Északkelet, 1909. július (1. évfolyam, 1–4. szám)
1909-07-04 / 1. szám
Szatmárnémeti, 1909. ÉSZAKKELET 3. oldal. öltözködni; de olyanba sem, amely ételek, vagy környezet dolgában igényeit nem elégíti ki. Amint az utas az első pár napot az idegen nagyvárosban eltöltötte, rájön, menynyire szükséges a Baedecker ismerete; az utcán járva, este fáradtan lepihenve is magolja azt. De ekkor már késő; a drága időt nem való tanulással tölteni. A Cook Tamás társaság newyorki irodája cégtábláján a napnak emberformát rajzolt és azt egy Cook- ember kézen fogva vezeti. A kép alá ez van írva: „Tégy egy csekk-könyvet zsebedbe és Cook körüljárja vele a világot.“ Kis pénzű emberekre így lehet e mondást átfordítani: „Tanúid meg jól a Baedeckert, tedd a zsebedbe és vágj neki bátran a nagyvilágnak; utad olcsó, kényelmes és tanulságos lesz.“ Első érettségi vizsgálat a felső kereskedelmi iskolában. Most három éve létesült városunkban a felső kereskedelmi iskola. A három év alatt teljes mértékben beigazolódott az iskolának szükséges volta és életrevalósága. Ennek az évnek végével elérkezett az intézet tanulmányi életében a legfontosabb mozzanat, az érettségi vizsgálat. Az érettségi a három évi munkálkodás betetőzője volt, amikor a növendékek bizonyságot tettek tudásukról, amelyet három iskolai év lefolyása alatt szereztek s kiállták a próbát, vájjon érdemesek-e arra, hogy az életbe mint érettek léphessenek ki. Az eredmény, amelyet az intézet a rendelkezésére álló eszközökhöz mérten elért, minden tekintetben szép és kielégítő. De hogy ennek az iskolának eredményes működése a jövőre is biztosittassék, komolyan kell gondoskodnunk arról, hogy az iskola előbb-utóbb végleges elhelyezést nyerjen s a kellő beruházásokat minden irányban megtehesse. E tekintetben a szükséges áldozatokat meg kell hoznunk. Meg vagyunk győződve, hogy városunk közönsége is igy gondolkozik és mihelyt határozott formában szó lesz e fontos kérdésről, az ügyhöz méltó áldozatkészséggel járul annak megoldásához. Az érettségi vizsgálat írásbeli része még junius hó elején megtörtént a felső kereskedelmi iskolában. A szóbeli vizsgálat junius hó 28. és 30.-án délelőtt tartatott meg és azon a vallás- és közoktatásügyi miniszter biztosaként dr. Schack Béla, a felső kereskedelmi iskolák kir. főigazgatója, — a kereskedelemügyi miniszter biztosaként lovag Zulawszki Andor, budapesti felső ipariskolai igazgató elnökölt. jelesen érett: Grosz Ignác, Kolb Lajos, Kun István, Salamon Lázár. Jól érett: Braunstein József, Kaufman József, Lázár Dezső, Makláry Zoltán, Palko- vits Géza, Reich Sándor, Schreiber József, Simon Sándor, Stern József, Zommer József. Érett: Beer Miklós, Chikán Béla, Deák Kálmán, Dombrády Endre, Hencz András, Kaletszky Árpád, Lázár József, Lipcsey Miklós, Mayer Sándor, Neviczky Lajos, Rooz Endre, Schréter Sándor, Schwartz György, Sepsy Sándor, Würdiger Jenő, Frenkel Pál, Gerő Endre. (A 38 jelentkező közül átment 31, két hó múlva javít 7.) A végleges eredmény kihirdetése után az érett ifjak nevében Kolb Lajos az ifjúság hálás köszönetét tolmácsolta a vizsgáló bizottságnak. A vizsgáló bizottság nevében dr. Schack Béla főigazgató válaszolt. Köszönjük a szives szavakat — mondá a főigazgató; — meg vagyunk róla győződve, hogy azok igazán szívből eredtek. Örömmel fogadjuk azt a fogadalmat, amelyet önök most tettek, hogy a magyar kereskedelemnek tevékeny előmozdítói akarnak lenni. De ha céljukat el érni óhajtják, ne akarjanak csak alkalmazottak lenni, ne törekedjenek mindnyájan bankokba s más lekötött állásokba, hanem igyekezzenek az önállósítás felé, igyekezzenek érvényesülni ott, ahol a magyar kereskedelemnek tetterős, munkabíró, képzett erőkre van szüksége: a kezdeményező kereskedelem terén. Az a tudás, amelyet itt bemutattak, nagyon szép, nagyon számottevő, és hogy ennek birtokába jutottak, azt első sorban az igazgató urnák és a tanár uraknak köszönhetik, akik három évi fáradhatatlan munkásságukkal segítették önöket tanulmányaikban. Hiszem is, hogy hálával gondolnak vissza azokra a jótéteményekre, amelyekben önöket ez az intézet részesítette. Az az óhajom, hogy az összetartozandóság érzetét ápolják szivükben ez után is, úgy egymás között, mint ez intézet irányában. Ezt pedig a leghelyesebben teszik úgy, hogy ha már most megfogadják, hogy összetartanak és egy kis egyesületet alkotnak: a végzett tanulók egyesületét, aminek meg lesz az a hasznos eredménye is a jövőben, hogy amikor önöknél fiatalabb és talán gyöngébb elemek fognak kilépni az élet nagy küzdőterére, a magyar kereskedelem szolgálatára, önök, akik akkor már, remélem, hathatós előmozdítói lesznek a kereskedelemnek, ezeket a fiatalabb barátaikat támogathatják. Ne gondolják, hogy azzal, hogy az érettségi bizonyítványt kezeikhez kapták, az önművelődés munkáját befejezték; csak a legszükségesebb utravalót kapták meg ez alkalommal és aki érvényesülni akar, igyekezzék arra, hogy tudását folyton növelje, hiszen a kereskedelem soha meg nem álló gépezet, amely mindig újabb formákat alkot és új eszméket vet felszínre. Kívánom, hogy azok az ismeretek, amelyeket itt megszereztek, jól kamatozzanak, legyenek önök a magyar kereskedelem buzgó tagjai, a kereskedelem és ipar hathatós előmozdítói ! — Az ifjak a főigazgató szép szavait lelkesen megéljenezték. Végül a vizsgáló-bizottság záró-értetöbb ellenvetést kockáztatni s egyhangúlag meghozatik a határozat, hogy a jövő óráig egy szép dohányzó-készletet vesznek a táncmester bácsinak, amit Liliké fog egy kis beszéd kíséretében átnyújtani, akinek azért jut a szónok fontos szerepe, mert hát — kérem — ő az ideálja az előtáncosnak, a többször említett Aladár urnák. (Már csak kibökkentem ezt, még ha provokáltatni fog is Aladár úr az indiszkrécióm miatt.). A kis tanítványok szülei szívesen hallották, hogy gyermekeik örömet akarnak szerezni a szegény, szomorú táncmester bácsinak s a szülők bőkezű adakozásának köszönhető, hogy Liliké a következő táncórán a kis kezeiben valóban nagyon szép ezüst szivartartóval állhatott az örökké bánatos arcú bácsi elébe. De, ha szép volt az emléktárgy, amit átadott Liliké, szép volt ám a beszéd is, amelynek kíséretében átadta. Igaz, hogy a beszédet nem ő, hanem az öcscse házitani- tója készítette, de az már teljesen a Liliké érdeme, hogy az egészet kihagyás nélkül elmondta, sőt saját találmányaként egy néhány és-í is toldott bele. Bizony, egy cseppet sem csodálom, ha Aladár úr majd elnyelte tekintetével a kis leányt, mikor az bájos pózban állva a táncmester előtt, kigyult arczczal, fénylő szemekkel a következően kezdett szónokolni. — Szeretett táncmester bácsi, kedves pályatársaim, mélyen tisztelt vendégkoszo- ru! (Vendégkoszorú ugyan nem volt a láthatáron, de, ha a házitanító, aki nagyon okos ember, odaírta a beszédbe, Liliké se merte onnan elsikkasztani.) — Tanítványi hálánkat és szeretetün- ket és ragaszkodásunkat akarjuk kimutatni a táncmester bácsi iránt, mikor átnyújtjuk ezt a szerény emléktárgyat. Fáj a szivünk, ha látjuk, hogy a táncmester bácsi mindig szomorú és tudjuk, hogy szomorúságának valami nagy lelki fájdalom az oka és azért vettük ezt a meglepetést, hogy örömet szerezzünk a táncmester bácsinak és hisszük, hogy a ragaszkodásunk látása némileg meg fogja vigasztalni és ígérjük, hogy jó tanítványai leszünk és minél többeket fogunk rábeszélni, hogy tanítványai legyenek a táncmester bácsinak, hogy a szomorúságát végre is eloszlathassa a sok-sok tanítvány szeretete. A kövér kis ember egy darabig meglehetős zavarban hallgatta a kis leány beszédét. A dolog tudniillik úgy áll, hogy nem volt neki egyáltalán semmi lelki fájdalma, sőt azok közzé az emberek közé tartozott, akik minden nagyobb érzés nélkül élik le életüket s hogy az arcza mindig szomorúnak látszott, az a természet sajátságos játékának tudható be. Mire azonban Liliké végére ért a beszédének, a kis ember már nem volt zavarban s nagyon is világosan látta, hogy az a lelki fájdalom, amivel a gyermekek megajándékozták, valóságos tőkepénzt jelent a számára: — ezért lehetőleg még a szokottnál is szomorúbb arcot csinálva, melankhó- likus hangon mondta: — Köszönöm a jóságukat, kedves gyermekeim ! Bizony eltalálták, hogy nagy fájdalom nyomja az én lelkemet s ennek a fájdalomnak nagyságát csak az enyhítheti, ha látom, hogy maguk derék és jó tanítványaim s ha látom, hogy minél nagyobb számú kedves tanítvány vesz részt a fájdalmamban. És a tanítványok e perctől kezdve jobbak és szorgalmasabbak is lettek és másokat is igyekeztek rábeszélni, hogy iratkozzanak be szegény, szomorú táncmester bácsihoz. A táncmester bácsi pedig a következő években már magától is figyelmeztette a tanítványait arra, hogy az ő lelkét valami nagy bánat nyomja s ez csakúgy enyhülhet, ha látja, hogy minél nagyobb számú kedves tanítvány vesz részt a fájdalmában. yOISÖS 6V0L9 czipÉiMiieipi® Szaftoáran, Razin^-utcza 11. szám alatt készülnek a legszebb úri- ÉS női Cipőit, vadász és tiszti csizmáit. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a letj- JÚtányssabb ÓrnHcrt. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: : : : : :: : : : :
