkor visszalép Dr. Keresztszeghy Lajos a munkapárt jelöltje is. Nem lep meg az sem, hogy a szatmárhegyieknek a legelő kérdés megoldásánál a legelőnyösebb, ha a megoldás mentői távolabbra to- latik ki. Nem lep meg az az állítás sem, hogy a szatmári függetlenségipárt azért, mert a legelőkérdés azonnali megoldását kezébe vette, a hegyiek ellen, viszont a munkapárt je; löltje dr. Keresztszeghy Lajos, aki a gazdasági szakosztályon egyedül volt az azonnali megoldás ellen, a hegyiek álláspontja mellett van! Nem lep meg az sem, hogy egy programm nélküli pártnak hívei vannak; hogy a munkapárt az egész vonalon minden jogról lemondott csak azért, hogy az osztrák császárral annál könnyebben megtörténhessék a kibékülés. Nem lep me^ semmi, semmi. A meglepetéseken már túl vagyunk, átléptünk a kétségbeesésbe. Kétségbe kell esni azért, hogy akad magyar ember, aki nyíltan nép- gyülésen azt meri mondani, hogy önállóságunkat nem építhetjük ki azért, mert ezzel ártanánk Ausztriának! Ez a magyar ember pedig nem más, mint i gr. Tisza István, a munkapárt fő- t kortese. Megtette pedig ezt a kijelentést Aradon, mint képviselőjelölt. Mit ; is mondott? Semmi mást, csak azt, i hogy az önálló bank s az önálló vámterület felállításával beálló zavarokat mi kiheverhetjük, de ha mi az ön- : álló bankot felállítjuk s az önálló ■ vámterületet életbe léptetjük, össze- ; esik Ausztria! íme a munkapárt és • programm ja! Végre kiütött a szeg a zsákból! Végre egy őszinte szó! Előttünk áll a munkapárt programmja a maga meztelenségében! A munkapártnak nem azért nem kell tehát az önálló bank, mert az a kamatlábat megdrágítaná s mert arra ; szükség nincsen, nem azért nem kell : az önálló vámterület, mert a terméApróságok. Vasárnap tartotta meg a munkapárt jelölt frázisokban bővelkedő s minden meggyőző érv nélküli programmbeszédét. Sokat, — köztük engemet is — nem a munkapárti eszmék utáni sóvárgás, hanem inkább a kíváncsiság vitt el a gyűlésre. Nem igen érdekeltek a hivatalos „szónokok“ beszédei, inkább megkapott az a pár humoros megjegyzés, ami ott a nagyszámban jelen volt függetlenségi választók ajkáról hangzott el. Megjegyeztem egy párat s jellemzőül alább közlöm őket. * Még nem volt tizenegy óra. Unalomból olvassa á munkapárti jelölt programmbeszédét jelző hangzatos, frázisokban bővelkedő hirdetményt két németii polgár. Kalapjuk mellett kortestallu, rajta szép, aranyozott be- ükkel a függetlenségi jelöltünk: Dr. Kelemen Samunak neve. Szakgatottan, fenhangon olvassa az öreg ... A másik szemmel kiséri. „Polgártársak ! A nemzeti munkapárt, mely üres jelszavakkal, nagyhangú ígéretekkel és bizonytalan értékű programmal, nem komoly, céltudatos és eredményes munkával akarja szeretett magyar hazánk fokozatos fejlődését és függetlenségét biztosítani, városunkban is felütötte zászlóját, stb.“ Hallgatja a másik s közbeszól: — Nem jól olvasta ezt a hirdetést szomszéd. — Nem-e ? Hát oszt miért ? — Mert kihagyta belőle a „nem“ és „ha“ szókat. Meglepő nyugalommal, a legtermészetesebb hangon válaszol az öreg: — Hát az is baj ?... Csak kijavítottam az urak tévedéseit. * Mikor már Kerekgzegi s a többi hivatalos szónokok kiizzadták a jelölt érdekében betanult beszédeiket, egy pár titkos reménytől duzzadó választó kiabálására dr. Fechtel lépett a kölcsönkért térítővel letakart asztal elé. Dr. Fechtel hatalmas szónoki lendülettel a napot használta költői hasonlatul. Megszólal egy Kelemen pári választó: Könnyű a munkapártiaknak. Ha a pénz nem elég, hát a napot hívják segítségül a jelöltjük érdekében. * A szónokok egyike azzal érvelt a jelölt érdekében, „hogy az keveset igér“.