Északkelet, 1909. július (1. évfolyam, 1–4. szám)
1909-07-25 / 4. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Aratás. Vidám a föld ábrázatja .. . Határainkon az arany kalásztenger hömpölygő hullámzása, minden zizze- nése zengő halleluja a seregek lírának, kinek hozzánk való jókedvéből a föld ismét megadta az ő gyümölcsét. A buzakeresztek is, mint megrakott oltárok, jó illattétellel áldoznak az örök Gondviselőnek, ki az aratás heteit atyai hűséggel megőrzi számunkra mind az idők végéig. Magában az aratásban pedig, a levágott rendekben most nem a halált látjuk, élet ömlik ki azokból, a jelen és jövendő élőlények éltető magva. Mi az aratás? Gazdag fogalom, nem lehet azt néhány szóban meghatározni. Az aratás az anyaföld megkoronázása, olyan világ-ünnepélye, mely népek milliói szívét tölti be örömmel és bátorsággal. Az aratás az emberi verejtéknek drága gyöngyökké kristályosodása, a munkás kezeknek legszebb ékessége gyanánt. Az aratás a gond és aggodalom temetése, ellenben a szív vidámságának és nyugalmának bölcsőrengetése. Az aratás a mennyboltnak a föld szinén való mosolygása. Minden buzakereszt egy-egy ragyogó csillagszem. Mindenik dús asztag egy-egy bolygó, száz meg száz élőlény tápláló dajkája. Az aratás az örök élet kiábrázolása. A kalász le- vágattatik, de belőle új élet kél ki. A gabonának mindem évben van feltámadása. A gabona örökélete minden esztendőben megújúl. És mi, aratásra siető halandók, ha a földi aratás mélységes jelentőségét véges értelemmel így elgondoljuk, ne emlékeznénk-e meg a saját sorsunkról, ne szállanánk-e magunkba, ne vennők-e fontolóra az erkölcsi-, a lelki aratás mélyebb jelentőségét. A mi egész életünk szántás, vetés, boronái ás, irtogatás ? Az igaz embernek, ki e porsátorban is a mennyország ösvényeit járja, már a földön is van többször aratása. Nem a múló javak élvezésében áll az — hiszen a gonosznak is van átkos gazdagsága — hanem a lelkiismeretnek, ennek a benső Ítélő bírónak örvendezésében, s az Úrban való lelki dicsekedésében. Minden igaz ügy felkarolása, magasztos célok munkálása, nemes tettek gyakorlása egy-egy erkölcsi aratás. A gonosz, ki lelkét megkeményíti, a jóra érzéketlenné teszi, lelkileg nem arathat se földön, se mennyen. Földi aratása is csak testi aratás, mely az Sportszenvedély. Irta: Molnár Gyula. Homonnai Csetneky Ábris, 24 éves, hatalmas atléta alak, herkulesi vállakkal, kidomborodó mellkassal. Vastag, izmos karok s oly erőteljes léptekkel, hogy szinte reng alatta a föld. Egyébként harmonikus, csaknem lányos, finom vonások, pelyhedző áll s keskeny, fölfelé kunkoritott bajuszka. Kék szem, amelyből jóság és szelidség sugárzik ki. Özv. Véghlesné, 28 éves, ábrándos szőke asszony, világos, tömött hajfürtökkel, acélkék szemmel s pici, rózsás ajkkal. Nyúlánk, magas alak, telt idomok, széles csipök. Egyike az ellenállhatatlanoknak. Előkelő Ízléssel bútorozott női budoár XV. Lajos korabeli stílben. Sok apró csecsebecse a majolika-kandallón s az ékszerállványon. Karcsú amorettek s különféle mitológiai szobrok. A sok gömbölyű és apró bu- tortárgy közt alig akad alkalmas ülőhely. Kis, gyengéd szerkezetű puffok s miniatűr székek között egy kigyószerüen hajlított kerevet, két személy számára. Ábris. (E pillanatban lép be a szobába. Megáll s szertartásosan meghajol.) Özv. Véghlesné. (A kereveten ül s gyöngyházas kis legyezőjével legyezi magát. Fölkel, elébe megy látogatójának s bájos mosolylyal nyújtja feléje kezét.) Isten hozta, édes Ábris i Ábris. (Ajkaihoz emeli a pici, puha kacsót s hebeg valamit, miközben helyet akar foglalni.) Özv. Véghlesné. (Bizalmaskodó hízelgéssel.) Ide, mellém! Ábris. (Elpirul s egy puffra ül le, mely veszedelmesen ropog alatta.) Ó kérem,... jó lesz itt is. Özv. Véghlesné. (Pajkosan meglegyintve Ábris vállát legyezőjével.) Szép magától, édes Ábris, hogy eljött. Ábris. (Feszélyezetten.) A mint nagy- ! ságos asszonyom levelét megkaptam, siettem hívásának eleget tenni . . . parancsoljon velem 1 Özv. Véghlesné. (Kissé elkedvetlenedve.) Csak nem akar velem üzletszerű gyorsasággal végezni... Rossz ember... írni kell magáért, ha az ember látni akarja ? Ábris. (Szórakozttan.) Ó, asszonyom, ha tudná,... most minden percem drága... Özv. Véghlesné. (Türelmetlenül csapkodva legyezőjével.) No ... ne mondja ... és . miért, ha szabad tudnom ? Ábris. (Élénken.) Nagy dologra készülök, nagyságos asszonyom . . . nagy dologra ! Remélem, olvasta ... Özv. Véghlesné. Hogyne? Hisz éppen ez okból Írtam. Személyesen akartam gratulálni a „hölgyek dijjá“-hoz, a melyet ön a D ELMAN LAJOS cég-, cím és díszműfestő Szatmár, Báthory-u. 12. Elvállal mindennemű cégfestést üvegre pléhre, amerikai bőrvászonra, finomabb mázolást, fényezést, ema- illirozást, aranyozást, butorfestésí stb. stb. ::: Egy tanuló felvétetik.
