Északkelet, 1910. április (2. évfolyam, 14–17. szám)
1910-04-17 / 16. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. ténnie. Mert hiszen mindaddig, a inig a meghívás el nem fogadtatik, az csak egy ajánlat azaz a meghívás kísérlete. Hogy ez igy van, igazolja maga az a kijelentés, hogy „a meghívást meg kell semmisiteni!“ Mit lehet megsemmisíteni, ha a meghívás el nem fogadtatott? Ma már most akkor, amidőn a nevezett ref. egyház a megkísértendő Erdős Józsefet meghívta, de ő a meghívást el nem fogadta, az egyházközség meghivási jogát nem gyakorolta voltaképen, mert ajánlata meddő maradt. Ha pedig a meghívást nem gyakorolta, egyszeri meghíváshoz pedig joga lévén, joga lett volna a meghívást Kovács Lajos pa- nyolai pappal szemben is gyakorolni. No de ezen már túl vagyunk. Halad minden a maga utján. Az ut amelyen a németii ref. egyház halad, egyenes, iránytű az egyház érdeke s az eredmény Kovács Lajos panyolai lelkész megválasztása lesz. Szinte meghat, hogy milyen fen- költ gondolkodás vezeti a németi ref. egyházat. Láttam már egyes embert hivatása magaslatán állani, de egy 30 emberből álló egyháztanácsot, több ezer emberből álló egyházközséget hivatása magaslatán állani, hogy mindenkit csak egyháza jól felfogott érdeke vezessen, még nem iáttam. Többekből álió csoportban mindig érvényesülnek egyéni családi stb. szempontok, de olyan felségesen szép dolgot, hogy mindenki alá rendelje a maga s családja érdekét a köz, respektive az egyház érdekének, még nem láttam. Impozás az a szeretet, amely Kovács Lajos panyolai lelkész személye iránt megnyilatkozott s épen ez a szeretet biztos záloga az egyesült munka eredményességének, az egyház fejlődésének, felvirágzásának. A színház. Az elmúlt színházi hét szonbatjának (9), vasárnapjának és keddjének estélyét Farkas Imre dalos diáktörténete foglalta el. „Az ig- lói diákok“-at ez alkalommal látta közönségünk először s bátran állíthatjuk, hogy megszerette ezt a kissé szentimentális, de bájos, kedves diáktörténetet. — Megszerette az emlékeiért, a soha el nem feledhető, bohém, színes diákkor jóleső emlékeit; amelyek közt ott van a nóta, első szerelem, a jóindulatú s a nagyképü tanár groteszk alakja, a jó öreg korcsmáros, a tiltott, de ezerszer jóleső csintevések, sőt ott van a komolykodó apa is, akit csak az öreg pedellusnak és korcs- márosnak kell meglátniok, hogy kiderüljön róla, hogy annak idején bizony ő sem volt jobb a — Deákné vásznánál. Ezekből a színfoltokból van összetéve „Az iglói diákok“ története, akik közül az egyik a kicsapott Petky Pali (Inke) tiz év múlva mint képviselő jön vissza Évikéért (Bállá M), egykori szállásadó tanárjának (Rónai) leányáért. Az előadás igazán jó volt. Nótás Ho- léczy Pista szerepében Barics legőszintébb sikereinek egyikét aratta. Két ízben kapott vastapsot is. Mellette ifj. Baghy Gyula volt az esték másik hőse; a logika tanárának megjátszásában képzeletet felülmúló groteszk figura volt. — Nagyon jól játszotta Somogyi a korcsmáros (Potrobina bácsi), Herczeg a pedellus és Szilágyi az apa szerepét. De általában mindenik szereplő méltó lenne a külön kiemelésre. Hétfőn „Luxemburg grófja“ 14-ik szer került színre, most már zónában. Szerdán „A császár katonáidban Jóász Bélát, csütörtökön az „Ördög“-ben a címszerepet, pénteken „Az erdész lány“-ban II. József czászárt Vidor József játszotta,' aki szerződtetés céljából lépett fel nálnnk. V dór Józsefhez kedves emlékek fűzik a szatmári közönséget. Midőn pár évvel ezelőtt társulatunk tagja volt, úgy ismertük meg, mint ambiciózus intelligens és tehetséges művészembert, aki mindig komolyan veszi hivatását és soha se tartja fölöslegesnek a szerepeiben való elmélyedést, azok beható tanulmányozását. Vendégszereplése alkalmából örömmel győződtünk meg arról, hogy távolléte alatt tehetsége csak megizmosodott. (Őszintén sajnáljuk, hogy a termetéről nem nyilatkozhatunk ilyen kellemesen). Ámbár valamivel több temperamentumot se sokaltunk volna meg játékában, igazán élveztük szépen átgondolt és sikerültén előadott alakításait. Nem átalljuk nyilvánítani azon nézetünket, hogy szívesen látnok őt társulatunk tagjai sorában. A darabokról s a többi szereplőről és Kangra közt elterülő ültetvényre; s jóllehet a jövedelem, ló és a munkakör nem egészen felelt meg ezekről alkotott véleményének, eleinte mégis jól ment minden s növelte kitartásához fűzött reményét. . . Időhaladtával, midőn munkája szaporodott, Laiter Ágnes képe lassan-lassan eltűnt emlékezetéből s csak üres idejében tért vissza, amely nem volt túlságosan gyakori. Körül-belül két hét múlva teljesen elfeledte s csak úgy röptében emlékezett rá, mint az iskolásfiu, aki elfeledte megtanulni feladatát. A leány azonban nem feledkezett meg róla, mert azok közül való volt, akik nem tudnak feledni. Azonban — egy másik férfi mutatkozott be anyjának, egy fiatal ember, akit valóban lehetetlen volt figyelembe nem venni; a Phillel való egybekelés lehetősége még távolabb volt, mint valaha, a leányra nyomást gyakoroltak, a dal vége tehát az lett, hogy Ágnes nőül ment hozzá, miután előbb szenvedélyes levelet irt Philnek a darjilingi vadonba, melyben kijelentette, hogy egész életében nem lesz több boldog perce. Ez való-: ságos jövendölés volt. | Phil megkapta a levelet s meg volt róla győződve, hogy hallatlan igazságtalanság történt vele. Elhitette magával, hogy ő a világ. leghübb szerelmese s hogy a leány rosz- szul bánt vele. Leült és búcsúlevelet irt, egy megható költeményt az ismert „a világ végezetéig, Ámen“-nel a végén. Phil bérmentesítette levelét s minden szót, amit leirt, legalább harmadfél napig át is érzett. Az utolsó fellobbanás volt ez a tűz végleges kialvása előtt. Ez a levél Ágnest nagyon boldogtalanná tette. Sirt és elfejtette íróasztalában. Azután Valakiné asszony lett belőle, amint családja óhajtotta. Az engedelmesség első kötelessége minden keresztyén szűznek. Phil pedig ment a maga utján s levelére nem gondolt többé máskép, mint talán a művész szokott jól sikerült vázlatára. Útja nem volt épen rossz, de jónak sem lehetett nevezni, mert Dunmayához vezetett, a bennszülött hadsereg egyik tisztjének leányához. A leánynak jó adag felföldi vér folyt ereiben s a többi felföldi nőhöz hasonlóan, épen nem volt penészvirág. Phil lassan-lassan feloldott minden köteléket, mely Angliához fűzte s Indiát kezdte hazájának tartani. Föltette magában, hogy nőül veszi a felföldi leányt és ott letelepedik. Ekkor 27 éves volt. Az anglikán vallás szertartása szerint nőül vette tehát Dunmayát. A szomszéd telepitvényesek közül néhányan azt mondták, hogy Phil bolond, mások viszont úgy vélekedtek, hogy nagyon is okos. Dun- maya igen derék asszony volt s bár az angolokat nagyrabecsülte, éles szeme volt férje gyengéi iránt. Gondját viselte urának s alig egy év leforgása alatt ruházkodás és viselkedés tekintetében elfogadható imitációja lett egy angol hölgynek. Azonközben az említett levél ott hevert Ágnes íróasztalában. Ö maga néha-néha rágondolt a szegény, elhagyott s a darjilingi kígyók és tigrisek közt görnyedve dolgozó Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
