Északkelet, 1909. augusztus (1. évfolyam, 5–9. szám)

1909-08-15 / 7. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. készült el. Amint az kész lesz, ki fogom osztani a bizottsági tagok közt s nem fogok késni a rendkivüli közgyűlést kitűzni. A kir. kath. főgimnázium építkezésére nézve a helyi sajtó utján olyan hírek kerül­tek forgalomba, mintha a vallás és közoktatás- ügyi miniszter ur Őnagyméltósága már dön­tött volna az elhelyezés kérdésében és elte­kintve a kiszemelt telkektől, a Jézustársasági atyák telkének Szirmai és Várdomb-utcai részénszándékoznék agimnáziumot fölépíttetni. Ezen hir megbízhatóságát nem ellen­őrizhettem, mivel sem hatóságunkhoz, sem | tudtommal az illetékes iskolai igazgatósághoz erre nézve felsőbb leirat nem érkezett. Nem is tételezhető fel a közoktatásügyi kormány­ról, hogy az illetékes tényezők meghallgatása nélkül döntsön e fontos kérdésben. Legalább is addig, mig föltétien bizonyosságot nem szerezhetünk róla, nincs okunk ezt féltenni. De mert a sajtó egész határozott for­mában foglalkozott a kérdéssel, azt kell hin­nünk, hogy informátióját olyan helyről sze­rezte, ahol tudni vélik, hogy a kormány nem­csak a várossal tárgyalt e kérdésben, hanem más tényezőkkel is. Ha igy volna, ebben sem látok olyan nagy sérelmet, mert még mindig hiszem, hogy a kormány nem fog határozni meghallgatásunk nélkül. Hogy azonban megtudjuk a közoktatás- ügyi kormány szándékát, azt indítványoznám, méltóztassék a Nagyméltóságu vallás és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter urnák tudo­mására hozni a törvényhatóság aggodalmait s előre is fölhívni a figyelmét arra, hogy ha foglalkozik a gimnáziumnak a Hám János- féle konviktus telkén való elhelyezésével, győződjék meg előbb a szóban forgó helynek középület céljára való teljes alkalmatlan­ságáról. És ha mégis ragaszkodnék e telek­hez, akkor már válassza legalább az Eötvös- utcai részt és döntés előtt mindenesetre hall­gassa meg a város közönségét, mert azt lehetetlennek tartjuk, hogy törvényhatóságunk tiltakozó szavát figyelemre ne méltassa. A városi takarékpénztár ügyében múlt havi jelentésemben megemlítettem, hogy a kér­dést annyira fontosnak tartom, miszerint annak alapos tanulmányozása nélkül a tár­gyalásba bocsátkozni nem lehet. A tanul­mányi anyagot összegyűjtöttem s remélem, most már rövid idő alatt előkészíthetem a kérdést a szabályszerű tárgyalásra. A tisztviselői fizetések rendezése tár­gyában tiszelettel jelentem, hogy a bizott­sági közgyűlés utasításához képest a terve­zetet a szervezési szabályrendelet módosítása keretében elkészítettük, tisztába voltam azon­ban azzal, hogy az 50,000 koronát igénylő fizetésrendezés a közönség megterheltetése és a községi pótadó emelése nélkül alig vi­hető keresztül s a tervezet letárgyalása iránti szándékomban különösen azon körülmény tartott vissza, hogy a kormány a folyó évi állami költségvetésben 2,000,000 koronát irányzott elő a városok támogatására az ál­taluk teljesített állami funktiók kárpótlásául. Ezen összegnek városunkra eső része szol­gálhatott volna alkalmas fedezetül a tervbe vett tisztviselői fizetés rendezésére. A segély kiutalása azonban egyre késett, minélfogva azt sem tudván, mennyi lesz a város része­sedése ezen 2,000,000 koronából, időelőtti­nek tartottam az ügy részletes tárgyalását, | amig a leglényegesebb része a kérdésnek, a fedezet megállapítva nincs. ügy értesültem, hogy most már ezen állami támogatás kiutalásának akadálya nincs, s legközelebb abban a helyzetben le- ! szünk, hogy ezen támogatás figyelembe vé­telével bocsáthatjuk tárgyalás alá a rég óhaj­tott fizetésrendezés ügyét. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a vá­ros költségvetésében a tisztviselői fizetésren­dezésekre megkivántató összeg a közönség megterheltetése nélkül elhelyezhető volna, mert a közpénztár a megoldásra váró sok és fontos városi feladatoktól minden oldalról annyira igénybe van véve, hogy ekkora ösz- szeget csakis a pótadó felemelésével lehetne előirányozni. Mindenesetre nagy köszönettel vennők, ha a város közönsége ezen áldozatra kész volna, nekem azonban mint a törvényható­ság első tisztviselőjének elsőrendű kötelessé­gem a város közönségét megkímélni minden oly kiadástól, amely a községi adó emelése nélkül biztosítható, még akkor is, midőn a viszonyokhoz mérten rosszul javadalmazott tisztviselői kar érdekeiről van szó. Azt hiszem, hogy a tisztviselők vára­kozásának is meg lesz a jutalma, mert a ki­látásba helyezett állami segélylyel a fizetés- rendezés lényegesen jobban és az igényeknek intenzivebb kielégítésével lesz végrehajtható.“ Dr Kelemen Samu: T. közgyűlés! A jelentésnek azzal a részével kívánok foglal­kozni, amely a gimnázium elhelyezésére vo­natkozik. Azt szinte felesleges mondanom, hogy hozzájárulok az indítványhoz, amely a jelentésben foglaltatik és csak az indít­ványt gyöngítő részt óhajtanám el­hagyni, amely azt tartalmazza, hogyha mégis arra a telekre esnék a választás, melyet ál­lítólag célba vettek, akkor már legalább az Eötvös-utcai részt válassza a közoktatásügyi kormány. Méltóztassék ezt a megjegyzést el­hagyni a felterjesztésből, mert ha ilyesmi foglaltatik egy felterjesztésben, az egy előre fölépített hid lesz a megalkuvásra és vissza­vonulásra. Erre ráérünk akkor, ha előle ne­talán ki nem térhetnénk, de most ezt hagy­juk el. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy a pol­mozzanatait, melyek ha túlnyomó részben gyönyörködtetők valának is, itt-ott nélkülöz­ték a kellemes benyomás jellegét. Ebéd után négy órára Claparéde úr és kedves neje hívta meg az összes magyarságot feketére egyik fényes hotelbe, hol kölcsönös üdvözlés után az ünneplésre vonatkozólag nehány dolgot beszéltünk meg. Majd csopor­tokba oszolva, mindenki a tündéries város nevezetességeinek megtekintésére indult, ter­mészetesen vezetés mellett. Én ahoz a cso­porthoz csatlakoztam, mely elsőben is a Kálvin templomát nézte meg. Ez a templom a város egyik legemelkedettebb helyén áll. Gyönyörűen dominálja az egész várost, ki­vált 8—10 kilométernyire a tó vizén haladó hajóról nézve. A templom fő bejáratához a pesti muzeum előttihez hasonló lépcsőzeten jutunk. Belől akaratlanul is bizonyos szent áhítattal telik meg a lélek. A templom 6—7 ezer lélek befogadására képes. Hatal­mas ívboltozatai márványoszlopokon nyu- gosznak. Ablakai a XVI. század üvegfesté­szetének remekei, melyeken a betörő napnak sugarai mint valami glóriával köritik a Kál­vin katedrájában álló egyént. Maga a katedra a templom egyik oszlopa előtt áll, mintegy öt méternyi magasságban. Csoportunknak mindenik tagja első teendőjének ismerte, hogy felmenjen a katedrába. Én megvallom, a felső lépcsőnél tovább nem mentem, csak kezeimmel érintettem a szószéknek mind felső, mind alsó részét. Ezen eljárásom felől, midőn egyik vagy másik társam megkérde­zett, a felvilágosítással adós maradva: jó Istenemre gondoltam, hogy engemet is el­juttatott azon többszörösen szent helyre, ahol a világot minden tekintetben átalakító nagy szellem működött! Megnéztük továbbá a Kálvinra emlé­keztető helyeket: az utcát, melyet ma is ne­véről neveznek, a háztelket, ahol lakott s a melynek helyére a XVIII. század elején a mostani városháza épült. Ennek hátsó ablakai alatt érintetlenül fekszik az a kedves kis kert, a melyben többnyire alpesi virágok disz- lenek s ahol állítólag annak a nagy szellem­nek világot mozgató gondolatai szülemlettek. Megnéztük azt a temetőt is, amelynek hogy melyik zugában nyugszik a hatalmas lélek porhüvelye, ki tudná megmondani? Nyughelyéül mutogatnak ugyan egy cyprus- fát, de az szakértők véleménye szerint 150 évesnél nem több, meg aztán egy félméternyi gránit kocka lapot, melyen „J. C.“ betűk ál­lanak, de ez a szerény jel sem viseli ma­gán a biztos hitelesség pecsétét. Este felé járván az idő, hazamentünk vacsorázni, hogy azután fél 9 órakor a Kálvin-templomban, a Doumergue montaubani theologiai igaz­gató-tanár „Kálvin, Genf Prédikátora“ című előadását hallgassuk meg. Az előadást köz­ének és rövid ima előzte meg, aztán kar­ének, az Úr imádsága és áldás zárta be. Ez volt a tulajdonképpeni ünnepségek meg­nyitója. Julius 3.-án volt a genfi egyház dísz- űlése. 8 órakor már tömve volt a „Reformatio háza.“ Néhány perccel 8 után közénekléssel és alkalmi rövid imával vette kezdetét az ülés. Egyik genfi lelkész, mint a „lelkészi társaság“ elnöke üdvözölte a világ minden Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4‘40 korona, ::: villany erővel pörkölve. : ::

Next

/
Oldalképek
Tartalom