Észak-Magyarország, 2009. április (65. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-11 / 86. szám

2009. április 11., szombat ÉSZAK HÚSWÉT /4 JEGYZET Fénytörés, vagy mi Kiss József jozsef.kiss@inform.hu Húsvét másnapján különös jelenség tapasztalható. Megváltozik a levegő' fény­törése, vagy a napfény más: a dolgok kicsit másmilyennek látszanak. Kora délelőtt meg­indulnak a z apák, kézenfogva vezetve a kis­fiúkat. A papa öltönyben, gyakran a kis srá­cok is, és feltétlenül van náluk egy szatyor az esetleges locsolási ajándékok számára. A locsolni induló apa-fiú duót a mama búcsúztatja a kapuban. Ellátja őket intelmek­kel: a gyerek ne egyen össze-vissza minden­félét, a papa ügyeljen a folyadékfelvételre. Aztán, ahogy múlik a nap, a locsoló párok tartása kissé ellazul, a papa nyakkendője kioldva, mindketten kócosabbak, mint reg­gel (és ez nem csak az áprilisi szélnek tud­ható be). Mire délután hazaérnek, már lát­szik, hogy a srácok nem tudtak ellenállni a finomságoknak, a papa pedig - ugyan tartja magát - olykor könnyű szédüléssel küzd. A mama némi szemrehányással fogad­ja őket, de mégsem haragszik igazán. Talán azért, mert a hosszú, szép nap során több hasonló locsoló páros járt náfa, és kislá­nyuknál. Semmi sem tűnik olyan megbo- csáthatatlannak, mint más napokon. Lehet, hogy a levegő megváltozott fénytörése teszi, lehet, hogy a napsütés más ilyenkor. A tudo­mány erről a jelenségről nem tud semmit mondani. Ami talán nem is baj. Fekete Ist­ván írja valahol, hogy mióta pontosan meg­mérték a könny sótartalmát, nát nem is érdemes sírni... DIÁKOK AHUSVETROL Orgona Laura: A mi családunkban a húsvét nem tradicionális módon zajlik. Az ünnepi programot - főleg kirándulásokat - már néhány hónap­pal előbb megszervezzük. Néha úgy döntünk, hogy nagy kerti összejöve­teleket tartunk a család barátaival, és ilyenkor a nagy „locsolkodások" sem maradhatnak el. Hudáky Zoltán: Szerintem a húsvéti szokásokat inkább már csak a fal- . vakban és a hagyományőrző tele­püléseken tartják. A városokban élők nem ragaszkodnak ezekhez a szokásokhoz. Mi csak a rokonok­hoz megyünk locsolkodni, máshoz nem. A velem egykorú ismerőseim nagy része pedig már egyáltalán nem locsolkodik. Igaz, sok lány el is megy otthonról, hogy a locsolókkal ne találkozzon. Tóth Leila: Mi minden évben együtt ünnepelünk a családdal. Apu­kámmal feldíszítjük a lakást, anyu­kámmal és a testvéreimmel pedig sütünk-főzünk, tojást festünk, és kitakarítjuk a házat. Mivel nagy csa­ládban élünk, sok unokatestvérünk van, a többségük fiú, ezért ők min­den évben eljönnek hozzánk. Én leg­jobban a locsolóverseket szeretem, egyre szebbeket és aranyosabbakat mondanak a fiúk. Leginkább vallási ünnep Az ön számára mit jelent leginkább a húsvét? ;-Magyarország. Forrás: Szonda Ipsos A rózsavíztől a parfümig ■ Ritkaság: egy csa­lád négy generációjának asszonyai, lányai együtt készülnek a húsvétra. Szalóczi Katalin szaloczi@eszak.boon.hu Kisgyőr (ÉM) - Bár nem mind laknak egy házban, de most együtt várnak bennünket: Zsuzsó néni (Szabó Józsefné), a lánya (Török Józsefné): Ilona, az ő lánya: Szondáné Török Zsu­zsa, és az ő lányai: Szonda Bogi és Hajni. Az udvaron szebbnél szebb tavaszi virágok virítanak, a szobaasztalon pedig már ott a „tojásfa”, s bizony, az első fonott kalácsa is kisült már, amit több is követ még, meglehet, az első el is fogy az ünnepig. A kislány­ok is jó előre kigondolták, mit vesznek föl húsvét hétfőjén. Ez nem az a család, amelyik eluta­zik az ünnepre, vagy legalábbis jól bezárkózik, át ne lépje locsol- kodó a küszöböt. H ................... Tavaly 14 locso­lóm volt, csak sajnos egyet­len egy osztály­társam sem volt köztük. Szonda Boglárka .................................................ff- Sokan így tesznek, de ben­nünk fel sem merül. Jól emlék­szem, lánykoromban én is egyik ablaktól a másikig szaladtam, hogy vajon ki fordul be hoz­zánk, s füzetbejegyeztem, hány locsolóm volt - mondja Szondáné Török Zsuzsa.- Én is feljegyeztem, tavaly tizennégyen voltak - mondja Haj­„A mi kapunk nyitva": Ilona, Bogi, Zsuzsó néni, Zsuzsa és Hajnika nika - csak az volt a baj, hogy egyetlen egy osztálytársam sem jött el. Az első locsoló a szom­széd kisfiú volt, ő viszont olyan korán érkezett, hogy még az ágy­ból ugrottunk ki Bogival. A lányok megtárgyalják: az a másik baj, hogy ritkán rukkol­nak elő a fiúk szép locsolóvers­sel. Legtöbbjük letudja az „Én kis kertész legény...” rövidített változatával, aminek az a vége, ami a lényege: ide a pénzt! Édesanyjuk elmeséli: tavaly egyszerre jöttek rokon gyerekek és távoli ismerősök, s ő a kapcso­lat különbözőségének megfelelő­en különböző címletet nyomott a markukba. „Több jár”- Hát nem visszajöttek rek­lamálni?! - idézi fel nevetve - hogy ők együtt voltak, s még­sem annyit kaptak. Zsuzsó nénit kérdezzük: az ő idejében más volt-e a húsvét.- Sokat visszagondolok, van időm rá. Honos vagyok itt, hát tudom, errefelé sosem szem- telenkedtek a fiúk, hogy ved­rekkel öntötték volna nyakon a jányokat. Csapatostól jártak, hozzám főleg, mert felkapott kisjány voltam. Egyszerre tízen- tizenöten jöttek, alig fértek el a házban. Süteményekkel kínáltuk meg őket, de inkább csak kőt- tesekkel, akkoriban szegényebb világ volt annál, hogy így áll­jon a sonka az asztalon, mint most. A parfümöt még hírből sem ismertük, legfeljebb a köl­nit, de a fiúk leginkább rózsavíz­zel locsolkodtak, literjével lehe­tett venni a fűszeresnél. Volt, akinek elfogyott, s vízzel töltöt­te fel az üvegcsét.- Erről jut eszembe, lányko­romban a Bán völgyében lak­tunk, ott volt egy kút, ami foly­ton csörgött. A későbbi férjem, Jóska, két barátjával jött locsol­kodni, s az egyik le akart spric­(Fotó: Bujdos Tibor) celni a kút vizével, csakhogy én észrevettem, elhajoltam, s a víz Jóskát érte - kapcsolódik be Ilo­na. - Az ilyet nem lehet elfelej­teni. Ilona hozza fel azt is: az ő idejében a fiúk virágot adtak a locsolóknak: a szegfűből rózsa­szín dukált, kivéve a vőlegényt, az fehéret kapott. A szegfűt a miskolci piacon vették, de volt, aki a kertben nyíló virágokat adott: nárciszt, jácintot. Némely legénynek egész bokréta virított a mellényén. Amint elhagyják... Manapság csokifigurát kap­nak az egészen aprók, pénzt az iskolások, tudjuk meg. Afölött már csak a kínálás dukál.- így aztán a fiúk, amint elhagyják a nyolcadikat, felhagy­nak a locsolkodással. Inkább már csak a rokonok járnak el a rokonokhoz - állapítja meg Zsuzsó néni. - Kár. A HÚSVÉT ÁLLATJELKÉPEI: a nyúl, a bárány és a kiscsibe A húsvéti szokásokhoz tartozik a húsvét élő jelképeivel megajándékozni a gyermekeket: nyúllal, báránnyal, kiscsibével. Azonban ne feledkezzünk meg arról: az állatok az ünnep múltán is gondolkodást igényelnek! (Fotók: Bujdos Tibor) „Irigyelte" a tyúkokat ■ „Építészként mindig is irigyeltem a tyúko­kat tökéletes alkotásai­kért..."- vallja Pirity Attila. Aggtelek, Miskolc (ÉM - SzG) - „Éles Miklós polgármester invi­tálására érkeztem családommal Agg­telekre 1999 tava­szán, az ideihez hasonló ragyogó időben” - kezdi a Pirity Attila választ Pirity Atti­la Miskolcon élő építész a kérdésre, hogy miként lett „aggteleki”. Mint mondja, a Posta-dombot és a Tóvégi terüle­tet bejárva elvarázsolódtak. így folytatja: „Aggteleken egyenrangú szereplő a föld mélyén rejtező barlangok vilá­ga, a víz lent és fenn, az Aggte­leki tó, a növényzet az ördögszán­tástól a szilvások mögé ültetett veteményesig, az állatok a foltos szalamandrától az udvarok har­cias kakasáig, és persze az embe­rek, az évszázadok alatt itt élők leszármazottai és a gyüttmentek. Aggteleken kikapcsolódást, szép­séget, helyi szokásokat, értékes és tartós emberi kapcsolatokat találtunk.” Hímestojás-kiállítás Pirity Attila a tíz év alatt több ezer fotót készített Aggteleken, ezekből Miskolcon nemrég kiál­lítást is rendeztek. Hogy miket mutat be a képeken? Többek között: „A világ egyik legszebb hátterű szabadtéri színpadán éneklő, táncoló fiatalokat, falu­napi rendezvényeken szórakozó- kat, kispadon üldögélőket, temp­lomban éneklőket, csűrszínpadon és a Közösségi Házban fellépőket, kézműveskedőket, a majálisozó- kat, kiállításokat nézőket, spor­tolókat, játszókat.” És a húsvét? E beszélgetés „apropója”? „Régóta gyűjtöm Húsvétváró aggteleki kislány, Vár­falvi Mercédesz (Foto: p a.) a hímes tojásokat, építészként mindig is irigyeltem a tyúkokat tökéletes alkotásaikért, a tojá­sokért. A magyar hímes tojás­nak Európában nincsen pár­ja. A Miskolci Operafesztivá­lon találkoztam Szűcs Gergel­lyel, aki nagy precizitással gyö­nyörű honfoglaláskori motívu­mokat karcolt a tojásokra. Az Európában ismeretlen, hihetet­len gazdag motívumkincs lenyű­gözött. Ez a találkozás adta a dön­tő lökést, hogy az idén Aggtele­ken tojáskiállítást rendezzek.” Felmérettünk és... Budapest, Miskolc (FH, ÉM) - A Szonda Ipsos 1000 felnőtt telefonos megkérdezésével vég­zett reprezentatív közvélemény­kutatást a húsvéti szokásaink­ról e hó elején. E szerint mozgalmas napok elé nézünk, ugyanis a felnőttek több mint fele lesz aktív részese a locsolkodásnak, négytizedük elmegy valamilyen szabadidős rendezvényre, s ugyanennyien vesznek részt misén, istentisz­teleten. A válság begyűrűzését mutatja, hogy a családok egy- harmada kevesebbet szándéko­zik költeni, mint tavaly ilyenkor s minden negyedik munkavál­laló az ünnepek alatt is dolgo­zik valamennyit. A locsolkodás maradandó szokás, s korántsem csak a gyerekek húsvét hétfői elfoglaltsága. A férfiak 59 száza­léka tervezi, hogy kölnivel vagy vízzel hinti a hölgyeket, utób­biak 49 százaléka számít is rá, hogy az erősebbik nem képvi­selői meglocsolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom