Északkelet, 1909. december (1. évfolyam, 23–26. szám)
1909-12-05 / 23. szám
Szatmárnémeti, 1909. ÉSZAKKELET 3. oldal. Szilágyi játszotta, itt-ott modorosán, de néhol (főleg a IV. felvonásban) igen jó alakítással. Krisztyán Tódor szerepét Inke adta, eléggé sikerültén. Markovics Margit mint Tímea, Czakó Miéi mint Noémi nyújtottak elsőrendű alakítást. Szokott játékokat produkáltak : Gömöri (Átháíia), Herceg (Brazo- vics) és Szelényi Emília (Brazovicsné). Utóbbi itt-ott túlzott is. Molnár kissé darabosan játszik még. Jól sikerült előadás volt az „Erdészleány“ csütörtöki reprize. Mint már jeleztük, az operet-személyzet mindig megállja a helyét. Igénybe js van véve becsületesen. Ott van pl. Dénes Ella, a koloraturánk. Majd minden estén játszik. Szinte megsajnálnak már, ha nem szeretnők annyira saját magunkat, hogy bármilyen gyakran igen szívesen lássuk és halljuk őt, aki igazán elsőrangú erő. Ugyanezt mondhatjuk Bállá Mariskáról is, de a dolog mindenesetre feltűnőbb egy koloraturánál. Lugosy Irént is szrvesen üdvözöljük mindenkor, sőt még a kar- és segédszemélyzet is mintha megemberelte volna magát. A segédszinésznők között pl. igen jó megjelenésű Róna Rózsi, akitől alkalomadtán sikerült jeleneteket merünk remélni. Pénteken a „Suhanc“ zónaelő- adásátf, nézte szokott teltségü, forró hangulatú ház. Szombaton d. u. „Ocskay briga- déros-“t (ifjúsági előadás) este a „Bálkirálynő“ c. operettet adták itt először. Műsor: Vasárnap délután: „János vitéz“. Este: újdonság másodszor „Bálkirálynő“. operette (páratlan bérlet). Hétfőn zónaelőadás: Biró Sándor fellépte szerződtetés végett „Erdészleány“, operette (párosbérlet). Kedden: “Kaméliás hölgy“ (páratlan). Szerdán délután: „Tatárjárás“, Bíró Sándor felléptével. Este: „Fehér Anna“ (páros). Csütörtökön: újdonság itt először „Paradicsom“ vígjáték (páratlan). Pénteken zónaelőadás: „Aranyember“ (páros). Szombaton : „Nincs-e elvámolni valója?“ (páratlan). — Vasárnap délután: „Tanítónő“. Este: „Vig özvegy“ (páros). Előkészületen: „Tilos a csók“ operette újdonság, „Botrány“ újdonság. A VÁROS. A rendőrség uj otthona. Bár a régi postaépület átalakítási munkálatai még folyamatban vannak, rendőrségünk már elfoglalta uj szállását és ott végzi működését. Közönségünk figyelmét csak arra hívjuk fel, hogy a kapu alatt elhelyezett hirdetési táblákon fel vannak sorolva az egyes tisztviselők név, a hivatalos helyiség száma s ügykör szerint. A közönségnek is érdeke, hogy e jelzést ügyeinek intézésénél figyelembe vegye. Tiszíujiíás. Városunk törvényhatósági bizottsága holnap tartja meg az általános tisztujitást. A pályázati határidő november 29-én járt le a következő eredménnyel: A polgármesteri állásra dr. Vajay Károly, a főjegyzői állásra Kőrösmezey Antal, a gazdasági tanácsnoki állásra Bartha Kálmán, a közigazgatási tanácsnoki állásra Árokháty Vilmos, Benyovszky Pál, dr. Csomay Aladár és Ferencz Ágoston, árvaszéki ülnöki állásra dr. Lénárd István és dr. Csomay Aladár, a tanácsjegyzői állásra Ferencz Ágoston és fokozatos előlépés esetére dr. Pap Zoltán, I. aljegyzői állásra dr. Pap Zoltán és fokozatos előlépés esetére dr. Pirkler Ernő, 11. aljegyzői állásra dr. Pirkler Ernő, dr. Lipeczky Ágoston és Székely Endre, a pénztárnoki állásra Kertészffy Gábor, az ellenőri állásra Fürst Viktor, a tiszti főügyész állásra dr. Antal Sándor, a közgyámi állásra Demkő Sándor, végül a községi bírói állásra dr. Papp Ottó pályáztak. Tanácsi hírek. A tanács megbízta a gazdasági tanácsost, hogy a Pannónia nagytermének akusztikája érdekében Bálint és Jámbor építészek által ajánlott elfüggö- nyözéssel tegyen kísérletet s a próbákhoz hivja meg a mérnöki hivatalon kívül Füredi Sándor s Grosz Ernő zeneiskolai tanárokat, valamint Ferenc Ágoston tanácsjegzőt. — A földmivelésügyi miniszter leiratot intézett a városhoz, melyben kifejti, hogy a tejtermékeknek helytelen és vigyázatlan gyári földolgozása miként terjeszti a tüdőgümőkórí. A tanács minél szélesebb körben való terjesztés vágett kiadta a leiratot a kapitányi hivatalnak. A házbérjövedelem bevallása. A pénzügyigazgotóság a házbérvallomási ivek benyújtására az 1909. évi december hó 15-ig városok is egyetemmel, mükinscekkel dicsekedhetnek. Nyugatnak van tenger iskolája, múzeuma, könyvtára, káprázatos fénye, csillogása, mindene, mert szabad és gazdag ; nekünk pedig alig-alig van valamink, mert rabszolgák, koldusok vagyunk. Hozzá még a lelki vakság is, nyűgben tartja a népünk nagy zömét, Csak egy kincsünk van még, drágább minden más nemzeténél: honszerelmünk, mely azt az árva rögöt, amit hazá- jánakenevez, nem adná oda az egész nyugat pompájáért. Beszélgetésünk további folyamán fájlalva tapasztaltam, hogy úgyszólván semmit se tudnak rólunk a művelt nemzetek. Ah, meghalt már annak az emlékezete is, hogy amig ők zavartalanul haladhattak tudományban, művészetben, addig a mi drága piros vérünk a porban patakzott. És szóra sem érdemes az, hogy a nyugati kultúra ellőtt mindig a mi testünk állott döngetett bástyaként. Elfelejtett bennünket a világ egészen. Az amerikai kisasszony, egy takarosán megtermett személyiség, mégis mondott annyit rólunk: — Hallottam, hogy Amerikában sok munkás magyar él, de azok többnyire perlekedő és iszákos természetűek. Majd bocsánat kérőleg hozzátette: Ne vegye sértésnek, hiszen csak hallottam. A pápaszemes francia nő pedig, aki korára nézve már kiment a divatból, igy emlékezett meg rólunk: — Azt mondják, hogy a magyarok nagyon szeretik a zenét és szépen dalolnak, mivelhogy — cigány nemzet. Ez hízelgés akart lenni és nyilván valami olyas hírhedt prímásra gondolhatott őnagysága, aki mágnás kisasszonynak muzsikálta el az eszét. Hiszen az ilyen hir világba repül, ha rólunk szól is a nóta. Tehát perlekedő, iszákos, cigány nemzet vagyunk. így ismernek bennünket külföldön. Mosolyogtam egy keserűt a megjegyzéseken, hebegtem-habogtam valamit a védelmünkre, azután valahogy úgy éreztem, hogy ezek az okos cselédek elég gyökerén pedzik a jellemzésünket. Közben pedig arra a külföldi tudós histórikusra gondoltam, aki négy vaskos kötetü világtörténelmében tiz oldalon letárgyalja a magyarokat, egy kalap alá véve a cigányokkal. Aztán belebámultam bambán a csiliáros fénybe, mint akinek elég is volna már a kellemes szórakozás és valami megfejthetetlen talányon törtem a fejemet. A kaukázusi tagtárs azonban, aki ezalatt uj eszmén jártatta az eszét, egyszerre csak azzal a meglepő témával hozakodott elő, hogy mi testvérnépek volnánk, mert ő úgy tudja, hogy egy a fajunk s a magyarok a Kaukázus táján is honoltak. No, legyen hála a jó Istennek, csakhogy akad a föld hátán generáció, amelyik nem átalja velünk az atyafiságot. Sokáig enyelegtünk aztán erről a tárgyról: egyeztettük a faji és nyelvi rokonságot. Úgy véltük, hogy egy néhányat föl is fedeztünk, A nemzeti nyomorúságunk, az tökéletesen azonos, mert őket meg a VÖRÖS GYŰLŐ Dzipész-műhelyélsen Szatmáriul, Hálióczi-utcza 11. szám alatt készülnek a legszebb úri- és női cipők, uadász és tiszti csizmák. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a Ibij- juíányosabb árakért. — javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: :: :: :: :: ::
