Északkelet, 1910. március (2. évfolyam, 10–13. szám)

1910-03-20 / 12. szám

Szatmárnémeti, 1910. 3. oldal. széről) és Lukács Konstantin (a ro­mán nemzeti párt kiküldöttje). Az ünnepséget a nagyszámú kül­döttségek tisztelgése, d. u. fél 2 óra­kor a Magyar király szállóban adott díszebéd s este a színházban műked­velő előadás fejezte be. Városunk 17-én d. u. 4 órakor tartotta a beigtató rendkívüli közgyű­lést, melyet dr. Vajay Károly polgár- mester nyitott meg. Indítványára nagy számú küldöttség ment Csaba Ador­jánért, aki díszes kísérettel jött laká­sáról a közgyűlési terembe. Majd a polgármester üdvözlő szavai után le­tette a hivatali esküjét és dr. Kereszt- szeghy Lajos bizottsági tag üdvözlő beszédének végeztével elmondta szék­foglalóját. Ezt követte az egyes tisz­telgő küldöttségek fogadása. A nagy napot a Pannóniában fényesen sike­rült bankett fejezte be, mely csak a reggeli órákban ért véget. A színház. Az elmúlt hét érdekessége Bihary Lász­lónak, a kecskeméti színház volt jellemsziné- szének, vendégszereplése volt. Bihary szom­baton (12) „Az ördög“ címszerepében, va­sárnap az „Elnémult harangok“ Todorescu- jának és szerdán „A tolvaj“ Voysa Richard még most is ott tündökölt a boldogság és a gyönyör. Igen — folytatta a fiatal ember. — Most már megmondhatom önnek . . . Anto­nia boldogan halt meg, szeretve és szeret­tetve . . . volt egy férfi, aki csak őt szerette és nem tudja elfelejteni soha . . . egymásba szerettek, anélkül, hogy ismerték volna egy­mást, egy felejthetetlen estén, midőn tekin­tetük találkozott ... és teljes két éven át megrészegültek egymás csókjaitól. — Ah! — sóhajtott fel elbámulva De- lines asszony. A felkiáltás önkéntelenül tört ki szivé­ből. Karjait a szék karfáján nyugtatta és mozdulatlanul ült, könnyei lassan leperegtek arcán, mint a gyermekeké, kiket a legkisebb megindultság sírásra késztet és szegény, öreg arca, melyen eddig ott ült a félelem és aggódás, könnyein keresztül is megifjodni látszott. A szürkület homálya mind sűrűbb lett. Antonia képe már nem volt más, mint egy tűnő árnykép, melyen csak a vállak fehér­sége csillámlott halványan. Az agg anya és a fiatal szerelmes hosszan szemlélték. És most már Pierre Lillois is sirt. ÉSZAKKELET szerepében mutatkozott be, szerződtetés cél­jából. — Úgy tudjuk, hogy célját sikerült is elérnie; ma már szerződtetett tagja szín­házunknak. Azt azonban igazán nem tudjuk megmondani, vájjon minő értéket nyert vele társulatunk. A vendégszereplések tudvalevő­leg nem igen megbízható mértékek. Mai természetüknél fogva önkényüleg a vendég­szereplő javára billentik a mérleget, úgy, hogy annak mint állandó tagnak haszna- vehetőségét nem a vendégszereplések alkal­mával elért kisebb-nagyobb siker, hanem egyéb garanciák biztosítják. Reméljük, hogy az intéző körök e garanciák ismeretében és birtokában kötötték meg Biharyval a szer­ződést. Ami a vendégjátékokból nyert benyo­másunkat illeti, bevalljuk, hogy nem va­gyunk tulon-tul elragadtatva. — Bihary min­denek fölött intelligens színésznek látszik rajtuk keresztül — és ez legnagyobb ér­deme. Látszik, hogy bele éli magát az alak­jaiba s ámbár felfogását lehet elhibázottnak tartani (mint pl. „Az ördög“-ben), az egyéniességet s a megjátszásában való kö­vetkezetességet nem lehet elvitatnunk tőle. Végeredményben tehát elfogulatlan, jóaka­rattal tekintünk állandé szereplése elé, mert meg vagyunk győződve arról, hogy becsü­letes ambíció s tanulmány árán, tartózkodva a túlzásoktól, (melyek miatt pl. Todorescuja ma még sok helyütt a komikum határán mozgott) s nagyobb kifejezésbeli készségre téve szert (a „Tolvaj“ Voysa Richard szere­pében igen sokszor éreztük a megfelelő arc- és testjáték hiányát) Bihary László társula­tunk igen derék tagja leend. A többi szereplőkről is megemlékezve : „Az ördög“-ben Gömöi Vilma (Jolán), Sipos (János), Herceg (Alfréd) és Wirth Sári (Cinka) az „Elnémult harangokéban Markovics Mar­git (Flonica), Szilágyi (Simánely), Szelényiné (Todorescu felesége) Wirth Sári (Kiso), So­mogyi (Petru), Herceg (Zalatnai), és Aitner Ilka (Sára néni) „A tolvaj“-ban Gömöri Vilma (Lagardes Izabella), Herceg (Lagardes Rajmond), Markovics Margit (Layson), és Lipos (Lagardes Fernande) érdemelnek kü­lönösebb említést. No meg ez utóbbi darab­ban a súgó. Hétfőn a „Trenk báró“-t adták zóná­ban, Bállá Mariska nagyobb dicsőségére. Kedden, március 15-én díszelőadásul a „Cigány báró“-t elevenitették fel. Főkép Burányiról kell megemlékeznünk, ki a cím­szerepet gyönyörűen énekelte, felülmúlta önmagát. Az előadást egy kis alkalmi ün­nepség előzte meg, amelyből Sipos Zoltán sikerült szavalatát emeljük ki. Csütörtökön „Luxemburg grófjáénak tizedik előadását nagy szerepváltozás tette érdekessé. A címszerepet u. i. Barics helyett Inke, Brissard festő szerepét pedig Inke he­lyett Roos Jenő játszotta. — Fentartva az Inke énekművészeiéről és hangjáról már többször hangoztatott nézetünket s megálla­pítva azt, hogy Baricsnak a játékát is sike­rültebbnek találjuk, egyúttal őszinte örömmel jegyezzük fel, hogy az előadás reményen fe­lül sikerült. Roos Jenőről s a többi szerep­lőről alkotott nézetünk nem változott. Pénteken „János vitéz“-t zónázták. Szombaton a „Váljunk el“ francia víg­játéknak volt reprize. Műsor: Vasárnap délután „A kis cukros“ víg­játék. Este „Luxemburg grófja“ operette. Hétfőn zónaelőadás „Varázskeringö“ operette. (páros). Kedden „Cigánybáró“ operette (páratlan) Szerdán Sipos Zoltán jutalomjátékául „A gyermek“ Abonyi Árpád sensatios Szin- műve. (páros). Csütörtök újdonság először „A sötét pont“ vígjáték (páratlan). Pénteken Szombaton szünet. Husvét Vasárnap d. u. Próbaházasság este újdonság először „Taifun“ Lengyel Menyhért sensatios színmüve (páros). Húsvéthétfőjén d. u. Kedélyes paraszt operette este másodszor „Taifun“ Színmű (páratlan). A VÁROS. Városi közgyűlések. A 14-én tartott rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadta báró Wesselényi Ferenccel az avasi erdő vételére kötött szerződést. A rendes közgyű­lésen nagyobb vitát az ág. ev. egyház se­gély iránti kérelme idézett elé, a mely vége­zetül is úgy nyert elintézést, hogy a gazda­sági szakbizottság által javaslatba hozott 1200 K évi segélyt a közgyűlés nagy több­sége megszavazta. Elfogadta a közgyűlés az 1910. évben eszközlendő utcakövezésekre nézve beterjesztett javaslatot, különösen hangsúlyozván a Teleky-utca kövezetének gyors és megfelelő rendbe hozatalát. Elfo­gadta továbbá a Fehérház telkén építendő bérház tervezetét és a szükséges kölcsön megszerzésére a polgármestert utasította. Az uj adóhóhivatal. A polgármester­nek a 14-iki közgyűlésen elhangzott havi je­lentéséből vesszük a következő részt: „A városunkban emelendő uj adóhiva- tlai épület a régi adóhivatalnak megállapí­tott 110,000 koronás értékén felül szükséges költségeire 98 ezer korona a folyó évi ál­lami költségvetésben elő van irányozva és a minisztériumban azon értesülést nyertem, hogy ezen összeg esetleg a költségvetés le- tárgyalása előtt is kiutaltatni fog, hogy az VÖRÖS ÉVÜLŐ czipész-műlielyében Szalmán», Ráhóczi-utcza II szám alatt készülnek a IggsZBÖb llH- BS HÓI cipőit, vadász ÉS ÍÍSZÍi csizmáit. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készit bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a !gg- iutányosabb áraiért. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. Egy tanuló felvétetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom