Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)

1910-05-01 / 18. szám

2. oldal Szatmárnémeti, 1910. északkelet Minden választást megelőzőleg az erőket lehetőleg egyesíteni kell, egye­síteni kell oly módon, hogy egyik vagy másik jelölt visszalép annak ja­vára, kinek megválasztása biztosabb. De a választás esélyét kockára tenni, illetve egy szépen összhangban haladó mozgalmat megzavarni az által, hogy a siker minden reménye nélkül más jelöltet is állítanak, semmi esetre sem fér össze a választás és különösen a papválasztás komolyságával. Éppen minden eshetőség elkerülése céljából történt az a megállapodás, hogy a kisebbség aláveti magát a többség véleményének s most, amidőn soha­sem remélt összhang uralkodik az egyház tagjai között, akkor összeáll 10—15 ember s úgy tünteti fel a dolgot, mintha az összhang csak lát­szólagos lenne, az összhang csak ki­erőszakolt lenne, ez nem felel meg annak a bizalomnak, amelyről az egyháztanács minden tagja eddig mél­tán meg volt győződve. Semmi esetre sem indokolt ez az újonnan megindult mozgalom már azért sem, mert hiszen a legrosszabb akarattal sem lehet — se tekintet­ben a felhívást aláíró urak sem tud­nak — indokot felhozni arra nézve, hogy az egyháztanács és egyházköz­ség nagy többségének jelöltje bármi tekintetben nem lenne alkalmas a né­gyeiért, szerelméért, a melyet elérni nehéz, talán épen lehetetlen. Csengetés. Az óra üti a tizenegyet, tehát bizonyára Ő lesz. Sietve igazitá meg ismét öltözékét a fogalmazó ur s hallva a könnyű lépteket, izgatottan sietett rég várt vendége elé. — Tehát csakugyan eljött.... — Csodálkozik? Megígértem, mert megigértette velem, hogy eljövök s én Ígér­tem beváltottam. Bár ezt nem szabad lett volna tennem. — De asszonyom ... — Margit. . . — Semmi közbeszólás. Én tudom, hogy hibát követtem el, de az az ön lelkén szá­rad. Maga kényszeritett reá, hogy ide jöjjek a lakására s ezért magának kell szá­molnia. — Ne legyen olyan kegyetlen Margit. Tudja jól, hogy maga nélkül élni nem tudok. Az ura féltékeny. S érezheti-e magát bizto­sabban bárhol, mint nálam ? — Nem erről van szó. Én eljöttem, rnetii papi állásra. Mert ha úgy állana a dolog, hogy Kovács Lajos ellen bármi tekintetben kifogás lenne emel­hető, érthető lenne alkalmasabb jelölt keresése, de amidőn Kovács Lajos minden tekintetben alkalmas és kiváló ember s papi állásra termett s még legrosszabb akarattal sem lehetne vele szemben azt felhozni, hogy Szarka Károly alkalmasabb lenne a papi ál­lásra, mint Kovács Lajos, érthetetlen a mozgalom s indokolatlan. Egyedüli indok az lenne, hogy Szarka Károly fiatalabb ember. De ez indok csak akkor állhatna meg, ha Kovács Lajos idős ember lenne s igy nem tudna eleget tenni minden te­kintetben a papi állással járó kötele­zettségeknek; de akkor amidőn Ko­vács Lajos csak egy néhány évvel idősebb Szarka Károlynál és teljes férfi erejében van s egyháza a rende­zett egyházak mintaképe a hivek pe­dig rajongásig szeretik, ez az indok önmagától elesik. Nem szabad tehát senkinek sem az összhangot megbontani, szándékos és indokolatlan felhívás által magát megtévesztett engedni. Vessük alá magunkat továbbra is azon megálla­podásnak, hogy a kisebbség respek­tálni köteles a többség véleményét s válasszuk meg Kovács Lajos panyolai lelkész tanácsbirót, akinél alkalmasabb s kiválóbb embert keresve sem ta­lálunk. Ami pedig abból a „Szózatból“ az egyház vezetőségének eljárására vo­natkozik, az a való tényeknek nem tudásából ered s inkább csak hangu­latkeltésre van szánva. Okfejtése s ál­lításai annyira nem tárgyilagosak, hogy foglalkozni sem érdemes azok­kal. S csak helyesen tette a vezető­ség, hogy válaszra sem méltatta. A színház. Szombaton s vasárnap telt ház nézte végig Földes Imre nagy sikerű színmüvét „A Kuruzsló“-t. A darab meséje egy szen­zációs riport, melyet egy hivatott iró jelenit meg. Földes Imre, mint mindegyik darab­jában úgy ebben is a társadalom és spéciéi a magyar társadalom fonákságát világítja meg. A diplomás sarlatán felsőbbségét látja a közönség a diplomában tudós fölött. A „Kuruzsló“ Tordai Dezső (Szilágyi), hogy az orvosi diplomáját megszerezhesse, lop, mert éhezik s a bíróság elveszi tőle még csak a lehetőségét is annak, hogy va­laha orvos lehessen. Mikor kiszabadul, fel­keresi elhunyt társának özvegy édesanyját Horváthnét (Aitner 1.) kinek leányát (Czakó M.) szereti, de nem lehet az övé, mert am- bieója, élni akarása oda kergeti, hogy el­kéri elhunyt kollégája diplomáját s annak neve alatt kezdi meg orvosi működését. Rövid idő alatt szédületes kariert fut meg s mikor már azon a ponton áll, hogy egy fel­fedezése révén a világ első tudósai közé mert megigértette velem. Ez be van fejezve. Én megtettem kötelességemet. Most magán a sor, hogy szintén tartsa be ígéretét. _ ? — Csodálkozik? Én igenis eljöttem ide, de előbb maga megígérte nekem, sőt becsü­let szavát adta, hogy egy ujjal sem ér hoz­zám. Érti; egy ujjal sem s erre becsületsza­vát adta. Úri ember meg szokta tartani azt. — Azok csak formaságok s azt hittem maga sem veszi komolyan. — Hát ezt honnan gondolja? Azért, hogy mosolyogva fogadtam erőlködéseit, a melyekkel reá akart bírni, hogy idejöjjek, nem következtetheti, hogy azt nem vettem komolyan. . . Határozottan ragaszkodom két oldalú szerződésünk betartásához .... Eljöt­tem a boltjába vételkötelezettség nélkül. Maga, — a kereskedő — nem szólhat, mert a reklámja igy szól: Hölgyek s urak szíve­sen fogadtatnak, — vételkötelezettség nélkül. — Nos tehát én itt vagyok s most magán a sor megmutatni az üzleti berendezéseit... Már megint csodálkozik . . . Nos igen, maga szerelmet árul. E célból szintén szüksége van üzleti berendezésekre. Mint látom a fény­űzéssel, keleti pompával berendezett szobák, kényelmes díványok, fotelek stb. mind azt mutatják, hogy üzlete versenyképes ... S még hozzá, milyen önző. Megvárja, hogy őt keressék fel a vevők a lakásán. Lássa, ha magának lennék, kiírnám: „Hozzám szállítva“ Higyje meg, jobban menne az üzlet. Az előbbi komoly szavakkal ellentétben, ezt már jókedvűen mondá a szép asszony. De a fiút mégis bántotta. Bántotta az a ki­hívó hang. Mindebből azt következtette, hogy ez az asszony nem veszi öt komolyan. — De édesem, — folytatá a szép asz- szony, — ha maga ittlétem alatt adja a sér­tődöttet, akkor nem kívánhatja, hogy én jól találjam magam... No, nem haragszom, jöjjön közelebb hozzám. Ide a díványra . . . így ni. Látja, nem vagyok én olyan vad, mint a milyennek gondol. Látja, Margit, maga csak játszik velem, Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Oldalképek
Tartalom