Északkelet, 1910. április (2. évfolyam, 14–17. szám)
1910-04-10 / 15. szám
ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. 2. oldal. Kovács Lajos panyolai pap mellé. Ö az, akit meg akart hívni az egyházközség, s csupán csak ő az, akit meg is fog választani! Van-e hát értelme a húzásnak s a papi állás betöltése elhalasztásának? Kovács Lajos panyolai lelkész, egyházmegyei lelkészi tanácsbirö, lesz tehát a németi pap. Ő az, akiben minden megvan, hogy a németi-i egyház apostola lehessen. Kitűnő szónok, fiatal, tetterős ember, munkaképességének erejében s papi hivatásának magaslatán áll. Olyan ő, kire mindig büszkén fog tekinteni a hitközség ap- raja-nagyja. Egyháza a mintaegyházak egyike; rend, pontosság, szeretet uralkodik benne. Hogy ő mennyire tud szeretni s őt is mennyire szeretik, csak annyit emlitek meg, hogy a panyolaiak hallani sem akarnak arról, hogy papjuk eltávozik. Mikor kinn jártunk meghallgatni, nem adtak szekeret a küldöttség tagjainak behozatalára csak azért, hogy ne legyen alkalma a küldöttségnél! papjukat meghallgatni. Akit eny- nyire szeretnek, az kitűnő pap és jó ember! Nekünk pedig ilyen kell! Üdvözöljük a németii egyházközséget, hogy ennyire hivatása magaslatán áll s félre téve minden mellékes tekintetet tisztán az egyház érdeke vezérli s üdvözöljük különösen azért, hogy önként csatlakozott ama zászlóhoz s tart ki mellette, melyre a szeretet szavaival van felírva Kovács Lajos neve. A színház. Szombaton (2.) végre-valahára láthattuk Kacér Ignácnak városunkban híressé vált verses vígjátékét „A füst“-üt is. A reprizt igen szép közönség nézte végig, amelynek nem volt oka sem azt a (nézzük igy:) sajtóhadjáratot megbánni, melyet a helybeli lapok a repriz érdekében a szinügyi bizottság ismeretes határozata ellen lefolytattak, sem azt, hogy jegyeiket megváltották az előadásra. Egy igen kellemes, feher estében volt részük, mely a darabnak úgy egészséges, üde levegőjével, mint magyaros nyelvezetével; pompás verselésével őszintén gyönyörködtette mindazokat, akik elfogulatlan érdeklődéssel kisérik a kezdő tehetségek szárnycsattogta- tásait. — Szó sincs róla, „A ftist“-nek megvannak a szükségképeni fogyatkozásai (mi különösen egyes dialógjait találjuk hosszadalmasaknak), de már fentebb érintett érdemei is bőven ellensúlyozzák azokat s igy szinrehozása szerintünk épen nem vetett árnyékot színházunk jó hírnevére. A darab meséje rövidre fogva Petka Imre kuruc hadnagy (Barics) és Lőrinczy Erzsiké (Wirt Sári) szerelme körül forog. Az öreg Lőrinczy (Herceg) báró kakukfalvy- hoz (Sipos), egy pipertőc majomhoz, akarja adni leányát, de végre is a szerelem és igazság győz abban a vetélkedésben, melyben kakukfalvy segítő társa egy Répa Marci nevű kalandor (Somogyi), a szerelmeseké pedig Klára, a jó öreg cseléd (Aitner). — Végül még annyit, hogy a cim pedig (A füst) nem valami allegória, hanem valóságos pipafüst. A dohányzás t. i. tiltott szenvedélye Lőrinczynek. Ezt megtudja Klára néni s a leleplezést nem kis ügyességgel hasz- . nálja ki pártfogoltjai javára. Az előadás jó volt. Az említetteken kívül, kikről fölösleges közölni is megemlé- lékezni, Rónait (Balázs) és Molnárt (Lipót) emeljük még ki. Valamint megemlítjük, hogy Barics a harmadik felvonásban betétként egy csinos virágéneket énekelt, melynek dallamát ő maga szerezte a szerző verseire. — Vállalkozását a közönség számos újrázással honorálta. — A szerző szép babérkoszorút kapott. Vasárnap ismét „Luxemburg grófjá“-t játszották, feltűnően lagymatagul. Hétfőn „A vöröshaju“ c. népszínmű előre láthatólag kevés számú közönséget hozott össze, pedig úgy a darab, mint az előadás megérdemelte volna a telt házat A cimszeret Bállá Mariska játszotta. Gömöri V. (Bolgár Agnes) Wirth Sári (Zsófi leánya) Aitner Ilka (Sojgóné), Czakó Mici (Szemes Borcsa), Sipos (Bálint), Barics (András) s id. Baghy (Keszeg Mihály) a szokott szépek és jók voltak, ámbár Keszeg szerepét Hercegtől szerettük volna látni. — Rónai pompás Veréb Jankó volt. Kedden Dénes Ellának, társulatunk ünnepelt koloratur-énekesnőjének jutalomjátéka gyanánt „A szultán“ került színre. — Sokkal inkább ismerjük már Dénes Ellát, hogy sem ez alkalomból különös felfedező útra induljunk utána. — A címszerepben most is egyikét az atta legszebb diadalainak. Mellette Bállá Mariska (Roxelane) tündökölt. A I. — ... Ha legalább volna ' valami j értelme ennek a Kálvária járásnak. Ennek a Golgotának. De semmi, abszulute semmi . .. Az embernek van egy volt iskola társa s az elhívja magához. Csak egy napra. Aztán lesz belőlle egy hét. Elhitetik vele, hogy ideges s egy kis pihenés használ ... Ha legalább családja volna. Megrögzött agglegény s a világ kezdete óta vendéglőbe lakik. Hozzá még orvos, Egy egész kerület orvosa és soha nincs odahaza. Majd meg öl az unalom. Soha életemben nem olvastam annyi gyógy- tant, mint az aiatt a pár nap alatt. Csömört1 kaptam tőlle. Az ember, ha sokáig olvassa. e könyveket, reá jön, hogy halálos beteg . . . I De milyen hideg van itt. II. (Folytatja a kupék számlálását. Mikor élőiről megszámlálta, kezdi hátulról s viszont.) II. (Összehúzza magát s bundájába bújik s fürkészi utitársát.) De ön uram — ha nem bántja kérdésem — bizonyára nem j a vidékről menekül Pestre, mert emlité, csak az én vonatom után indul az Öné, még pedig ellenkező irányba. II. (Felucsodva szórakozásából kis i- deig habozva néz maga elé, majd meggyőzően felel.) Nem Uram, én nem a vidékről menekülök Pestre, hanem Pestről merekülök vidékre. Pihenni vágyom uram. Kipihenni egy szórakozásban, korhelykedésben, élvhajhá- szásban töltött hónapot, amelyet ott barátaim körében töltök. Vidékre vágyom, hogy helyre állítsam megiongált egészségemet, hogy a sok korhelykedés után helyre állítsam lelkem egyensúlyát. Ön pihenni menekül oda innen, én pihenni menekülök ide onnan. I. (Bámulva hallgatja s egyes helyeken kétkedve rázza fejét.) II. Kétkedik uram ? Pedig úgy van . . . Egy hónapot tölték abban a városban, ahová Ön pihenni vágyaik. Egy hónapig vágytam azután az aludttej után, amelyet Ön megvet, csömört kapva az Ön városában készített ételektől. Szórakozni mentem oda s testben, lélekben megtörve jöttem onnan haza. I. (csodálkozva.) Hihetetlen. II. — Én sem hittem, hogy igy lessz. Barátaim unszolására mentem fel Pestre pár hétre. Micsoda élet. Megismertem Budapest éjjeli életét. A vendéglőinket becsmérelte Ön uram ? A mi szegényesen berendezett vendélőink sokkal tisztábbak s több kényelmet nynjtanak, mint az Önök fényűzéssel, pazar kiállítással berendezett s agyon reklámozott méreg drága szállodájuk. A mi pedig koszt tekintetében a kettő közötti külömbséget illeti, az elbírálás alá sem eshetik. I. (Idegesen.) De az unalom, az unalom. II. A szórakozást emlité uram. Barátságos szobámban a kandalló mellett ülve, ha olvashatok, külömb szórakozás nekem, mint az Önök éjjeli mulató helyeink látogatása „Ez nemesit, mig amaz mételyez“. (Az I-ső hitetlen arccal hallgatja s kétkedve rázza fejét s idegesen játszik óralánc- cával. Il-ik fásult arccal bámul maga elé... A fali óra üti a nyolca;. A villanylámpa pislogva továbs ég . . . A távolból vonat füttye hallatszik, majd később berobog a vonat,.. A két ur unottan kezet szőrit.) Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4‘40 korona, ::: villany erővel pörkölve. : ::
