Északkelet, 1909. július (1. évfolyam, 1–4. szám)

1909-07-04 / 1. szám

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Első évfolyam. 1-sö szán. 'M ö/ív.' v ) : Szatmárnémeti, Í909. juíius 4. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. CSOMAY GYŐZŐ. Többször feladott hirdetéseknél nagy árengedmény. Egész évre 4 korona. Fél évre . . 2 korona. Negyed évre 1 korona. Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18. Laptulaidonos éí kiadó : az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Nyilttér sora 20 fillér. Mindennemű díjak és levelek e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Beköszöntő. Ez első számmal útnak indul la­punk, az „Északkelet“. Működésünkben arra törekszünk, hogy olyan eszméknek legyünk tolmácsoiói, felvetői és ter­jesztői, amelyek a köznek hasznára és javára szolgálnak. Ez ad lapunknak első sorban is létjogosultságot. E fő irány-elvünk betartásával igyekezni fogunk, hogy az „Északkelet“ minden egyes száma tartalmas és vál­tozatos legyen, közleményei jó toliakból kerüljenek ki. Az „Északkelet“ hasáb­jain minden lényegesebb mozzanatot és eseményt, amely nem csupán vá­rosunknak, környékének, hanem az egész északkeleti vidéknek területén is figyelmet érdemel és a nagyközönséget érdekli, — kereteink szerint — meg­felelő formában és mértékben ismer­tetünk. Természetesen ott, ahol szük­séges és kívánatos, saját nézetein­ket is nyilvánítjuk, úgy, amint a tárgy igényeii, gondosan és megfontolással, és az igazságot minden körülmények között kifejezésre juttatjuk. Mint társadalmi lap behatóan fog­lalkozunk a társadalmi kérdésekkel. E tekintetben a világos, józan gon­dolkozásnak leszünk barátai, a ferde előítéletek ellen nyilatkozunk és a tár­sadalmi műveltség növ .lésére és élénk­ítésére irányuló törekvésekhez sze­gődünk. — Hozunk szépirodalmi dol­gozatokat is, amelyeknek a helyes forma, érdekes tartalom és jó irály a megjelenésre jogcímet ad. — A köz­gazdaság köréből is adunk közlemé­nyeket, különös tekintettel a mező- gazdaságra, kereskedelemre és iparra, mint életünk nagy fontosságú tényezőire. — Jelezhetjük, hogy %b olyan egyén volt szíves munkásságai részünkre meg­ígérni, akik már eddigelé is értékes hírlapi működést fejtettek ki. Már most adjuk tudtára a t. ol­vasó-közönségnek, hogy figyelmet ér­demlő újítást szándékozunk bevezetni a helyi sajtóba és pedig azt, hogy városi közgyűléseink egész lefolyását szó szerint ismertetjük lapunkban. A közgyűlés a legfontosabb tényező városunk beléletében; itt intézik el közügyeinket, ide futnak egybe az összes erezetek, amelyek városi éle­tünk vérkeringését közvetítik. Minden­kit érdemi tehát, hogyan beszél­nek és mit határoznak városi kép­viselőink. Ezért vállalkozunk arra, hogy a közgyűlések lefolyását szó szerint kö­zöljük. Szükségtelen megjegyeznünk, hogy a tanácskozásoknak hű tükrét adjuk, teljes pártatlansággal örökítvén meg a történteket. Mindamellett fenn­tartjuk magunknak azt a világos jo­got, hogy — külön állóan ugyan — a közgyűlési tanácskozások fölött véle­ményünket nyilváníthassuk. — Nagyon jól tudjuk, hogy e vállalkozásunk, hozzá nem értő ember által alig mérlegelhető, nagy szellemi és fizikai fáradsággal, a rendelkezésünkre álló eszközökhöz képest számottevő techni­kai áldozattal jár, de szívesen tesszük, A vénleány. Ajkán még dal, még kacagás terem, Szeme még mosolyba olvad könnytelen, De már a jiomlokán száz finom redő — Bús nótát kottázott rájuk az idő; Sajogó panasszal telt melódiát —: Némán sír s hangtalan sóhajtoz, kiált: — Adjatok ó egy szemernyi szerelmet! De hol az éhség, a százfejü harsog S életért rikoltnak gondnyütte arcok; Hol ezer vonagló véres száj jajgat: Ki látja a csukott, szóíalan ajkat? Halk redők panaszát nem hallja senki; Nincs fül, mely megértse, el hogy’ esengi: — Adjatok ó egy szemernyi szerelmet! Pedig aki érti... olyan megható ! ... Mint a szomorúság, arca oly fakó. Szemében bágyatag, búsongó árnyak, Hajából hervadás bús szaga árad, Sáppadó kis ajkán oly esdő a vágy, S ha nótáz, ha kacag, tűlcsengi szavát: — Adjatok ó egy szemernyi szerelmet! Még csittitja lelkét ősrégi mese: Eljön egy nap érte dús szerelmese, Aki át derekát gyöngéden fonja S csók szárnyán röpiti szent Tündérhonba. De foszlik az illat, iramlik a köd. Torz szürkeség vigyorgszép álmok mögött... — Adjatok ó egy szemernyi szerelmet! S jaj, ha vigyorogni kezd a szürkeség! Fonnyadtan hullnak el a színes mesék. Száz buja hazugság melege kihűl. Szín, fény sose villan az árnyak mögül. Ó e szürkeségbe belehal a vágy, Nem esdekli többé szomorú szavát: — Adjatok ó egy szemernyi szerelmet! Kaczér Ignác. A szomorú táncmester. Irta: Kiss Endre. A kissé kövérkés, borotvált arcú tánc­mester tiz év óta oktatja már az ifjúságot a táncművészet titkainak elsajátítására, de ez alatt a tiz esztendő alatt sohasem láthatta senki a táncórán mosolyogni. Még ha a leg­vadabb, legmámorosabb keringőt játszotta is a zene, melynek ütemére mindenki kipirult arccal, kigyuladt szemekkel s mosolygó ajak­kal járta a táncot, a táncmester olyan ko­molyan táncolt egy-egy kitüntetett tanítvá­nyával, mintha nem tánctanitó, de legalább is adóvégrehajtó lenne, sokszor meg épen olyan szomorú volt az arckifejezése, mint egy végrehajtást szenvedettnek. Kétségtelen, hogy a táncmester vidám foglalkozásával nem állott összhangban ez a bánatos arc, de a tanítványainak ennek da­cára is éveken át nem tűnt fel az, hogy a tanítójuk milyen melankhólikus ábrázattal szokta mutatni nekik a boszton figuráit. — Végre is a tanítványoknak csak a táncmester lábait kellett nézniök s igy nem lehet kár­hoztatni őket, ha a tanítójuk többi testrészé­vel — ezek közt az arcával nem nagyon tö­rődtek. Egyszer azonban a kezdők évfolyamán mégis csak szóba került a táncmester örökös szomorúsága s egy íáncóra megkezdése előtt a tanítványok közt élénk eszmecsere tárgyát képezte, amelyben a hét éves gyermekek s ELMAN LAJOS cég-, cím és díszműfestő Szatmár, Báthory-u. 12. Elvállal mindennemű cégfestést üvegre pléhre, amerikai bőrvászonra, finomabb mázolást, fényezést, ema- illirozást, aranyozást, buíorfestést stb. stb. ::: Egy tanuló felvétetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom