Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)

1910-05-22 / 21. szám

2. oldal. ÉSZAKKELÉI' Szatmárnémeti, 1910. Végül nem romlott-e az az értel­miség, aki ahelyett, hogy örvendene annak, hogy valaki a mai corrupt vi­lágban tehetségével, tudásával s erős munkával cáriért csinál, nem ismer el semmit, hanem irigyli a mások emel­kedését s „miért nem lehetnék én“ kérdését veti fel, holott esetleg az il­lető állásra semmi féle tekintetben nem termett rá? Ugy-e az ilyen ér­telmiség ha nem is romlott, de bizo­nyosan nem egészséges? És vajon nem gyenge-e az a nép, mely elveit máról holnapra változtatja, amely pillanatnyi vagyoni előnyökért mindenre képes, amely ma „Hozsán­nát“, holnap „Feszítsd meg“-et kiált? Ugy-e, hogy gyenge! Nem gyenge-e az a nép, ame­lyik a pálinka s szesz hatása alatt, mint a lábas jószág engedi magát haj­tani a főkolomposok által össze-vissza? Ugy-e hogy gyenge? Nem gyönge-e az a nép, amely­nek pártállását a „ki ad többet“ ha­tározza meg, amelyik a pénz csörgé­sével máról holnapra megváltoztatja pártállását, amelyik ma függetlenségi párti, majd munkapárti, sőt ha sokat apnak, nemzetiségi párti is lesz? — Ugy-e, hogy gyenge? Nem gyönge-e az a nép, ame­lyik itt hagyja hazáját, családját, min­denét kóborol a világban össze-vissza csak azért, hogy kényelmesen élhes­sen? Ugy-e, hogy gyenge? No már most, ha szem előtt tart­juk a mai választási torzsalkodást, amikor a romlottság és gyengeség hatványozottabb mértékben szokott megfelenni, e kétségtelenül szomorú következtetésre kell jutni, hogy Ug­rón Gábornak igaza van ! Végtelenül szomorú ez, különö­sen reánk magyarokra nézve, akik minden támasz nélkül állunk a nagy világon s ahelyett, hogy annyi, de annyi ellenségünk ellen vállvetve ven­nénk fel a harcot, erőnket az egymás elleni küzdelemben emésztjük fel. Ily viszonyok mellett Széchenyinek az a mondása, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ sohasem fog meg­valósulni. A függetlenségi párt választási iro­dája Eötvös-u. 2 sz. (Heinrich-féle ház) alatt van, ahol a hivatalos órák délelőtt 11 — 12-ig, délután 5—7 óráig tartatnak. Telefonsz. 276. Egy újonnan épült modern úri lakás kedvező feltételek mellett el­adó Uj utcán (Dinnyés-kert). Értekez­hetni : Motolcsi Lajos tulajdonossal Szatmáron, Arany János-utca 2. sz. a. 9 ref. főgimnázium jubileuma. Kell-e mondanunk, hogy magasztos lé­lekemelő volt azon ünnepély, mely szeretett ref. főgimnáziumunk jelen helyén való há­romszázados fenfállását olyan impozáns ke­retben szőtte bele nemcsak városunk s a kö­zeli környék, de az egész ország köztuda­tába ? ! Háromszáz esztendő még népek tör­ténetében is nagy idő. Szinte örökkévalóság az tehát egy szegény, annyi viharnak, vész­nek kitett protestáns tanintézet élete folyá­sában, aminő ez a mi, poraiból többszörö­sen újraéleded, ma virágzó és tekintélyes ref. főgimnáziumunk. — Csak természetes azért, hogy a háromszázados múltból felénk áradó sok tanulság, a sok, szívünket, lel­künket megihlető gondolat, az öröm és büsz­keség egész valónkat betöltő érzete olyan impozáns módon nyilvánult meg az ünne­pélyen, aminőre csak igen kevés a példa, mert igen kevés alkalom is akad. Növelte ez ünnepség fényét és jelentő­ségét azon körülmény is, hogy az Országos ref. tanáregyesület épen a jubileumra való tekintettel városunkban tartá évi rendes köz­gyűlését. Az ünnepély lefolyásáról röviden az alábbiakban számolunk be: A vendégek hivatatalos fogadása 17.-én este a 7 óra 11 perces vonatnál történt. Ekkor érkezett meg Erőss Lajos református püspök s ugyané vonattal jött a tanáregyesület tag­jainak nagyrcsze Dóczi Imre ref. középisko­lai felügyelő vezetése alatt. Az érkezetteket városunk nevében dr. Vajay Károly polgár- mester üdvözölte. Este 8 óra után az addig érkezett ösz- szes vendégek a vendéglátó város közönsé­gével együtt ismerkedési estélyre gyűltek egybe a Pannónia éttermében. — Ez ismer­kedés fényesen sikerült s a jelenlevők a legkellemesebb hangulatban a hajnali órák­ban oszlottak szét. 17.-én este a jubiláló gimnázium fé­nyesen ki volt világítva. Kapuja felett „300 év“ felírással zöldkeretes tránszparens hir­dette a nagyszerű múltat. A tűzoltó őrtorony pedig a város piros-kék színéből össze ál­lított villanylángokkal koszoruzottan tárogató­szóval gyönyörködtette a vendégeket. Az ünnepély gócpontja a 18-án d. e. 9 órakor kezdődő templomi ünnepély volt. A hatalmas Istenházát zufolásig megtöltötte az ünneplő gyülekezet. A megnyitó ének („Jövel Szent-Lélek . . . “) égretörő hangjai győződtem, hogy gyermek és bohó vagy... Margit ...?..!! — ... akinek nem szerelemről, hanem a tanár ur által feladott leckékről kellene gondolkoznia ... A szerelem sokkal komo­lyabb s nagyobb valami, semhogy a te bohó, gyermeki eszeddel azt felfogni képes volnál. Te csak képzeled azt, hogy szereted Kál­mánt, pedig érzelmed nem egyéb felzaklatott képzeleted szüleményénél, vagy ha jobban tetszik, a gyermeki szív első fellobbanásánál. Ez az igazság. Csalódsz, ha azt hiszed Margit. Én nem vagyok gyermek, aki szerelmes tud lenni egy férfinek lelógó hajfürtibe, vagy barna bajusszába. Én nem a külsejét, de a lelkét, a nemes jellemét szeretem Kálmánnak s gyű­lölöm mindazokat, akik a szerelmét alá ren­delik aljas vágyaiknak. Az asszony ajkába harapott. — Célzásaid nem bántanak édesem ... Igaz, hogy én Kálmánt, mint férfit, nagyra- becsülöm s hogy a szerelem távol áll tőlem ... Még fiatal vagyok s jogom van az élethez. Feleségül nem mehetek Kálmánhoz, a plátói szerelem pedig nem az én elemem . . . Hall­gass meg. Te nemesen, fiatal zsenge lelked melegével, én az asszony bűnös vágyakozá­sával szeretem Kálmánt. Harcoljunk egymás­sal. Amelyikünk erősebb lesz, azé marad Kálmán. — És akit ő szeret, — egészité ki a leány. — Legyen! Csalódol, ha azt hisszed, hogy győzni fogsz. A te piruló arcod, sze­mérmesen lesütött szemed tiszteletre gerjesz­tik, mig az én egy pillantásom megbüvöli s örökké rabbá teszi a férfit. Kíméletlen és szívtelen vagy Margit. Lelketlenségedet nem menti őrült szenvedé­lyed, amely rabjává tett téged s elvéve jó­zan eszedet hatalmába kerített... De meg­küzdök veled. — Merész vagy kicsikém. Nagyon bí­zol önmagadban, pedig még nem vagy érett a harcra. Még nem iratkoztál be abba az is­kolába, amelyben én már felszabadultam. Elválik ... Te az asszony ravaszságá­gával, furfangos, megejtő kacérságával, én a tiszta, szent érzelem nemes őszinteségével vivőm meg a harcot. Mellettem a jogos mél­tányosság, melletted a jogtalan szenvedély. Te asszony vagy, én pedig nő. Ez a kü- iömbség köztünk! Elhallgattak. Szótlanul, mint két ellen­séges harcos ültek egymássel szemben. Egy felhő eltakará a holdat s a sötétséget a le­Kávét Si Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Oldalképek
Tartalom