Északkelet, 1909. augusztus (1. évfolyam, 5–9. szám)
1909-08-01 / 5. szám
goi parton, Dowernél a nagy forgószél dacára, mely ott érte, nehány kört téve a levegőben repülőgépével nem ott, ahová a szél vitte, hanem éppen azon a helyen, ahol ő akart, leszállód. Rendkívül nagy horderejű ez a julius 25-iki légi utazás, mely előre veti árnyékát a Jókai Mór halhatatlan regényírónk által a „Jövő század regényében“ megjósolt, levegőben folytatható hadviseléseknek. Rendkívül fontos és különösen nagy horderejű ez Angolországra nézve. Anglia ugyanis mindeddig a világ legerősebb tengeri hatalmassága volt és szigetországa tengerrel lévén körülövezve, teljesen kizártnak, lehetetlennek látszott az, hogy Angliát odahaza, saját országában bármely hatalmasság is megtámadhassa. Most már ennek vége. Mert azt a biztonságot, amit Angliának eddig a tenger nyújtott, a julius 25-iki légi ut megsemmisítette, — mivel mit érnek a milliókba kerülő hadihajók és milliókba kerülő parti erődítések, mikor a szembe évő partról a védelmi angol parti ágyuóriások lőtávolán felül, a tenger felett átszálló repülőgépeknek egész raja lepheti el perc alatt a magát biztonságban érző szigetországot. Hogy minő nagy fontosságúnak tartják a julius 25-iki légi utat, eléggé bizonyltja az, hogy azon a helyen, ahol Bleriot repülőgépe leszállód, maguk az angolok díszes emlékoszlopot emelnek. De fontos ez a mi országos költségvetésünkre is, mert már komolyan kezdték tárgyalni, hogy az osztrák-magyar hadsereg részére is be fognak szerezni néhány Zeppelin-féle léghajót. Hisszük, hogy most már, mikor a léggömbelméleten alapuló léghajókat ez idő szerint a repülőgép rendszerű légjárók kiszorítani látszanak, a Zeppelin-féle iszonyú költséges hadi léghajók megrendelését és az országnak hiába való milliós költségekbe verését legalább is egy időre függőben fogják tartani, még akkor is, ha a hatalmas szövetséges, Vilmos német császár nem venné is szívesen pártfogolnának, gróf Zeppelinnek mellőzését. Sz. Innen-onnan. Nem is olyan régen egy több tagból álló tudós angol társaság látogada meg a Hortobágyot. A csudálkozással nem birt betelni szemök, szájok. Gulya, ménes, csikós, ponyvázás, délibáb — ilyen gyönyörűséges odhon nem láthat idegen ember fia. A napkelte és a napnyugta, az meg világszerte híres, mesés látomány. Mikor a nap utolsó szempillantása is letűnt a láthatárról, a kifáradt társaság letelepeded a fűbe, a lobogó pásztortűz mellé, holott az öreg számadó cselekedte nagy buz- gósággal az alföldi gulyást. A jó, paprikás gulyást az Úristen a magyarnak teremtette. Nem való az idegen természetbe. De azért az angol gyomrok is bevevék. Mék hogy. Vacsorázás után abban állapodott meg a társaság, hogy kint hálnak a szabadban, hol a pásztortűzek, mint deli legények összekacsingatnak az ég csillagjaival, mint szemérmes lánykákkal. Meg aztán a napkeltében innen gyönyörködhetnek egyedül. Az öreg számadó váltig intette a tudós urakat, hogy a kocsmában, vagy a hodály- ban telepedjenek nyugalomra, mert az éjszaka nagy eső lesz. Azok nem hallgattak az egyszerű magyarra. Az ő fizikus szakértelmük pompás időt jósolt az éjszakára. De bezzeg, alig lepte meg őket az álom: zivatar keletkezett és facsaró viz lett valamennyi angol. Sajnosán kellett tapasztaltok, hogy a magyarnak is van esze. Másnap megkérdezték az öreg számadót, honnan következtetett az esőre. A vén | cseléd igy magyarázta meg: — Időjárás tekintetében minden úrnál okosabb az én — szamaram. Mert a mikor az én szamaram napszálltakor háromszor egymásután elorditja magát, aztán felkunko- rítja a farkát és megfördik a porban: akkor szent igaz, hogy éjszaka eső lesz. Az angol tudósok gondolkozhattak felette. VÁROSI ÜGYEK. Építési tervek. A városi tanács megbízta Illés Gyula fővárosi műépítészt, hogy a Szerdahelyi-féle telken emelendő új adóhivatali épület terveit készítse el. Ezért 1800 koronát fizet Illésnek, olyan kikötéssel, hogy további dijjazást nem kíván az építész, ha netalán a kormány a terveken változást eszközöltetne. Vásártéri vámdíj. A városi tanács a vásártéri korcsma körül elhelyezett szekerek után szekerenkint 10 fillér vámdijat állapított meg. Utca rendezés. A városi tanács Félegyházi Sándor és társai kérésére elhatározta, hogy a Kert-utcát feltölteti és kikövezted. A rendőrség hivatalos helyiségeit a régi postaépület emeletére akarják áttenni, mert a jelenlegi helyeket sötéteknek és szűknek találják. A rendőrség mostani helyiségeit pedig a Nagy Barna-féle házban lévő gazdasági hivatal foglalná el. — Ennek már nem lesz sötét és szűk a rendőrségi helyiség ? Személyi pótlék. A tanács Tary Lajos r. k. kántornak aug. 1-től 300 korona évi személyi pótlékot utalt ki. Felebbezés. Weisz Sándor, aki a városi II. oszt. végrehajtói állásra szintén pályázott volt, a Mező Sándor választását megfelebbezte, azon az alapon, hogy őt (Weiszot) nem kandidálták, pedig neki volt a legnagyobb kvalifikációja az összes pályázók között. Szekularizáczió. Hajdú vármegye átiratot intézett városunk közönségéhez a sze- kulárizáció érdekében tett feliratának pártolása iránt. Hirdetési vállalat. Weisz Endre és társa ajánlatot tett a tanácsnak, hogy évi 1000 koronát ad a hirdetési jog bérletéért. EGYHÁZ és ISKOLA. Egyházi közgyűlés. A szatmár- németi-i ág. hitv. ev. egyház ma délelőtt 10 órakor a Rákóci-utcai állami elemi iskolában közgyűlést tart. E közgyűlés határozni fog a Duszik Lajos által ideiglenesen betöltött lel- készi állásnak rendes és állandó lelkészszel való betöltéséről. A tanárok lakásának adómentessége. A közigazgatási bizottság 20142—908. számú határozatában kimondta, hogy a tanítói lakásokra törvényileg biztosított állandó házadómentesség a felsőbb iskolák tanárainak természetben birt lakhelyeire is kiterjed. Régi versek. Irta: Kiss Endre. I. A derék zongora. A társaságban egymás mellett Ültünk s beszélgettünk mi ketten Sok szép dologról, mit nem kellett Hallgatni másnak okvetetlen. A sors pártolt és nem hallatszott Másokhoz el kettőnk szava, Mert hála égnek „forte“ szólott A derék, a jó zongora. A zenét nem szerettem eddig, De most már más a véleményem S ha mások kicsinyelni kezdik Jelentőségét, mindig védem, ügy nézem a gitárt, cimbalmot, Mint hő szívek patrónusát És minden hangszert sokra tartok — Különösen a zongorát. II. Színek. Sötétszinü selyemruhácskát Viselt, mikor először láttam S mikor a lelkem ideálját Gondolta föllelni magában. Fehér kis csipkebluzban táncolt Azon a mámoros, szép bálon, Mikor magácska is fellángolt És teljesült a legszebb álmom. VÍHÖS GYULA czipész-mfihelyében Szatmárira, Hazinczy-utcza 18. szám alatt .............................i, vadász ÉS tiszti csizmák. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy ké szülnek a leysZBDD UFi- ÉS gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a jutánpsabb áralléPt. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: :: :: :: ::
