Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)

1910-02-13 / 7. szám

Szatmárnémeti, 1910. ÉSZAKKELET 3. oldal. Minden mondatán, minden jelenetén valami sajátszerü szépség, ami rokon a mezei virá­gok természetes bájával. (Alig jut az ember eszébe, hogy e mezei virágokat egy nagy művész a legnagyobb raffínériával szedte össze és tűzte egy csokorba). Csakhogy ez a szépség abból a fajtából való, amelyik fö­lött állandóan ott lebeg a meg nem érzés végzete; amelyiket a színházi nagyközönség fegyvertelen szeme az ultraibolyaszinekhez ha­sonlóan nem képes észrevenni. — És ezért nem csodálkozhatunk azon, ha előadás vé­geztével itt is, ott is halljuk a kérdést: Mire való volt ezt megirni ? — szinrehozni ? — megnézni? .......... Li liom (Sipos) egyébként egy városli­geti ringispil alkalmazottja, aki közönséges csirkefogó életet él mindaddig, mig össze nem kerül egy cselédleánnyal (Markovics) s ennek folytán prezumtiv apa nem lesz. Ekkor gondoskodni akar a leendő kicsike jövőjéről és elhatározza, hogy egy másik csirkefogó társával (ifj. Baghy) rabolni fog. A kísérlet azonban rosszul üt ki s ő, hogy a börtöntől megmeneküljön, agyonszurja magát. Mikor térítőn fekszik és minden elszunnyad körü­lötte, lejönnek érte a mennyei rendőrök s a mennyei rendőrfogalmazó elé vezetik. Ez ti­zenhat évig a rózsaszínű tüzbe internálja Li­liomot, majd leküldi a földre, hogy valami jótettel jelét adja megjavulásának. Liliom, hogy leánykájának örömet szerezzen, le is lop az égről egy ragyogó csillagot, a dolog vége azonban mégis csak az, hogy rá üt le­ánya kezére. De hát ez az ütés, az apa ütése, csak csattan; nem fáj, nem számit.... Az előadásról dicsérettel emlékezhetünk meg. Sipos e szerepében is a nála megszo­kott lelkiismeretes és sikeres alakításban dűlt véig a széles, alacsony pamlagon. A félkezében valamelyik szerepe füzetét tartotta, de a szemei messze kalandoztak a betűkről. Alázatos, engedelmet kérő kopogás után be­lépett fekete ruhájában, egyszerűen, s olyan hangon, mit a kéregetők szoktak hasz­nálni a szívtelen gazdagok portáján, for­dult a szokatlan látogatótól megriadt le­ányhoz : Kisasszony, bocsásson meg, hogy al­kalmatlankodik Önnél egy nagyon öreg asz- szony, kinek ön bátran unokája lehetne. Ké­réssel jövök, nemcsak a magam, de egy má­sodik személy nevében is, ki olyan jó, szép és tiszta, mint ön . . . E szóra a zavartan figyelő Magda tég­lavörös lett, de nem szólt semmit. A ciga­rettáját idegesen kioltotta és eldobta. A nagyasszony kevés szünet után foly­tatta : — Talán sejti is már, hogy Sándorról gyönyörködtetett, bár el kell tekintenünk egynémely tulzásátót. Markovics Margit min­denképen méltó pártnere volt. Kicsiny sze­repét ennivaló kedvességgel játszotta Wirth Sári. Ifj. Baghy Gyulában tehetséges kérdőt ismertünk meg. Különösen is ki kell emel­nünk Aitner Ilka alakítását (Muskátné kör­hintatulajdonos) s meg kell még emlékez­nünk Gömöri Vilmáról (Mari) és Ró­nairól (Hugó, a hordár.) Hétfőn az „OtthonM, kedden „A sas- fiók“-ot ismételték meg, az eddigieknél még jobb előadásban, amit nagy részben Faludi- nak, a Vígszínház nálunk időzött igazga­tójának köszönhetünk. „A sasfiók“-ban egyébként szerepváltozás is történt. Ferenc császárt u. i. Barics, Cameráta grófnőt Bu- rányiné játszotta szinte nem remélt si­kerrel. Csütörtökön „Luxemburg grófjáéban és főleg Dénes Ellában gyönyörködtünk, aki ez este megvalósította a lehetetlent. Felül­múlta önmagát és non plus ultrának hitt ed­digi alakítását. Pénteken „Az erdészleány “-t játszották, szombaton a „Sári biró“ c. vígjáték került először színre. A VÁROS. Közgyűlés. Holnap d. u. 3 órakor tartja törvényhatósági bizottságunk havi ren­des közgyűlését. Tárgyai között szerepel a rendőrfogalmazói állás betöltése is, mivel a polgármesternek erre vonatkozó felhatalma­zása leérkezett a belügyminisztertől. Tanácsi hírek. Az uj közkórház el­helyezése ügyében Jendrassik Alfréd műszaki tanácsos leirt a városhoz, hogy amennyiben van szó, ki ellopja Önnek drága idejét s meggondolatlan könnyelműségével kompro­mittálja az ön művészi jó hírét .... Magda egészen felült s halkan, idegesen kacagott. — Kompromitálni az én jó híremet? Hát van nekem jó hírem, Nagyságos asz- szony? Ha volna, Ön nem lenne itt, hogy visszakérje tőlem a drága unokáját. Az ön megjelenése megcáfolja azt, amit kegyes volt az ildomosság kedvéért ráakasztani az én úgynevezett elméleti jó híremre ! . . . — Bocsánat, kisasszony. Ön ideges és félreért engemet. Önnek több olyan hódolója van s ha én egyet elkérek öntől, azért itt nem lesz zavar, sem lelki háborúság, mert egy újabbat léptet a régi helyére. — Igen, mert az egész világ elfér az én szivemben. S mert én sportszerűen űzöm a férfiak bolonditását. Szegény komédiás leány. Ha akarsz is igazán és önfeláldozóan az eredeti tervtől eltérő helyre akarja a kór­házat építeni, arról őt értesítse, hogy a hely­színi szemlét megejthesse. A tanács elhatá­rozta, hogy Jendrassikot és Kerekes Pál köze­gészségügyi felügyelőt meghívja a dinnyés­kerti városi telek megtekintésére, ahova is a közkórházat építtetni akarná. — Minthogy a közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy a város közönsége köteles a helybeli evangé­likus (lutheránus) egyházat felekezeti segély­ben részesíteni, a tanács az ügy ily irányú elintézését elrendelte. — A tanács megbízta a mérnöki hivatalt a közvágóhíd kibővítési tervezetének elkészítésével egyszersmind véleményezés végett kiadta a Hajnal­utcai lakosok utcakövezés iránti kérelmét. — Ugyancsak megbízta a gazdasági tanácsost, hogy a mű jég megvételére újabb árverést tűzzön ki, mivel a febr. 4-iki nem vezetett kellő eredményre. A pályázatok eredménye. Tudvale­vőleg e hó 10-én járt le úgy a városi mér­nöki, mint a rendőrfogalmazói állásra meg­hirdetett pályázat. A városi mérnöki állásra 8 pályázó jelentkezett, u. m.: Hevesi Lajos magánmérnök (Budapest), Urszó Péter városi mérnök (Hódmezővásárhely), Moskovics Jenő magánmérnök (Homonna), Kurtz Jenő városi mérnök (Jászberény), Csillag Emil városi mérnök (Mezőtúr), Jakobi Sándor városi mérnök (Nagybecskerek), Széli István köz­ségi mérnök (Orosháza) és Kormos Ferencz folyammérnök (Pancsova). — A rendőrfo­galmazói s az esetleg megürülő r. tiszti és irnoki állás elnyeréséért bepályáztak: dr. Nagy József ügyvédj. Hérmán Dezső végzett joghallgató, ifj. Kabay József joghallgató, Horváth Sándor rendőrtiszt, Fűrész Pál, Ma- ruska János, Nagy József rendőrségi írno­kok, Mező Sándor városi végrehajtó, Góczy szeretni, nem lehet, mert a tisztelt polgár társadalom nem hiszi el neked. Nagyságos asszonyom, ön oly nemes és finom lelkű urinő, honnan veszi a jogot, hogy rólam fel tudja tételezni, hogy én nem tudom oly iga­zán szeretni az unokáját, mint az a hallga­tag Eszter, vagy Annuska, aki a naptár szépirodalmi részét szokta elolvasni s tudja, hogy a csirkebecsinálthoz milyen fűszert kell használni. Hátha én Júliát, Melindát, vagy Évát ábrázolom a színpadon, ezért rosszabb vagyok, mint az, aki egy támlásszéken az elfogyasztott vacsora után könnyeket ont az alakításomon ? — Bocsásson meg kisasszony, én be­csülöm a művészetet és az ön tehetségét is. Merész bátorságom arra irányul, hogy fi­gyelmébe ajánljam az unokám leteendő szi­gorlatait és lebegő pályáját, melyet megza­varhat egy szellemes fiirt. Ha ön más érzé­sekkel van az unokám iránt s ha ő ezt az VÖRÖS BVULü czipész-míilieiyében Szalmára#, Rákóczi-ufcza 11. szám alatt készülnek a legszebb UPÍ- ÉS RŰÍ CÍpÖb, vadász BS tiszti csizmák. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a leg- jutányosabb árakért. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. Egy tanuló felvétetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom