Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)
1910-05-22 / 21. szám
2. oldal. ÉSZAKKELÉI' Szatmárnémeti, 1910. Végül nem romlott-e az az értelmiség, aki ahelyett, hogy örvendene annak, hogy valaki a mai corrupt világban tehetségével, tudásával s erős munkával cáriért csinál, nem ismer el semmit, hanem irigyli a mások emelkedését s „miért nem lehetnék én“ kérdését veti fel, holott esetleg az illető állásra semmi féle tekintetben nem termett rá? Ugy-e az ilyen értelmiség ha nem is romlott, de bizonyosan nem egészséges? És vajon nem gyenge-e az a nép, mely elveit máról holnapra változtatja, amely pillanatnyi vagyoni előnyökért mindenre képes, amely ma „Hozsánnát“, holnap „Feszítsd meg“-et kiált? Ugy-e, hogy gyenge! Nem gyenge-e az a nép, amelyik a pálinka s szesz hatása alatt, mint a lábas jószág engedi magát hajtani a főkolomposok által össze-vissza? Ugy-e hogy gyenge? Nem gyönge-e az a nép, amelynek pártállását a „ki ad többet“ határozza meg, amelyik a pénz csörgésével máról holnapra megváltoztatja pártállását, amelyik ma függetlenségi párti, majd munkapárti, sőt ha sokat apnak, nemzetiségi párti is lesz? — Ugy-e, hogy gyenge? Nem gyönge-e az a nép, amelyik itt hagyja hazáját, családját, mindenét kóborol a világban össze-vissza csak azért, hogy kényelmesen élhessen? Ugy-e, hogy gyenge? No már most, ha szem előtt tartjuk a mai választási torzsalkodást, amikor a romlottság és gyengeség hatványozottabb mértékben szokott megfelenni, e kétségtelenül szomorú következtetésre kell jutni, hogy Ugrón Gábornak igaza van ! Végtelenül szomorú ez, különösen reánk magyarokra nézve, akik minden támasz nélkül állunk a nagy világon s ahelyett, hogy annyi, de annyi ellenségünk ellen vállvetve vennénk fel a harcot, erőnket az egymás elleni küzdelemben emésztjük fel. Ily viszonyok mellett Széchenyinek az a mondása, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ sohasem fog megvalósulni. A függetlenségi párt választási irodája Eötvös-u. 2 sz. (Heinrich-féle ház) alatt van, ahol a hivatalos órák délelőtt 11 — 12-ig, délután 5—7 óráig tartatnak. Telefonsz. 276. Egy újonnan épült modern úri lakás kedvező feltételek mellett eladó Uj utcán (Dinnyés-kert). Értekezhetni : Motolcsi Lajos tulajdonossal Szatmáron, Arany János-utca 2. sz. a. 9 ref. főgimnázium jubileuma. Kell-e mondanunk, hogy magasztos lélekemelő volt azon ünnepély, mely szeretett ref. főgimnáziumunk jelen helyén való háromszázados fenfállását olyan impozáns keretben szőtte bele nemcsak városunk s a közeli környék, de az egész ország köztudatába ? ! Háromszáz esztendő még népek történetében is nagy idő. Szinte örökkévalóság az tehát egy szegény, annyi viharnak, vésznek kitett protestáns tanintézet élete folyásában, aminő ez a mi, poraiból többszörösen újraéleded, ma virágzó és tekintélyes ref. főgimnáziumunk. — Csak természetes azért, hogy a háromszázados múltból felénk áradó sok tanulság, a sok, szívünket, lelkünket megihlető gondolat, az öröm és büszkeség egész valónkat betöltő érzete olyan impozáns módon nyilvánult meg az ünnepélyen, aminőre csak igen kevés a példa, mert igen kevés alkalom is akad. Növelte ez ünnepség fényét és jelentőségét azon körülmény is, hogy az Országos ref. tanáregyesület épen a jubileumra való tekintettel városunkban tartá évi rendes közgyűlését. Az ünnepély lefolyásáról röviden az alábbiakban számolunk be: A vendégek hivatatalos fogadása 17.-én este a 7 óra 11 perces vonatnál történt. Ekkor érkezett meg Erőss Lajos református püspök s ugyané vonattal jött a tanáregyesület tagjainak nagyrcsze Dóczi Imre ref. középiskolai felügyelő vezetése alatt. Az érkezetteket városunk nevében dr. Vajay Károly polgár- mester üdvözölte. Este 8 óra után az addig érkezett ösz- szes vendégek a vendéglátó város közönségével együtt ismerkedési estélyre gyűltek egybe a Pannónia éttermében. — Ez ismerkedés fényesen sikerült s a jelenlevők a legkellemesebb hangulatban a hajnali órákban oszlottak szét. 17.-én este a jubiláló gimnázium fényesen ki volt világítva. Kapuja felett „300 év“ felírással zöldkeretes tránszparens hirdette a nagyszerű múltat. A tűzoltó őrtorony pedig a város piros-kék színéből össze állított villanylángokkal koszoruzottan tárogatószóval gyönyörködtette a vendégeket. Az ünnepély gócpontja a 18-án d. e. 9 órakor kezdődő templomi ünnepély volt. A hatalmas Istenházát zufolásig megtöltötte az ünneplő gyülekezet. A megnyitó ének („Jövel Szent-Lélek . . . “) égretörő hangjai győződtem, hogy gyermek és bohó vagy... Margit ...?..!! — ... akinek nem szerelemről, hanem a tanár ur által feladott leckékről kellene gondolkoznia ... A szerelem sokkal komolyabb s nagyobb valami, semhogy a te bohó, gyermeki eszeddel azt felfogni képes volnál. Te csak képzeled azt, hogy szereted Kálmánt, pedig érzelmed nem egyéb felzaklatott képzeleted szüleményénél, vagy ha jobban tetszik, a gyermeki szív első fellobbanásánál. Ez az igazság. Csalódsz, ha azt hiszed Margit. Én nem vagyok gyermek, aki szerelmes tud lenni egy férfinek lelógó hajfürtibe, vagy barna bajusszába. Én nem a külsejét, de a lelkét, a nemes jellemét szeretem Kálmánnak s gyűlölöm mindazokat, akik a szerelmét alá rendelik aljas vágyaiknak. Az asszony ajkába harapott. — Célzásaid nem bántanak édesem ... Igaz, hogy én Kálmánt, mint férfit, nagyra- becsülöm s hogy a szerelem távol áll tőlem ... Még fiatal vagyok s jogom van az élethez. Feleségül nem mehetek Kálmánhoz, a plátói szerelem pedig nem az én elemem . . . Hallgass meg. Te nemesen, fiatal zsenge lelked melegével, én az asszony bűnös vágyakozásával szeretem Kálmánt. Harcoljunk egymással. Amelyikünk erősebb lesz, azé marad Kálmán. — És akit ő szeret, — egészité ki a leány. — Legyen! Csalódol, ha azt hisszed, hogy győzni fogsz. A te piruló arcod, szemérmesen lesütött szemed tiszteletre gerjesztik, mig az én egy pillantásom megbüvöli s örökké rabbá teszi a férfit. Kíméletlen és szívtelen vagy Margit. Lelketlenségedet nem menti őrült szenvedélyed, amely rabjává tett téged s elvéve józan eszedet hatalmába kerített... De megküzdök veled. — Merész vagy kicsikém. Nagyon bízol önmagadban, pedig még nem vagy érett a harcra. Még nem iratkoztál be abba az iskolába, amelyben én már felszabadultam. Elválik ... Te az asszony ravaszságágával, furfangos, megejtő kacérságával, én a tiszta, szent érzelem nemes őszinteségével vivőm meg a harcot. Mellettem a jogos méltányosság, melletted a jogtalan szenvedély. Te asszony vagy, én pedig nő. Ez a kü- iömbség köztünk! Elhallgattak. Szótlanul, mint két ellenséges harcos ültek egymássel szemben. Egy felhő eltakará a holdat s a sötétséget a leKávét Si Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
