Északkelet, 1909. augusztus (1. évfolyam, 5–9. szám)
1909-08-29 / 9. szám
2. oldal. északkelet egyesülő társaságokban is ott kisért a gyanakvó kérdés: vajon nem az önző, magán érdeket szolgáló eszmékért egyesültek-e az emberek? Hány ember roskadt össze, ebben a rágalmazó, szívtelen, az önérdeket szolgáló világban, hány ember vonult félre a hazug, képmutató társadalomtól, hogy egyes-egyedül magának éljen, ne ismerjen egy barátot, rokont, maga pedig meghasonlott leikével, üres szivével vitte az egyhangú, sablonos élet nehéz keresztjét, úgy, hogy az életnek örülni már nem tudott. Ebben a panaszkodó, tusakodó korban pedig növekszik a jövő generáció, kinek megélhetési forrását akarjuk előkészíteni, utjokat rózsákkal behinteni és apai szivünkkel úgy intézni, hogy az élet mentői könnyebb, mentői szebb legyen nekik. Óh, vajon lehetséges munkára vállalkoztunk-e? Mikor már a kis gyermek is érzi, látja az emberek üres, keserű családi életét, a könyet, melyet a szenvedő emberiség nem tud elrejteni. Tudjuk azt, hogy az élet kacagó, nyílt és derűs, mint a tavaszi hajnalban a felbukkanó napsugár fényében az illatos határ, de lehet olyan is, mint az összegomolyodott ciklonfelhő. Ebben a világban tehát építeni kell, csiszolni kell a jellemeket, hogy a jó szívekkel jóságos könyörületes lelkekkeí összefoghassunk a jóért, a szépért, s vége legyen a veszekedő társadalom Babillonjának. Nagy gondolatokban összetartóan kell munkálkodni a haza, a társadalom, a város, a falu és a családok jólétét, nehogy a panaszkodások vihara széjjel tépázza a társa- I dal mát. A segítés, a másokat megbecsülés evangéliuma késztesse tömörülésre az embereket, hogy a családok meleg, őszinte szavainál fölfrissüljön az ember lelke s megelégedésünkben tudjunk nagyra törő munkába indulni, ne kössön le a szürke hétköznapi élet: régi udvarházak boldogságával hirdessük a testvéri egyetértést és a sze- | retetet. K. I. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 26-ikán rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen, amelyen mindössze csak 49-en jelentek meg, Hajduvármegye átirata is szerepelt a szekularizáció ügyében. A közgyűlés elfogadván az állandó választmány javaslatát, kimondotta, hogy a Hajduvármegye érveit helyesli, de a jelenlegi helyzetet és időt nem találja alkalmasnak a szekularizációs mozgalom megindítására. E határozatot 35 szavazattal hozták 14 ellen, miután dr Vetzák Ede azt indítványozta, hogy a közgyűlés az átirat fölött térjen napirendre. Ezután sok kisebb-nagyobb ügyet intéztek még el. Közegészség ügy. Dr Jéger Kálmán főorvos jelentése szerint aug. hó első felében 5 tifuszos és 6 vörhenyes beteg volt a törvényhatóság területén. Ezek közül 2 tifuszos és 5 vörhenyes beteg meggyógyult, a többi kezelés alatt maradt. Az esetek enyhék. Hagy vasúti szemétig]/. Egy yonatféhező meghalt. Többen sufyosflfl sérülteit. Borzalmas vasúti szerencsétlenség' történt hétfőn éjjel, 12 óra körül, Mikola és Halmi között. Két tehervonat ütközött össze olyan erővel, hogy a mozdonyok a szó szoros értelmében szétválaszhatatlanul egymásba fúródtak. Mindkét vonatból több teher kocsi darabokra tört s a pályatest melletti mély árokba zuhant. A kocsikban lévő nagy értékű különféle árúk részint megsemmisültek, részint megrongálódtak. Több kocsiban sertéseket és bivalyokat szállítottak. Ezek közzül sok elpusztult, sok meg a szétesett kocsikból szerte-széjjel szaladt. De a legborzasztóbb az, hogy az összeütközés folytán a két vonaton lévő vasutasok — kettő kivételével — többé-kevésbé súlyos sérüléseket szenvedtek, egy vonat-fékező, Barazsu Lajos pedig a helyszínén meghalt. Barazsúnak a fék a fejét összezúzta. Nagyon súlyos volt a Kovács Sándor mozdonyvezető sérülése, aki a mellkasán és gerincén szenvedett élet- veszélyes sebeket. Most a szatmári közkórházban fekszik. Életben maradásához alig van remény. Tokai Ferenc 39 éves debreceni fütő a fején szenvedett több nagy sérülést. Demeter Sámuel 28 éves, debreceni fékező a jobb karján és fején sérült meg. Cseterás László királyházai mozdonyvezető lábán és karján szenvedett zuzódást. Szabó István kitisztaságnak, szentségnek, igazságnak megőrzése, a szeretettel teljes élet, az igazság védő vasakarata — törhetlen kristálytiszta jellem: Kálvin Jánosnak ebben része van. Ha megy királyi utján a szabadság, bilincsek törmelékein, börtönök omladékain, trónok romhalmazán keresztül diadalmasan a szebb kor, földi országod felé, melynek aranykapujáról szemünkbe „Testvériség, Egyenlőség, Szabadság“, e földi Szentháromság szórja fényét: Kálvin Jánosnak ebben része van. A te szolgád, Mindenható Urunk, vasember volt; de gyémánt volt az esze, szin- arany volt a szíve. A szegény ember számára ő volt a legszebb ajándékod, Neked, óh csoda kincsek bölcs osztogatója, minden világosságnak bölcs Istene. És e kincset mi nekünk is adtad, kik ide, az ezüstkoronás bércek, csoda szép tájak és tavak tündér honába — az aranykalászos, délibábos rónák paradicsomából, a Duna és Tisza partjairól jöttünk, zarándok utón ünnepelni. Uram! Te tudod, hogy mi magyarok, vasnyakú, pártos, szilaj nép vagyunk. De azért szívünk minden dobbanása, lelkünk, egész valónk: tüzes, lelkes, rajongó haza- szeretet. Midőn magyar hazánkra gondolunk, hol kedveseink imádkoznak értünk és várván várják a mi visszamenetelünk: szivünkben édes, bús, csodás melegség delejes áradata ömlik el, ajkunk reszket, szemünkbe köny szivárog. Miként szabad hazáját svájci néped, — árva hazáját forrón, lángolóan szereti a magyar. És hazánk vigasztalója volt, védőangyala századokon át Kálvin szelleme s Kálvin által Fiadnak szelleme. Ez a lélek emelte ki hazánkat a koporsóból, a mohácsi sírból. Ez a lélek volt lángoszlopunk ama 400 esztendős bujdosásban, melyben kerestük és ma is keressük a Kánaánt, a független hazát. Ez a lélek forgatta fegyverünket, midőn megvédtük a hitet, meg a jogot. Ez a lélek adott nekünk erőt, hogy a gályákon, a börtönökben meg ne tagadjuk Krisztusunkat, ki üdvössége szegény hazánknak is. Ez a lélek hadd maradjon velünk. Szálljon ránk ma százszoros erővel. Engedd, Uram, hogy vihessük haza ez ünneplésnek minden erejét, fölemelő, lelkesítő hatalmát! Hadd lássák meg teljes életünkön, hogy Kálvin városában ünnepeltünk, s imádtunk Téged, óh felséges Isten, kihez Kálvinnak még a pora is — a jeltelen sírból — ekként kiált: „Nem az enyém, Uram, nem az enyém, egyedül a Tied a dicséret, dicsőség öröktől fogva mindörökké. Ámen.“ Következett az Úri ima és megáldás, mely után himnuszunkat, az „Isten áldd meg a magyart“ énekeltük el az egész jelenvolt gyülekezet fennállása közben s bevégződött a reánk nézve mélyen megható s örökre feledhetetlen magyar isteni tisztelet. Az idegenekre is nagy hatást gyakorolt a magyarok isteni tisztelete s a beszédek megérthetővé tétele iránt mindenfelé érdeklődtek, minek az lett a következménye, hogy d. u. 5—6 óra közt már 30—40 ezer példányban francia szöveggel forogtak közkézen a magyar isteni tiszteleten elhangzott Kávét Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék" cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
