Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)
1909-10-03 / 14. szám
Első évfolyam. 14-ik szám. Szatmárnémeti, 1909. október 3. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. A honszeretet hitvallása. Irta: Sárközi Lajos. Októberi napok! Nemcsak a természet haldoklásáról beszéltek, amikor az ég borongó fátyolt ölt magára s könyhullatással siratja testvérének, a földnek lassú sorvadását. Októberi napok! Gyászról regéltek ti hazánk történetében is. Füleinket halálgolyó dörgése reszketteti meg, szemeink előtt gyalázatos bitófák réme- deznek, hogy facsarodjék össze a magyar szív s induljon meg a föld is lábaink alatt. S mig az aradi Golgothán menybe száll a tizenhárom mártír glóriás lelke, a meggyilkoltatásukon kesergő rabhazában millió szív dobban össze, jajdul fel hangos zokogással. Hatalmas visszhangja ez az ő leikeik szárnycsattogásának. És ez az ekhó nem némul meg soha, mig magyar levegő is lesz az ég és föld között. Az októberi szellő pedig csak erősíti a visszhangot, felsírja bennünk e bu- songó emlékezetet. Magyarok voltak ők, nagyok, dicsők, félistenek! És ezért haltak meg csúfosan, — örök átkot hagyva hóhérjaikra, örök hitvallást a hon hü fiainak. Ezer ártatlan vér szentelte meg már addig is e hitvallást, de még nem volt elég az áldozat. A nemzet vérszipó bálványai az ő életűket is szomjuhoz- ták, hogy dicső poraik felett annál tündöklőbb fényben világoljon a honszeretet hitvallásának örök géniusza. A vad népek istenszobrai nem ittak annyi vért, mint amennyit a mi átkos prédára leső bálványaink merítettek a nemzet szeplőtlen testéből. . . Ama szent örökséget, a honszeretet hitvallását hazánk történetében főként a tizenhárom vére hullása pecsételte meg és véste be szívünk érctáblájára letörölhetetlenül. Dicső hitvallás ez! Egy ország talaján nem tesz különbséget zsidó és görög között. Egybe forraszt mindenkit, aki igaz gyermeke a haza anyaföldjének. Egy a törekvése, érdeke, célja: a hon felvirágzása, a nép boldogsága. Fönséges e vallás hitrendszere. Egy az Istene: a bennünket' verő, vagy áldó Isten, aszerint, arrfcnt megérdemeljük. Szabadság, Egyenlőség és Testvériség szentháromsága az alapdogmája. Szebb jövő az evangéliuma. Ama tizenhárom is különböző hitet vallott. De a honszeretet hitvallásában egyek voltak. És ezért lettek nagyok, dicsők, félistenek! Örök büszkeségünk, még a sötétben is ragyogó nappalunk! Az ő haláluk halhatatlanság! Őket a gyilkos golyó az életről az örök életre vitte. Mindenik bitófájuk a megdicsőülés keresztje lön . .. Hömpölyögnek az évek. S ha a Küzdők. Küzdők a temérdek sok világi gonddal. Könnyű a küzdelem, Mert te jársz én velem Világot meggyőző titkos hatalmaddal Üdvözítő Jézus. Járom a gyarlóság tövissel szőtt útját És nem zúgolódom. Szemem Megváltómon; Mikor tudatlanok pökdösik, csúfolják A szent Istenembert. Megyek a rejtelmes temetői sírnak És nem borzadok meg; Mert Üdvözítőmnek Hatalmas szavára egy napon megnyílnak Koporsóm zárai. Mig a múlandóság szedegeti rólam, Amit adogatott: Egy szép gondolatot Nevel, érlel bennem a hit: hogy valóban A Jézusé vagyok. Csenger. Pótor Elemér. «5ß £& jryf% jiwi Napló töredék. (A magyar szabadságharc idejéből.) Tizenöt éves sem volt még a szép B. Rozika és már főkötőt tettek fejére, asszony lett. Ágyúdörgés, puskaropogás volt a zene nászutján a templomtól hazáig. Azután a gyermekasszony, ifjú férje oldalán részt vett az 1848—49-iki szabadság- harc hősies küzdelmében. Ápolta a betegeket, vigasztalta a haldoklókat — és e közben a fegyverletétel gyászos, szomorú napja elérkezett, midőn a zsarnokság jutott uralomra. A leigázott székely helységekben is megkezdték a győztes muszka és német katonák a zsarnokoskodást. Hordták a muszkák — hadisarc fejében, — úgy a nemesi kúriákba, mint a szegény kunyhókba a sok lisztet kenyérnek süt- tetni, és a sok szenyes ruhát mosatni; napjában az ég tudja hányszor. Rozika a gyermekasszony is, — az egyik kúrián a ház többi hölgyeivel és szolgálóival, sütötte a szép kenyereket és mosta a sok szennyes ruhát tisztára, a mi a muszkáknak nagyon tetszhetett, mert minduntalan csak bukott be a nagy zsák liszt, a nagy bátyú ruha az ambitusra. — No frisskó, frisskó, — szavakkal mordult rá a muszka a ház népére — és azután futott tovább. De egyszer B.-éknél váratlan dolog törD ELMAN LAJOS cég-, cím és díszműfestő Szatmár, Báthory-u. 12. Elvállal mindennemű cégfestést üvegre pléhre, amerikai bőrvászonra, finomabb mázolást, fényezést, ema- illirozást, aranyozást, butorfestést stb. stb. ::: Egy tanuló felvétetik.
