Északkelet, 1910. március (2. évfolyam, 10–13. szám)

1910-03-27 / 13. szám

Szatmárnémeti, 1910 ÉSZAKKELET 3. oldal. közgyűlését ugyanakkor városunkban tartja. E kulturális ünnepély száz meg száz idegent hoz városunkba. Főgimnáziumunk körülbelől 150 vendégre számít, akik már május hó­nap 17.-én megérkeznek. Ismerve nagy közönségünknek páratlan vendégszeretetét és áldozat- készségét, bizodalommal fordulok az elszállásoló bizottság nevében mind­azon tanügybarátokhoz, akik e nagy múltú intézet iránt jóindulattal visel­tetnek, tegyék lehetővé, hogy vendé­geinket kedves körükben elszállásol­hassuk s városunk jó hírét, nevét öregbítsék azzal is, hogy 3—4 napra egy-két vendéget fogadjanak kedves családi körükbe. Az elszállásoló bizottság nevében Szatmár-Németi, 1910. március 26.-án Tankóczi Gyula, bizottsági elnök. A színház. Szombaton Sardou „Váljunk el“ cimü pompás vigjátékát melegítették fel. A darab szellemes .ötletein, jóízű jelenetein igen jól mulatott a közönség. Bizonyságául annak, hogy igen sokszor nemcsak a régi jó idők, hanem a régi jó öregek is jók; sőt jobbak, egészségesebbek akárhány bíazirt és perverz ifju-óriásnál. Így találja ezt még Párizs ultra­modern közönsége is; ott meg a napokban volt premiérje Balzac „A házasélet iskolája“ c. vigjátékának, amely kerek 75 évvel ezelőtt Íródott és mégis meleg fogadtatásra talált. A „Váljunk el“ előadás általában a szokott nívón állott. Különös elismeréssel emlékezünk meg Markovics Margitról, kinek Cypriennje legsikerültebb alakításainak egyike. Pártnerei: Baghy (Des prunelles) és Sipos (Adhemár) szintén jók voltak, a többi szereplővel együtt. Vasárnap este „Luxemburg grófja“ 11. előadását inég mindig zsúfolt ház nézte vé­gig. A darab a legutóbbi szereposztásban került színre, a címszerepben Inkével, Bris- sard szerepében Roos Jenövei. Az a körül­mény, hogy ma estére szintén „Luxemburg grófja“ van műsoron, mindennél jobban mu­tatja úgy magának a darabnak, mint az elő­adásnak kiválóságát. Hétfőn némi csalódással konstatáltuk, hogy a népszerűség aránylag gyorsan bú­csút mond. „A varázskeringő“ szokatlanul kis számú közönséget hozott össze. Az elő­adás is több tekintetben kifogásolható. A szereplők (csekély kivétellel) nagyon is ma­guknak és a karzatnak kedélyeskedtek. — Nikit egyébként Inke, Francit Bállá Mariska, Heléna hercegnőt Dénes Ella, Joachimot Rónai, Lothárt Somogyi játszotta. Kedden a „Cigánybáró“ főkép Burá­nyinak és Dénes Ellának adott alkalmat arra, hogy elismerésünket újból kiérdemeljék. Szerdán ünnepe volt színházunknak. — Egyik legtehetségesebb közszeretetnek és elismerésnek örvendő tagja tartotta jutalom­játékát. Sipos Zoltán ez, akinek eddigi sze­replése után fenttartás nélkül adományoz­hatjuk a „művész“ címet és jelleget. Ez a fiatalember nemcsak a legkülönbözőbb zsá­nerű szerepekben adta jelét Istenáldotta te­hetségének, hanem páratlan ambíciójává nagyban emelte színházunknak, mint müin- tézetnek színvonalát is. — Gondoljunk csak „A sasfiók“-ra mellyel minden vidéki színpadot felülmúltunk s melynek szinrehozása, egyik legkedvesebb színházi emlékünkké való ava­tása oroszlánrészben Sipos Zoltán érdeme. „A gyermek“ előadásra egybegyült zsúfolt ház három pálmaággal, ötpecsétes levéllel s más ajándékkal kedveskedett az iinnepeltnek, ki Abonyi Árpád hatásos szín­müvében a címszerepet játszotta s annak hol vígjátéki, hol drámai fordulataiban ra- gyogtatta művészetét. Az előadás is igen jó volt. Aranyos bájjal játszott Wiríh Sári s a többi szereplők (Szilágyi, Aitner, Herceg, Gömöri, Inke) szintén derekasan kivették részüket a megérdemelt sikerből. Csütörtökön közepes közönség előtt mutatták be „A sötét pont“ c. német vígjá­tékot. — A darab, mely vérbeli termék a sajátos ízű német-humornak, meleg fogadta­tásra talált. Az előadás is jó volt, dacára a premiérnek és annak, hogy a szereplők is­mét különösen fontos személyiséggé tették a — súgót. — A vígjáték váza ez lenne: Von Dünnen báró (Herceg,) aki csupa-gög arisztokrata, megtagadja beleegyezését fia (Sipos) házasságától azért, mert leendő me­nyének (Gömöri) bátyja (Inke) egy kellemet­len szomszédjának, Brinkmayer kér. taná­csosnak (Rónai) leányát (Csákó M.) jegyzi el. Brinkmayer nemcsak kellemetlen szom­széd, hanem — horribile dictu ! — fia révén egy sziszter leányának az apósa is. — A szerelmes fiatalok nem képesek a báró gőg­jét megiörni. De segit a végzet. A nemes báró leánya Amerikában egy néger ügyvéd­támadt, hogy valami uj, valami szokatlan gyönyörűségre vágyik. Rég elmúlt tavaszok ötlöttek hirtelen az eszébe és évek óta most először érezte, hogy az életének szürke, fá­rasztó egyformaságát halálosan megunta. Az exisztenciája kérdésével immár vég­legesen leszámolt. Nexusok nélkül, minden alkalmazkodási képesség hijján maga is be­látta, hogy biztos álláshoz jutni képtelen. Egyideig riportereskedett egy nagy napilap­nál, de csakhamar helyet kellett adnia a se­gédszerkesztő unokaöccsének. Azután egy kisebb laphoz került és azután nem került sehová. A fél diplomája révén, amit évekkel ezelőtt szerzett a filozófián, még reménye sem lehetett, hogy állást kapjon. Tovább tanulni nem akart, mert biztosra vette, hogy amúgy sem megy semmire. Az újságoknál többé nem is próbálkozott. így valami nagyon szá­nalmas foglalkozásra adta magát. Újságcik­keket szállított kiapadt tudományu tudósok­nak és felkapott társadalom-bölcseknek, akik nem győzték a sok megrendelést napról­napra kielégíteni és busás jövedelmükből juttattak valamit az állati szorgalommal dol­gozó Szabónak. Délutántól késő estig a la­pokat bújta, minden betűt elolvasott, ami naponként Budapesten nyomdafestéket látott. Este hazagyalogolt a szánalmas ferencvárosi hónaposszobába és a sok-sok uj eszmét, amit az agya olvasásközben termelt, formás cikkekbe öntötte. Többnyire kora reggelig dolgozott. Ilyenkor jött egy-egy hordár a megrendelőitől és távozásuk után Szabó fá­radtan tért nyugvóra. Évek óta folyt ez sorvasztó igavonás. Nap-nap mellett figyelte, hogy lesz naggyá és híressé egy-egy felkapott antitalentum az ő munkája révén és olykor valami furcsa örömet tudott érezni, ha egy eszméje a tár­sadalomban visszhangot keltett. Etikai felhá­borodásaival réges-régen leszámolt és jóidéig eszébe sem jutott, hogy az életmódján vál­toztatni kellene. Ma azonban valami furcsa érzés ütő- dött gondolataiba, amelyek az első tavaszi szellővel kezdtek szertekalandozni. Valami megnevezhetetlen vágy feszítette a mellét és amikor a kávéház tükörablaka mellé letele­pedett, undorodva fordult el a hiriapíömeg- től, amit a pincérfiu szolgálatkészen elébe­rakott. A körúton a boltok lámpái kezdtek nyiladozni és a sétálók, akiket az első tava­szi nap az utcára csalt, sűrű egymásutánban vonultak el Szabó előtt. Egy kevés irigység támadt benne azok iránt, akiknek a polgári jólét megadja a napi sétaidőt és most még- inkább ostobának találta a maga lázas mun- kábag töltött életét, amely minden célnak és minden vágynak hijjával volt. Amikor már a járókelők tömege kezdett ritkulni, hirtelen egy arc tűnt a szemébe a ! bámuló Szabónak. Egy bájos asszonyarc, amelyet a friss levegő rózsásra csípett és ! amelyet bodros szőke hajával, pici csókos szájával a Murilló butácska angyalaira em­lékeztette. Úgy érezte, hogy sohasem állott még ilyen ellenállhatatlan báj hatása alatt és VÖRÖS BVULil oapész-raielptai Szalmáim Rófei-iitaa 11. szám alatt készülnek a legszebb E1PÍ- B$ IIÖ! CipÉ, UűdÓSZ BS tiszti ESSZflJáli. — Oríopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a ley­jufányosabb áraiért. — javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. Egy tanuló felvétetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom