Északkelet, 1909. augusztus (1. évfolyam, 5–9. szám)

1909-08-15 / 7. szám

Első évfolyam. 7-ik szám. Szatmárnémeti, 1909. augusztus 15. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ELMAN LAJOS cég-, cím és díszműfestő Szatmár, Báthory-u. 12. Elvállal mindennemű cégfestést üvegre pléhre, amerikai bőrvászonra, finomabb mázolást, fényezést, ema- illirozást, aranyozást, butorfestést stb. stb. ::: Egy tanuló felvétetik. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizott­sága hétfőn délután rendes havi köz­gyűlést tartott, amelyen a főispán aka­dályoztatása folytán dr Vajay Károly polgármester elnökölt. A közgyűlésen nagyobb vita csak a polgármesteri jelentéssel kapcsolat­ban, a kir. kath. főgimnázium elhe­lyezésének kérdése körül volt. Ugyanis bizonyos „illetékes tényezők“ a város háta megett és (tudta nélkül válasz­tottak telket az újonnan építendő gimnázium számára és pedig olyat, amelyről a városi hatósággal együtte­sen folyt eddigi tárgyalások során szó sem volt és amely különben sem al­kalmas erre a célra. Ez az eljárás kí­nos meglepetést keltett. A közgyűlés elhatározta, hogy erélyesen tiltakozik a városnak ilyen tendenciózus, mondhatni rosszhiszemű megkerülése ellen. Akárhogy is dől el oda fenn ez a dolog, az bizonyos, hogy a városnak lesz, és kell is hogy legyen, elég ereje megmutatni, hogy ilyen kijátszásokat el nem tűr és nem engedi meg, hogy egy olyan nagy középület, mint a gimnázium, alkalmatlan, meg nem felelő helyen nyerjen elhelyezést. A közgyűlés lefolyásáról a követ­kezőkben számolunk be: Dr Vajay Károly polgármester, elnök: T. Közgyűlés! Tekintettel arra, hogy már több bizottsági tag úr megjelenésére nem j igen számíthatunk, van szerencsém bejelen­teni, hogy a főispán úr, aki Budapesten van s igy nem elnökölhet, telefonon engem bí­zott meg az elnökléssel. Ennélfogva meg­nyitom a közgyűlést és kérem, hogy a hite­lesítő küldöttségbe Krassó Miksa, Wallon Ede, Jankovics János, Lengyel Károly, Za- bari Ferenc és dr Glatz József bizottsági tag i urakat méltóztassék kiküldeni, akik a tanács jelen lévő tagjaival 1909. aug. 13.-án dél­után 3 órakor a városháza termében a jegyzőkönyvet hitelesítik. (Helyeslés.) Következik a polgármesteri jelentés. Ferencz Ágoston tanácsjegyző felolvassa a jelentést: „Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági i Közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intéz­kedéseimre vonatkozó havi jelentésemet az 1886. évi XXL t. c. 73. §-n, pontja értel­mében a következőkben terjesztem elő. Városunk önkormányzati ügyei általá­ban a törvények és szabályoknak megfelelöleg intézteitek s az ügyek kezelésében akadályok, j nehézségek és összeütközések nem fordultak elő. A villamvilágitási üiem új kezelési szabályzatának tárgyalása céljából megbízást kaptam a T. közgyűléstől, hogy rendkívüli közgyűlést hívjak össze. Tisztelettel jelentem, hogy a villamvi- lágítási szakbizottság javaslata értelmében módosított tervezet sokszorosítása még nem ■ A sebek. (Sully Prudhomme.) A harcost ellenség golyója járja át; Gyógyító balzsamot raknak fájó sebére, Mely lr.ssanként beforr. Már jár-kel mitse félve S verö/ényes napon épnek hiszi magát. De hajh 1 mihelyt az ég nedves-komorra vált, A régi fájdalom ím’ újólag elérte; A biztos gyógyulást már kétli szenvedése S kín járja át megint megsérült oldalát. Így,a szerint, a mint elmém elszáll merengve: Hol egykor lelkemet valami megsebezte, Újból életre kél a régi fájdalom. Egy köny, egy bús dana, egy árva szó a [könyvbe’, Felhő az égen, mely csak kéken bir örömre. Szívemben felköltik felejtett bánatom. Franciából: Szabados Ede. Genfi utunk és a genfi ünnepségek. ii. : Julius 2.-án örvendezésünkre az előző esős napok után derült idővel biztató reg­gelre virradtunk. Folytatva utunkat Zürichből, egymás után tárultak szemeink elé a szebb- nél-szebb, kedvesebbnél-kedvesebb tájképek: nevezetesen a bieli, neuschatelli tavak, a gyö­nyörű kisebb s nagyobb vízesések. Utunkba esett Yverdon városa, amelyből méltóságosan emelkedik ki az a kastély-forma épület, hol a világhírű paedagogus, Pestallózi megnyi­totta első iskoláját. Mellette az ő remek ki­vitelű szobra áll, mely hir szerint különb a zürichinél. Amint áthaladtunk Lausannon, előtűnt az előbbi tavaknál még kedvesebb, még elragadóbb genfi tó. Vonatunk robo- gása közben majd másfél óráig gyönyörköd­tünk benne s körülbelül negyed 2 órakor érkeztünk meg a világ egyik legszebb, leg­forgalmasabb városába, a kálvinista Rómába: Genfbe. A pályaudvaron a magyarokat fogadó bizottság várakozott reánk Claparéde Sándor 5 egyházi tanácsossal. Ez a férfiú egész ott- létünk alatt fáradságot nem ismerő buzga- , lommal viselte szivén a mi kellemes időzé­- sünk ügyét, mindent elkövetve magyar szár- : mazásu s nagy műveltségű, kedves nejével, ■ hogy otthonosan érezzük magunkat a távol i idegenben. A nála tartózkodó, bájos kis- i asszony, Soltész Irénke pedig Genf térképét I osztogatta, hogy annak segélyével jobban • tájékozódjunk a városban. Azután lefény­• képeztek bennünket, minek végeztével a ren- i dezőség által megjelölt szállóba ment ki-ki, érdekelt társaival együtt. Itt szobáinkat páro­sával elfoglalva s podgyászainkat elhelyezve, lementünk a földszinti ebédlőbe s ott közös asztalnál megebédeltünk. Közben jól esett felidézni négy napi utazásunk kiemelkedőbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom