Északkelet, 1909. december (1. évfolyam, 23–26. szám)

1909-12-05 / 23. szám

Első évfolyam. '23-ik szám. Szatmárnémeti, 1909. december 5. T Északkelet? TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. I Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. | Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18. Felelős szerkesztő: BARTHA JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó : az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA". Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltéinek. Többször feladott hirdetéseknél nagy árengedmény. Nyilttér sora 20 fillér. Mindennemű dijak és levelek e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Rendesen a régi tisztviselők szoktak állásaikban megmaradni. Igen helye­sen, mert hiszen nem lehet ok, elte­kintve a munkaképesség hiányától, ami indokoltá tenné azt, hogy a tiszt- selő állását, kenyerét veszítve, nyug­díjba menésre kényszerítsék s ez ál­tal úgy maga, mint a családja exisz- tentiális érdekeit veszélyeztesse. Szo­kott ugyan egy-két külső ember a re­mény minden sugara nélkül szeren­csét próbálni, az azonban épen a vál­lalkozás reménytelensége folytán ko­molyabb mozgalmat nem szokott elő­idézni. Annál meglepőbb tehát most az, hogy épen a tisztviselők részéről indult meg komolyabb és számotte­vőbb mozgalom egy régi, szorgalmas és munkás tisztviselő kibuktatása cél­jából. Hogy mi ezen mozgalomnak az oka, az előre törő ambició-e vagy más, nem tudjuk; mi csak a száraz tényeket kívánjuk konstatálni, hogy a közönségnek legyen alkalma ezen, fel­tétlenül elitélendő mozgalmat, a meg­felelő erkölcsi értékére leszállítani. Árokháty Vilmos a jelenlegi köz- igazgatási tanácsos 30 évet meghaladó idő óta van a város közönségének szolgálatában. E hosszú emberöltőn keresztül kötelességeit mindig rende­sen, pontosan; szorgalmasan végezte sem munkaképessége, sem a munka- képesség által elért eredmény ellen soha senki részéről panasz el nem hangzott. Árokháty Vilmos ma is rendesen, pontosan eleget tesz köte­lezettségének, a tanácsnak egyik leg­szorgalmasabb előadója, munkaképes­ségének, tetterejének teljében van, van-e ok tehát arra, hogy állását ott A tisztujítás. — Dr. Veréczy Ernő. — Hétfőn lesz a tisztujítás. A be­adott pályázatokat vizsgálgatva, egy esetet kivéve, nem lenne ok arra, hogy ezen kérdéssel a nyilvánosság előtt foglalkozzunk, mert hiszen egyet­len egy állást, a közigazgatási taná­csosi állást kivéve, a régi tikztviselők pályáztak csak az eddig általuk be­töltött állásokra. Épen ezért feltűnő az, hogy csak ezen állásra van épsn a tisztviselők részéről több pályázat beadva s épen ez az ok, ami indo­kolttá teszi azt, hogy e kérdéssel még a tisztujítás megtörténte előtt kissé hosszasabban foglalkozunk. Általában a tisztujításnál lényege­sebb változás, eltekintve a politikai hullámzásoktól, nem szokott történni. Nyugatról. Berlin, 1909. december 2. Irta: Sárközi Lajos. Van a berlini egyetemen egy heti há­rom órás kurzus, amelyen a német beszédben gyakorlatlan külföldiek számára adják elő a német nyelvet, társalgó módszer szerint. Körül-belől hetvenen látogatjuk e kurzust, hölgyek és férfiak feles számmal. A világ kü­lönböző tájairól egybesereglett népkeveréknek nagybuzgalmii gőgicsélése és gagyogása min­den leckeóra, éppen azért fölötte érdekes. Az előadásokat aztán megfűszerezik azok a kedélyes estélyek, melyek a vezető tanár ren­dezésével havonkint egyszer tartatnak. Az első ilyen összejövetel november 22-én volt. Megérdemli, hogy elbeszéljem. Idegenek között tudja ám az ember igazán értékelni az egyező vonásokat, még ha jelentéktelenek is azok. Nekem például nagyon jól esett az, — és úgy vettem észre, a többieknek is, — hogy az estélyt egy olyan nótával kezdhettük meg, amit mindenki tu- tudot). Harsogtuk is méltó áhítattal: Gau­deamus igitur, iuvenes dum sumus . . . Hej, debreceni diákkoromban be sokszor dicsére- teztünk ezzel a dallal, mikor valamelyes kö­rülmény okáért ránk köszöntött szent Jakab apostol. Most azon törtem a fejemet, vájjon a világon mennyi italt kebelezhettek be a diákok e mellett a nóta mellett, de nem tudtam kiszámítani. Majd a bemutatkozás következett, azon sorrendben, amint az asztaloknál cifra-ékes vegyületben helyet foglalánk. A legtöbb atyafi valami dicsszót is mondott hazájáról. Mi magyarok, akik szám szerint a második helyen képviseltük itt a tudományt, szintén eldicsekedtünk: szép lányainkkal, jó borunk­kal, Hortobágyunkkal, délibábunkkal, Bala­tonunkkal, hegyeinkkel, kiki a maga helyé­nek speciális nevezetességével. Én arra hív­tam fel a társaságot, hogy koccintsunk egyet a szép, árva Magyarország szabadságáért, amit meg is cselekedtünk, ámbátor sörrel és nem borral. A csoportos számbavétel alkalmával kitűnt, hogy Európából úgyszólván minden országnak van itten gyermeke. Sokan voltak továbbá Amerikából, aztán volt két chinai, meg egy japán. A csoportosítás aktusánál egy osztrák cimbora is közénk furakodott, akit azonban egyhangúlag kitagadtunk, azon a jogon, hogy ő éppen nem magyar. Az osztrák só­gor, aki egyedül képviselte bérces-kormos, Mindennemű nyomtatiányohat nagy gonddal, ízléses Ifivitelben, legjuíányosabb árért hészít az „ÉSZAHKELETI HÖNV1VOMB0“ Szatmárnémeti, Hazinczy-ntca (Zárdánál szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET". \-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom