Észak-Magyarország, 2009. március (65. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-18 / 65. szám
2009. március 18., szerda ÉSZAK SAJTÓNAP / HIRDETÉS /II ImIMT Díszkohász... Szaniszló Bálint balint.szaniszlo@inform.hu /Amikor elkezdtem az újságírói pályát (február 15-én volt pontosan húsz esztendeje), még nem gondoltam, hogy a diósgyőri kohászat sorsának figyelemmel kísérése lesz újságírói munkám egyik fő vonulata. Azt meg pláne nem, hogy így húsz év elteltével is meglepő-a hírek élére kívánkozó - kohászati történésekről „kell" írni. Soha nem állítottam, hogy értek a kohászathoz, csak nyitva tartottam fülem és szemem és igyekeztem meghallani, meglátni és - természetesen - megérteni, ami történik a gyárban. Többször jártam az üzemben, emberekkel beszélgettem, figyeltem, ahogy dolgoznak. Eltökéltem azt is, hogy igyekszem még jobban megismerni a munkájukat. A kohónál már nem nézhettem körül. Több mint tíz éve leállították, lebontották. Az elektrokemence égető forróságát sokszor érezhettem arcomon. Már jó fél éve, hogy nem működik. A hengersorok mellett is sokat álltam és figyeltem, ahogy átalakul, formálódik az anyag. Hónapok óta nem működik... így maradtam - de nem szégyellem - „csak" díszkohász. És maradt számomra (is) a remény, hogy az elektrokemence és a hengersorok nem álltak le végleg, lesz még módom figyelni a dolgozó embert... Küldök egy régi fotót Bányász-újságíróskoaásom idejéből való a fotó. Aznap csak szerkesztőségi munkára készültem, s a kánikulához öltöztem. Akkori szerkesztőm azonban váratlanul a külfejtésre vezényelt. Térdig érő sár, dagonya. A munkások alig bírják visszafojtani a nevetést. Fotós kollégám meg is örökítette a pillanatot. Azt már nem, amikor el is süllyedtem, s ő húzott ki a sárból. (Fotó: Pusztai László) PÁLYÁM „LÉGIÉI” 6 PONTBAN Sajtószabad(os)ság Szalóczi Katalin szaloczi@inform.hu O A legfélelmetesebb Első riportom a munka frontján. Szó szerint a fronton: Lyukóbányán, a föld alatt, a robbantás helyszínén. Iszonyú kicsinek éreztem magam. (Ha valaha is „el találnék szállni", elég visszagondolnom arra az érzésre: mily kicsiny és esendő az ember.) A legmeghatóbb Portré egy asszonyról az Erzsébet Hospice-ban. Tudta, hogy csak napjai vannak hátra. Egy látomás tartotta benne a lelket: ha meghal, egy gyönyörű virágcsokor lesz a síron, amire ha ránéznek az emberek, megtelik örömmel a szívük. Másoktól tudtam meg: az utolsó pillanatig emlegetett... A legdöbbenetesebb Orvos barátommal télvíz idején egy fáskamrában leltünk rá egy anyára és gyermekeire. A legkisebbet testével védte a patkányok elől... A legmegrázóbb Riport egy anyáról, aki azért szült újabb gyermeket, hogy tejével nem a picit, hanem a súlyos táplákozási betegségben szenvedő iskolás gyermekét táplálhassa. (Sajnos hiába.) O A „legégőbb" Egyetemi újságíróskodásom idején történt, déltájban. Az egyik kollégium gondnoknőjét akartam bemutatni. A fehér függönyön át csak úgy ömlött be a fény a nagy francia ablakon. Fehér falak, interjúalanyom egy fehérbőrű, ősz asszony, ráadásul fehér köpenyben. Leültetett egy kényelmes fotelba, majd a maga finom modorában, halk hangon hozzálátott a bemutatkozáshoz. Egy darabig küszködtem az álommal, aztán megadtam magam. És még ő nyugtatott, amikor felébredtem: „Megesik az ilyen." A legféltettebb Találkozás Polcz Alaine-nal, a saját lakásán. Jó korán érkezem, csak el ne késsek, inkább várakozom a ház előtt. Csakhogy egyenesen felém tart egy úr: galambősz haj, s hozzá hihetetlenül kék szemek. Megáll, s kérdőn néz rám. „Mészöly Miklós?!”... „Akkor egy helyre igyekszünk!" Polcz Alaine csodálkozik: tényleg nem délutánra beszéltük meg? Ö úgy emlékszik. Sajnos, nekik most el kell menniük. 1-2 órán belül visz- szaérnek. De mi legyen velem? Alaine a szemembe néz, s a lelkemig lát. Ott jól körültekint, aztán elmosolyodik: „Várj meg minket itt. Nyugodtan fedezd fel az egész lakást!" Ok el, én pedig mintha egy kincsestár közepén lennék. Óvatosan kémlelek körül. Megnézem, mit olvas épp Alaine. A könyv szélén jegyzetek. Könyvtár, képek, grafikák. Az egyiken az ő szeme és M. M.-é. A télikert magához csalogat. Elhelyezkedem a kényelmes nyugszéken, a nap épp odasüt, átmelenget. Ritka biztonságban érzem magam. Arra ébredek, Alaine áll fölöttem. „Aludj csak, ha jól esik, nekem előbb el kell készítenem Miklósnak az ebédet. Aztán majd beszélgetünk..." ■ Immáron kerek negyven esztendeje az újságírás az élethivatásom. Tele élményekkel. Buzafalvi Győző gyozo.buzafalvi@inform.hu Miskolc (ÉM) - Kerek 40 esztendeje az újságírás az élethivatásom. Tengernyi az élményem, ám mindig az vezérelt: a riport az elhagyás és a kiemelés művészete. Hitem szerint a jó ügyek mellé szegődtem, de nem tetszelegtem az igazság bajnokaként. Gyakran ütköztem falakba és olykor sikerült kijátszani a cenzúra éberségét. Emiatt persze berendeltek raportra a pártbizottságra és kérdőre vontak: miért népszerűsítem a disszidens őrnagyot, Puskás Öcsit avagy Latinovits halálának ötödik évfordulójára írt megemlékezésem másként gondolkodását kifogásolták a kultúrsorompók akkori kezelői. Nem csodálkoztam, amikor 1985-ben három évre bevonták az útlevelemet. Ennek ellenére nem voltam harcos ellenálló, se lázadó, de III/III-as sem ( erről átvilágítási dokumentumom is van), ez utóbbi manapság már nem számít bűnnek, szinte senkit nem érdekel. Árrá azért büszke vagyok, hogy a „puha diktatúra” idejéből felmutathatok igazi „szabad” cikkeket is, mert a kollégák döntő többsége „önként és dalolva” kiszolgálta a mindenkori rendszert. Verbális Molotov-koktél Annyi év után sem sikerült kiölni belőlem a lelkesedést, megmaradt mércémnek a tárgyilagos tájékoztatás és az azonnali visszajelzések igénye. A rendszerváltáskor megérkezett a cenzurális kényszerek utáni világ, amelynek előnyeit sajnos nem sokáig élvezhettük. Nem alaptalanul fogalmazott úgy az idei pesti sajtóünnepségen Szilágyi Ákos, hogy nem dicsérni, temetni jött a sajtószabadságot. A „bárki-bármit- bárkiről-bárhol” (mértéket, normát, törvényt) nem ismerő sajtó artikulátlansága ugyanis a barbárság, a kontroll nélküliség, a gyűlöletbeszéd beköszöntőt, a verbális Molotov-koktélok hajigálását hozta el, amely elől nincs hová szökni. Buzafalvi Győző Lakótelepi mosogató XX 21386657 József Attila út www.bauMax.hu Szerszámgép szett ■ Akkus csavarozó 3,6 V ■ Ütvefúró 500 W ■ Szúrófűrész 350 W ^ ■ Rezgőcsiszoló 135 WjM XX 21335181 MééMIH Mon. HIRDETÉS
