Észak-Magyarország, 2009. március (65. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-06 / 55. szám
2009. március 6., péntek ÉRTÉK ÉS TUDÁS / II Helyzetkép Orosz István főigazgató Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal A megyében a január, illetve február közepén tapasztalt -10 és -20 °C közötti hideg időjárás a kertészeti kultúrákban jelenleg észlelhető károsodásokat nem okozott. A termelők nagy része kimondottan kedvezőnek ítélte a jelentős lehűlést, mivel a korábbi évek enyhe téli időjárásával ellentétben a kártevők száma jelentősen meggyérülhet, továbbá a metszés során a fertőzések áthurcolásának veszélyét is csökkenti. Ónos eső csak kis mennyiségben esett és azt is csak a dél-borsodi területekről jelentettek, azonban károkat ott sem okozott. A Zemplénben, valamint a Bodrogközben elsősorban a reggeli zúzmaraképződés jelentett gondot, ami miatt a metszési munkákat több esetben is fel kellett függeszteni. Megyénk nagyobb ültetvényein a metszési munkálatok közel 50-70%-át már elvégezték. Az alma- és szőlőkultúrákban a lisztharmat betegség micéliumos alakjára a nagy hideg negatívan hatott az áttelelő szapo- rító-képletek száma csökkent, de az ivaros fejlődési alakokat nem befolyásolta, mivel ellenállóbbak, így tavasszal az ezekből kiinduló fertőzésekre kell számítani. Az almafa-varasodás valamint a szőlőperonoszpóra áttelelő képletei ellenállóbbak, így ezek vonatkozásában a tavaszi időjárás lesz a meghatározó. Hótakaró nélküli kemény fagy által okozott kifagyás repcében (Fotó: Archív) Szántóföldi teendők Dr. Zsombik László egyetemi adjunktus DE AMTC Növénytudományi Intézet A 2003-as évhez hasonló kemény téli időszak után a repcevetések kora tavaszi szemléje előtt állunk. A vastag hótakaró némi védőhatást nyújt a hideg ellen, azonban a hó nélküli -15 °C alatti hőmérséklet már okozhat kifagyást. A kifagyás mértéke függ az őszi fejlettségtől, a tápelemek közül a kálium felvehető mennyiségétől, illetve részben a fajtától/hibridtől is. Amennyiben az áttelelés után az állománysűrűség nem éri el a 20-25 db/m2 értéket, az állomány felszámolását meg kell fontolni. Egy évvel ezelőtt ebben az időszakban már megjelent a repce szárormányos, jelenlegi helyzet szerint ez később várható, de a vegyszeres védekezés elvégzése fontos. A tavasz elején a vízzel jól feltöltött, nagyobb agyagtartalmú talajokon a felfagyás is kialakulhat, ami ellen henge- rezéssel védekezhetünk, de csak megfelelően száraz talajfelszín esetén. A kora tavaszi műtrágyázás a növények regenerációjához elengedhetetlen, a szántóföldi növények közül a repce nitrogénigénye az egyik legnagyobb, így kora tavasszal is már nagy mennyiségű nitrogén kiszórása szükséges. Célszerű a tavaszi műtrágyázást a növény fejlődéséhez igazítani, így meg kell osztani több alkalommal a kijuttatandó műtrágyát. A tél vége után a szárba indulás időszakában is hatékony a műtrágya kiszórása. A kijuttatandó nitrogénműtrágya hatóanyag mennyisége 120-170 kg/ha között változik a nagy termés eléréséhez. A koriander termesztése Borbélyné dr. Hunyadi Éva egyetemi adjunktus DE AMTC Növénytudományi Intézet Az óegyiptomiak már 3000 évvel ezelőtt felfedezték sokoldalú gyógyító hatásait. A fáraók sírjaiban is helyet kapott a koriandermag. Keléskor hőigényesebb, később, a tőlevélrózsás fejlődési fázisban hűvösebb időjárást igényel. A későbbi fejlődési fázisokban is kedvezőtlen a szélsőségesen nagy meleg. Kiegyenlített vízellátást különösen a tőlevélrózsás állapot végéig igényel. Talajigényét tekintve alkalmazkodó, legjobb a homokos, jó szerkezetű középkötött csenozjom. Alapozó talajművelésként őszi mélyszántást igényel, majd tavasszal aprómag vetésére alkalmas aprómor- zsás, ülepedett magágyat. Vetése március közepén-végén, 25-30 cm-es sortávval, 4-5 cm vetésmélységben történik. TÍMÁR ÉS TftMfTVÁRY Dr. Ertsey Imre, a tanár ! ■ Tanárembernek nagy boldogság, ha látja, hogy a tanítványai sikeresek. Avar László „Nyírmeggyesen születtem, s egy tanyán laktunk, Meggyes és Nyírcsaholy között. Gyerekkoromban az öcsémmel, aki most Nyírmeggyes polgár- mestere onnan jártunk iskolába, majd 10 éves koromban a rokonainkhoz kerültünk Pestre, és ott folytattuk a tanulmányokat. Az Eötvös-gimnázium- ban érettségiztem 1965-ben, s ezután nem a tényleges mező- gazdasági pályát választottam. Felvettek Sopronba az Erdészeti Egyetemre, de innen családi okok miatt visszakerültem Debrecenbe, az Agrártudományi Főiskolára, amelynek jó híre volt. Az egyéves katonai szolgálat után átvettek, s így lettem debreceni agráros hallgató. Ma úgy gondolom, helyesen döntöttem, amikor az élelmiszer-termelést választottam. Ez akkor is így igaz, ha nem a mezőgazdaság természettudományos részével foglalkoztam, mint egyetemi oktató és kutató, hanem a gazdálkodás összefüggéseit vizsgáltam. Ökonómiát választottam Mint hallgató, az egyetemen azokkal a tanáraimmal kerültem szorosabb kapcsolatba, akiknek később közvetlen kollégája lehettem. Gönczi Iván, Kádár Béla, Vadász László, hogy csak a legelismertebbeket említsem. Itt kell megemlítenem még Tóth Józsefet is. Ezen tanáraim hatására választottam az ökonómiát, s később öröm volt mellettük dolgozni. A módszertanra pedig azért esett a választásom, mert ez politikamentes volt. Hallgatóként az utolsó félévünket a gyakorlatban kellett eltölteni, s ez idő alatt készítettük el a diplomadolgozatunkat. Nagyon jó módszernek tartottam, ma is ez róla a véleményem, hasonló volt ahhoz, amelyet Nyugat-Európában ma is megkövetelnek. Az egyetem elvégzése után 1 évet dolgoztam a gyakorlatban. A nyírmeggyesi Petőfi Tsz-ben gyakomokoskod- tam, amit az állam fizetett. A kertészeti üzemág egy részének irányítása, szervezése tartozott hozzám, csekély 600 hektárjával. Francianyelv-tudás A tsz-ből eljöttem, nagyon prózai okok miatt. Az ottani munka nem elégítette ki a szakmai igényeimet, hisz mérnöki munkát csak a tervezés 2 hetes időszakában volt alkalmam végezni. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Vállalatgazdaságtani Tanszékére 1970 szeptemberében kerültem be, úgy, hogy akkor Vadász Laci bácsi 1 évre külföldre ment ösztöndíjjal, s engem az ő helyére vettek fel. Érdekes, hogy ebben közrejátszott a jó orosz és francia tudásom. A tanszéken, mint gyakorlatvezető minden tárgy oktatásában részt vettem, tanársegédként kezdtem. Később az intézményi ranglétra minden fokát bejártam, egyetemi tanárként pedig a 2000-ben létrejött Gazdaságelemzési és Statisztikai Tanszék vezetem. Meghatározó volt számomra, hogy 1976-ban 9 hónapot tölthettem az INRA kutatóintézeteiben, amely a mai napig visszahat munkámra, szakmai kapcsolataimra. Büszke vagyok arra, hogy vezetőként vehettem részt a debreceni egyetemi integráció kialakításában. Prof. dr. Ertsey Imre (Fotó: Avar) Az Agrártudományi Centrum előbb elnökhelyettes, majd 4 évig elnöke voltam, s 1 évig oktatási rektorhelyettesként tevékenykedtem. Miután minden szakmai területet végigjártam az ökonómiába, Tóth József professzor mellett az operációkutatás alkalmazását választottam kutatási területemnek. A tervezési rendszer korszerűsítésén dolgoztunk, 1978-ban a mi egyetemünkön már volt számítógép, ami a munka hátteréhez nélkülözhetetlen volt. Együtt dolgoztam azzal a Tarnóczi Tibor kollégámmal, aki a közelmúltban került hozzánk vissza az Agrár- tudományi Centrumba tanítani. Jónak tartottam akkor, hogy volt programozott kutatás, amit a MÉM irányított, ellenőrzött és számon kért. Abban az időszakban - amikor a politikai sorompókat felnyitották - egy nagyon látványos műszaki fejlesztést lehetett megvalósítani, aminek következtében a magyar mező- gazdaság rövid időn belül felzárkózott a világszínvonalhoz. A fejlesztések miatt a gazdálkodó szervezetek bátran fordultak az egyetemekhez, ahol a szükséges szellemi tőkét megtalálták, igénybe vehették. Végzett hallgatóinkkal nagyon jó volt a szakmai kapcsolat. Mára alapvetően megváltozott az oktatás célja, struktúrája, a résztvevők hozzáállása. Nagyon sok kitűnő hallgatóra emlékszem. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a Baromfi Coopnál dolgozik Juhos István, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az MVH-kirendeltség vezetője Mészáros Péter, Hajdú- Bihar megyében pedig a Hortobágyi Halgazdaság vezérigazgatója, Puskás Nándor. „Tanárembernek nagy boldogság, ha látja, hogy a tanítványai sikeresek, mert az őt is minősíti.” Péter, a tanítványMészáros ■ Ha egyetem, akkor az agrár, ha agrár, akkor az Debrecen volt, magától értetődően. Avar László „Tősgyökeres miskolci vagyok, s nem mellesleg agrármérnök, mezőgazdász. A felmenőim között még véletlenül sem találok olyat, aki ezt a szakmát művelte volna, inkább voláno- sok, vasutasok voltak. Az én sorsom akkor dőlt el, amikor 4,9 általános iskolai bizonyítványnyal az Abaújszántói Mezőgazdasági Szakközépiskolába jelentkeztem tanulni. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy gyerekkoromtól érdekelt a természet, a növények, az állatok világa. Nem illik vele dicsekedni, de bizony vásott kölykökként az unokatestvéreimmel szarkafészkeket szedtünk ki, s otthon közösen fölneveltük a fiókákat. Ennél tisztességesebb, hogy hobbiállattartással, amióta az eszem tudom, mindig foglalkoztam. Ökonómia A szakközépiskola nagyon jó alapokat adott a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, a gépesítésben egyaránt. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen ennek éreztük az utóhatását. Az első 2 évfolyam alatt úgymond mi szenvedtünk, de a harmadévtől kezdve már előnyben voltunk a gimnáziumból érkezettekkel szemben. Akkorra már világossá vált előttem is, hogy nem csak állattenyésztésből vagy növénytermesztésből áll a mezőgazdaság, hanem egyre inkább izgattak az ökonómiai, gazdaságossági kérdések. Sok kitűnő tanárt említhetnék, ha választanom kell, az legyen dr. Ertsey Imre. Ha egyetem, akkor az agrár, ha agrár, akkor az Debrecen volt, magától értetődően. Nagyon jó közösségbe kerültem, mert ott is kollégista lettem, s nekem ebben már megvolt a tapasztalatom Abaújszántóról. Az egyetemhez szervesen hozzátartozott a kollégium, minden szépségével, jóságával, gyönyörűségével. Még ma is ápolom azokat a kapcsolatokat, amit ott kötöttem az egyetemi éveim alatt. Középiskolásként imádtam a focit, amit a DASE-ban tudtam folytatni. Nem ez határozta meg az életemet, de 5 éven keresztül ott voltam a megyei első osztályt nyert csapatnál, közben hatalmas kispályás bajnokságokat szerveztünk. Akkor indult az egyetemen a teniszoktatás, nagyon jó feltételei voltak, ki nem hagyhattam volna. Ha már a sportnál vagyunk, a Debreceni Agráron nyílott mód arra, hogy balatoni vitorlástáborban vegyek részt (Béri Béla tanár úr istápolásával), telente pedig jártunk sítáborba, Szlovákiába. A focihoz mindmáig hűséges maradtam, erre minden héten szakítok időt, időnként az old boysok között, néha már a seniorok csapatában is játszhatok. Gyakorlat Friss diplomával a kezemben 1981-ben eljöttem Miskolcra, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályára, csupán érdeklődni. Akkor a személyzeti osztályvezető dr. Orosz Gábor volt, az ő felesége Prekop Erzsiké, ugyanúgy a debreceni agráron végeztek, mint az Erzsiké öccse, aki általános iskolában volt osztálytársam. Miskolci vagy Miskolc környéki hely iránt érdeklődtem. Előbb szerezzek egy kis gyakorlatot, ennek a helyszíne Sajóvámos lett. Ugyanaz év végén üresedés történt a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályán, s emlékeztek rám. Összesen 10 évet dolgoztam ott, megismerve a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei mezőgazdaság minden részletét. Ma sem település, utca, házszám szerint tájékozódunk, beszélünk meg egymással randevút, hanem azt mondjuk, gyere a falu szélén levő szárítóhoz, sertéstelephez, vagy a szarvasmarhatelep bekötőútjához. Amikor 1989 vége felé az Agrárkamarák is megalakultak, megpályáztam a megyei titkári beosztást, s 13 évig ott dolgoztam. Hihetetlenül jó iskolának bizonyult ez is. Az újabb fordulópont 2003-ban történt a szakmai életpályámon, szintén pályázat útján lettem az MVH Borsod-Abaty-Zemplén megyei kirendeltség vezetője. A megyében évente 15 ezer ügyben kell döntéseket hoznunk, de hozzáteszem, hogy az Észak-Magyarországi régió mezőgazdasági kérelmei és pályázatai is eljutnak hozzánk. Amikor kezdtük a munkát 28-an voltunk, ma 105- en dolgozunk ugyanitt. Évente 18-20 milliárd forint odaítélésében segédkezünk. Elvem, hogy mi szolgáljuk és segítjük a mezőgazdaságot, s ez még akkor is igaz, ha tízezrelékben kifejezhető panaszt és bírálatot kapunk.” Mészáros Péter (Fotó: Avar)
