Északkelet, 1910. április (2. évfolyam, 14–17. szám)
1910-04-24 / 17. szám
2. oldal. északkelet Szatmárnémeti, 1910. hető, hogy a város busásan' pótolva lesz azért a differentiáért, ami azáltal éri, hogy a magán lakásokat valamivel olcsóbban fogja értékesíteni. Maga a bérpalota egyik dísze lesz városunknak, monumentális szép, hatalmas épület, amely feltétlenül emelni fogja, az amúgy is messze vidéken híres piacunkat. A másik cél az adóhivatal elhelyezése. Igazán indokolt s régen orvoslásra szoruló kérdés már az adóhivatalnak megfelelő helyiségbe való áthozatala. Valósággal botrányos dolog az, hogy az adóhivatal micsoda helyiségben tengődik. E mellett a célszerűség és közbiztonság is egyenesen parancsolólag lép már fel a kérdés megoldásánál. Valósággal húz-1 za halasztja mindenki az adóhivatalban levő dolga elintézését. Nyáron az istentelen melegben, télen a hidegben, ősszel, tavasszal esőben, járhatatlan rósz utakon csakugyan Isten ellen va- j ló vétek olyan messzire kikutyagolni. S vájjon az a tömérdek állam-, vagyon, amely az adóhivatalnál állandóan el van helyezve, megfelelő biztonságban van-e? A város legszélén, a közbiztonsági intézményektől igen távol, beszélni sem lehet közbizton-; Ságról. Hiszen egy esetleges betörés) esetén, mire biztonsági közegeink tudomást vennének arról, a betörök a közvetlen közelben levő lankákon s a Szamos mentén úgy elrejthetik magukat s a lopott értékeket, hogy bottal üthetjük a nyomukat. Igen üdvös s parancsoló kérdés tehát az adóhivatalnak behozatala. A városnak meg van a telke az uj posta palota mellett s az oda való behozatallal végre-valahára meg lesz oldva már ez a régen vajúdó kérdés. járói, a kis Katica húgáról, (Wirth Sári) aki bisonyosan szép, karcsú lánnyá fejlődött azóta. E beszélgetések nyomán az Andris már látatlanban bele szeretett a kenyeres pajtása kis húgába s amikor György elesett, elhatározta, hogy felkeresi nemzetesasszonyékat, s ő mondja el nekik a szomorú hirt. — Tényleg eljön a többi kiszolgált huszárral együtt a kis faluba. (Itt kezdődik maga a darab.) — De látva azt, hogy mindenki Gyurinak tartja őt, a kis faluban, fiú és testvér- j gyanánt fogadják, nincs szive megmondani ! a szomorú valót. Majd később. — Ez ideig j tehát játssza az alakoskodás nehéz szerepét. I Katica azonban viselkedéséből és szavaiból i megsejdit valamit, színe neki őszintén bevall | mindent. Majd amikor Buzogány Márton | (Herceg) tőle kéri meg fia (Sipos) számára | Katica kezét, úgyszólván az egész falu előtt | leleplezi magát. — A nemzetesasszony azon- j bán még most se tud meg semmit, mert mindenki sajnálja megszomoriiani. Ó csak akkor értesül a kegyes csalásról, mikor másnap a bezirker az obsitokat vizsgálja. Ekkor aztán az. elveszett Gyuri fia helyett Andrist fogadja fiává; hozzá adja leányát, aki időközben szintén szerelmes lett Andrisba. „Az obsitos“ előadása igen jó volt. A már említettek a szokott elismerésre szolgáltak rá újabban is. Dénes Ellának csak a maszkját kifogásolhatjuk, mert az minden 5 szépsége dacára is tulöreges volt. Meg kell ! még emlékeznünk a Rónai, Balia Mariska, Somogyi, trászról, akik mint a Százszorszép zsidó-Piroska (leánya) s Tihamér (fia) szereztek igen kellemes, derűs perceket. Egyes énekszámaikkal (Dal a tábornok haláláról, Óh milyen, óh milyen finomak vagyunk, Szeretem az édes szádat) igazán frenetikus hatást keltettek. Hétfőn „Luxemburg grófjá“-t zónázták. A színház. Szombaton egy uj magyar operettet j mutattak be. „Az obsitos“-t, Káimán Imrének is Bakonyi Károlynak a „Tatárjárás“ szerzőnek legújabb dalművét, melynek zenéjét Kálmán szövegét Bakonyi s verseit Gábor Andor, Weiner István és Zerkovitz Béla írták. — A szerzők e darabjukkal is újabb jelét adták ama hivatottságuknak. hogy az operett-szinpadnak bizony-bizony sokszor kellemetlen illatú levegőjét ha nem is épen egyszer s mindenkorra, de legalább időnként felüditsék, megtisztítsák. — Jó! esik látnunk és hallanunk olyan magyar operettet, amely minden vastag Ízléstelenségtől, szinte a leghalványabb pikántériától is ment és mindamellett úgy tárgyának, mint zenéjének varázsával elejétől végéig leköti a közönség érdeklődését. — Ilyen „az obsitos“, melynek a 60-as években játszó rövid meséje ez: A nemzetes asszony (Dénes Ella) Gyuri fia már 15 éve katonáskodott Taliánországban, ahol aztán elesett. — Gyurival együtt ette a „gyöngyélet“ prófontját Demeter András közhuszár is (Barics). — A két pajtás aki az összetévesztésig hasonlít egymáshoz, tolyton az otthonáról beszélgetett. Különösen Gyuri mesélt mindig az ősi házról, a jó édesanyés olyan érzéseket érzek, aminőket valamikor régen éreztem, amikor még maga volt az én első szerelmem. Margit lágy pillantásokkal simogatta végig a beszélőt és a férfinak úgy tetszett, mintha mosolygó ajkai közül ezüst csengéssel csilingelnének a szavak. — Bizony, kedves barátom, az jó régen volt. De azért még mindig gondolok rá. Maga felsőbb gimnázista volt, Én felsőbb leány. Akkoriban, úgy emlékszem, még romantikus izü verseket irt Ö-nek, azaz nekem ajánlva ... No, csak nem szégyenli ezt a múltat, Hogy elpirult — és gerlebuzgásszerü kacagása megrebbentette a platán szunditó madárkáit. — Nem, Margit, Istenemre mondom : nem. Inkább az aforizmáimat szégyeltem most, meg a hibámat, amelyet a női nemmel szemben elkövettem. . . . Most olyan különös érzéseim vannak. Ez a fürdötelep, a fák, fehérlö utak, az alkonyi ég, minden, minden olyan meleg, olyan puha, olyan gyönyörűségesen idegen.! És olyan idegen vagyok én is önmagam előtt! Emlékszem, néha, nagyon ritkán el-í fogott már ugyanaz az érzés, és bevallom^ ilyenkor mindig azon csíptem magamat, hogy Magára gondolok, Margit. Valami különös is volt ez! Minden előzmény nélkül, társaságban vagy egyedül voltam, egyszerre i csak valami Lódító illatot véltem érezni, melytől a vér agyamra tódult és mosolyog- | tam öntudatlanul. Aztán eszembe jutott, hogy a maga parfümének volt ilyen illata, a maga i leány szobája lehelte ezt az illatot, régen, ! amikor még maga felsőbb leány volt, én ! serdülő fiú . .. Mikor azután egy hangosabb szóra, egy zörrenésre magamhoz riadtam s az én álmom, ifjúságomnak talán egyetlen álma hirtelen szétfoszlott, a szivem eltelt ! valami nem eléggé indokolt keserűséggel és ilyenkor valóságos diadalokat arattam kesernyés aforizmáimmal; ilyenkor talán valóban megérdemeltem a „szívtelen“ nevet, maga miatt, Margit!. . Az asszony beleakasztá pillantását a férfi izzó tekintetébe. — Csak folytassa János. Szóljon, beszéljen tovább ezen a hangon, amely lágy, mint a hárfa zengése, és bóditó, mint a tömjénillat. Ha igy beszél, csak rósz álomnak tetszik az elmúlt tiz év és én. ismét bakfisnak képzelem magam, amint verseket olvasok; romantikus izü verseket, amelyeket egy felsőbb gimnázista irt egy felsőbb leányhoz . . . Bevallom magának, nagyon megijesztett az imént. Mikor a verandán megpillantott és felém közeledett, valami különös félelem futott át rajtam; valami lehangoló sejtelem, hogy egy bálványképem, talán a legkedvesebb, ismét összeomlik. Mert ha tiz év óta nem találkoztunk is, én ismertem magát, mint férfiút, és féltem magától. Ismertem az Írásaiból, amelyek olyan rettenetesek; amelyek telve vannak fájó lenézéssel és bántó cinizmussal; amelyekkel bennünket, asszonyokat olyan rettenetesen és igaztalanul lekicsinyel ... Én borzadtam ezektől az iráKávét legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. : ::
