Észak-Magyarország, 2009. március (65. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-17 / 64. szám
2009. március 17., kedd Észak SAJTÓNAP /4 Ilyenek vagyunk, így írunk... Miskolc (ÉM) - Március 15-e az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepén túl 1990 óta a szabad magyar sajtó napja. Az Észak- Magyarország szerkesztőségében hagyomány, hogy a sajtóünnephez kapcsolódva igyekszünk saját magunkat is megismertetni az olvasókkal. Összeállításainkban olyan írásainkat szedjük csokorba, amelyek segítségével még közelebb juthatunk Kedves Olvasóinkhoz, akik ezáltal bepillantást nyerhetnek az újságkészítés, az újságírói munka kulisszatitkaiba is. Önhikis állampolgárok Kiss József jozsef.kiss@inform.hu Az önhiki (önhibáján kívül hátrányos helyzetű) eddig közigazgatási kategória volt. Praktikusan azt jelentette, nogy az önhikis önkormányzat fizetésképtelen, de nem azért, mert mondjuk welness- centrum építésébe vágott a községi focipályán, hanem azért, mert bevételeiből a legszerényebb működési költségeit sem tudja fedezni. Most lettek ilyen állampolgárok is, akik ugyancsak önhibájukon kívül állnak így, mert utcára kerültek munkahelyük megszűnése miatt. így aztán önhibájukon kívül igen nehezen tudják fizetni a rezsit, benne a legnagyobb tételt, a lakáskölcsön törlesztését. /Állampolgárt nem lehet szanálni, de az állam segít rajtuk a törlesztő részletek átmeneti mérséklésével (később persze ki kell fizetni a különbözetet). A segítség kedvező mellékhatásaként a bankolc végül mégis a pénzükhöz jutnak, változatlan hitelkamatok mellett. Ettől nem fogjuk jobban szeretni a bankokat, de szükségünk van rájuk: nélkülük megbénulna a gazdasági élet. A képet kissé árnyalja, hogy az érintett adósok nem plazmatévét vettek 40 százalékos kamatú hitelre, hanem lakást. Ma, Magyarországon - ha lakni szándékozik - lakást csak hitelre tud venni az ember, mert nrincs olyan tevékenység, amiből belátható időn belül összejönne egy lakásra való. Ha csak pénzkölcsönzésből nem. Valami vidámat Szabados Gábor szabados@lnform.hu Miskolc (ÉM) - Valami vidámat. Elhatároztam: olyat írok ide. Sajtónap alkalmából, vidámat, önöknek, a kedves és nyájas olvasóknak, hadd mosolyogjanak, hadd örüljenek. Én meg hadd örüljek az önök örömének. összeszedtem a memóriámat, hogy felidézzek egy aranyos történetet abból a rengetegből, amivel azok az olvasók'ajándé- koztak meg, akik mint ügyeletes újságírót hívtak fel telefonon. Egy se volt ilyen. Volt panasz, sírás is, nem beszélek a kritikákról, amelyek hangvétele á-tól z-ig terjedt. Akkor hát a beírok, a beírások. A Borsod Online-on megjelenő cikkeimhez fűzött kommentárok. Azok között van ilyen... Hát nincs. Valami jópofa beszélgetés városházi elöljáróval... Kilőve. Gazdasági vezetővel, kultúrem- berrel... Dettó. Magánélet? Onnan tudnék, mármint a sajátomból, de csak nem égetem magam! Megvan! No, ez tetszeni fog. Igazán mulatságos. Akkor kezdem... Kár, hogy elfogyott a cikkre szánt hely. Talán majd jövő ilyenkor, a 2010-es sajtónapkor. Szabados Gábor Gazdasági tudatlanok vagyunk? Aki sokat markol... (Fotó: ém) ■ Közgazdasági analfabéták vagyunk a Financial Times gazdasági lap szerzője szerint... Úri Mariann mariann.uri@inform.hu Miskolc (ÉM) - Közgazdasági analfabéták - nyers fordításban így jellemezhető hazánk lakosságának jelentős része. Hogy melyik is? Hát az, amelyik az elmúlt években nem szégyellt devizában eladósodni. Legalábbis az egyik legismertebb üzleti lap, a Financial Times szerzője szerint, aki kissé szemrehányóan jegyezte meg, hogy Magyar- országon szinte minden jelzáloghiteit devizában bocsátottak ki. Azt pedig egyszerűen nevetségesnek tartja, hogy éppen a svájci frankra esett a választás, mi több, úgy véli, ez gazdasági tudatlanságra vall. Hiszen míg hazánk előbb-utóbb belép az euróövezetbe, feltételezhetően nem csatlakozunk a Svájci Államszövetséghez. Csak a törlesztőrészlet Gazdasági tudatlanság? Lehet benne valami, hiszen az „egyszerű” emberek nagy része még a számokkal is hadilábon áll, hiába igyekeztek belénk verúi az iskolában mindenféle matematikai összefüggéseket. Azt azonban villámgyorsan felismerjük, hogy a három különböző pénznemben kiszámolt törlesztőrészlet közül az adott pillanatban melyik a legszimpatikusabb nekünk, azaz melyiket bírja el kisebb- nagyobb megszorításokkal a családi kassza. Márpedig a mai magyar valóság mérhetetlenül leegyszerűsíti a hitelkérdést. A döntés leginkább attól függ, hogy meddig ér az a bizonyos takaró. Persze számolgat ilyenkor az ember - számba veszi a szükséges kiadásokat, és azt is, mi az, amiről le tud, illetve le kell mondani a hitel miatt. Az előrelátóbbak azt is végiggondolják, mi lesz, ha rajtunk kívülálló okok miatt emelkednek a törlesztőrészletek (mintahogy erre a pénzintézetben is felhívják a figyelmet), s újabb számolgatás után eldöntik, belevágjanak-e a hitelfelvételbe, vagy sem. Ezt követően pedig reménykednek, hogy nem veszítik el a munkahelyüket, hiszen ez az egyik legfontosabb záloga a hiteltörlesztésnek a bérből és fizetésből élők számára. S az meg sem fordul a fejükben, hogy a nyakunkba kapunk egy világméretűre duzzadt gazdasági válságot, ami teljesen átírja az egyébként sem kellemes forgatókönyvet, s hónapról hónapra új helyzet elé állítja a hiteleseket. Hol a tűréshatár? Számolgattuk, persze hogy számolgattuk előtte, hol a tűréshatár. De egyrészt már rég átléptünk rajta, másrészt ki gondolta volna, hogy ennyire meggyengül a nemzeti valutánk?! S ki tudja, mit hoz még a jövő? Hány családot fenyeget majd az a veszély, hogy nem tudják fizetni a lakás- vagy egyéb hiteleket, s hány családnak kell fizetési könnyítésért kuncsorogni a bankoknál. Egy biztos, jövő ilyenkor némileg okosabbak leszünk. S ha közgazda- sági professzorként nem is áll- juk meg a helyünket, a hitelek terén mindenképpen nagyobb tapasztalattal bírunk majd, s talán kevésbé látszunk gazdaságilag tudatlannak... Úri Mariann Egy tábortűz és egy Verhovina... ■ Hé! Zörög a hátsó. Mi van? Nem hallom, mert zörög a hátsó... Molnár István istvan.molnar@inform.hu Miskolc (ÉM) - Kecses, váza formájú volt a láng, egyszer csak recsegett két, nagy deszkaszerű, pár hajlott rozsdás szöget magában tartó lapos fa, majd lecsendesedve, összedőlve átadták magukat az őket körülvevő hatalmas erőknek. Parázslot- tak, éles, piros szemmel még nézték valameddig a sokaságot. Nem akarták ezt, elmúlni, de előtte, kicsi diákkezek meg óriási felnőtt markok begyűjtötték őket, jól összerendezték, nagyba, feszesbe, magasba, aztán némi benzines papírossal alájuk pörköltek. Mintha még súgdolóztak is volna egymással, amikor marta őket a tűz, de az is lehet, hogy fiatal, csókra vágyó fiatalok alakjait írták a levegőbe. Enyhén lejtett az iskola udvara. Idegennek nem tűnt fel, csak Molnár István annak, aki megállított valahol, az egyik focicsuka nyoma szélén egy labdát, amely aztán tétován a kert felé vette az irányt. Az óriási farakást úgy saccra mérték, mindentől elég távol, mindentől közepére.- Hé! Zörög a hátsó!- Mi van? Nem hallom, mert zörög a hátsó! Arcizomtól kislábujjig Este, homályban belemozgott porcika, arcizomtól kislábujjig. A tíz másodperces előadás a leállított motorú, enyhén felsértett ülésű Verhovinával megspékelve úgy volt szerves része a tábortüzeknek, mint tojásnak a sárga, meg a fehér de úgyis, mint húslevesnek a házitészta. Ahogy ők ketten előléptek a semmiből, megfontoltan, ki tudja, tán még a dialógust is mormolták, sokadszor. De távolról ez egy ötödikesnek, miközben huncutkodott a másikkal, nem volt egyértelműen megállapítható. Elnyűtt, kopott cipőjüket szinte fűzőig belepte a barnából szürkébe hajló por. Az előttük, utánuk lévőknek szóló taps ugyan ugyanúgy beterítette a négyzetmétereket, ám valahogy mégis másabb volt, életlenebb... Az egykor! szovjet járműipar sokat emlegetett terméke (Fotó: internet) „Szívszédülés" Pap Gyula gyula.pap@inform.hu Miskolc (ÉM) - A tragikus események átélésétől igyekszünk megóvni gyermekeinket, de a kicsik a cseppet sem humoros helyzeteket is képesek gyermeki bájukkal enyhíteni, a feszültségét oldani. Szomorú történése volt az ünnepnek, hogy kellemes karácsony-másnapi csanyiki kirándulásunk során a Vadaspark melletti erdőrészen átvágva egy öngyilkos férfit fedeztünk fel. Az első megdöbbenés után, miközben szapora léptekkel - de azért az útvonalat megjegyezve - igyekeztünk a Rumcájsz büféhez az időközben értesített rendőrök, mentősök helyszínre kalauzolásához, kislányom summázva a történteket megdicsért: „apa, te megmentettél valakit attól, hogy mikor megtalálja a bácsit, szívszédülést kapjon”. Pap Gyula Csak annyit mond: „hírekről szól..."----T(- — többfunkciós voltát jelzi e kép. Elolvasás után más célra is használható... (Fotó: Ádám János) ^ . ,..... ... ;.........................................„ UJ11, , I I ■ Akik az internet mellett is a nyomtatott sajtót választják, egyre kevesebben vannak. Miskolc (ÉM) - „Elvégeztem egy gyorsolvasás-tanfolyamot és húsz perc alatt el tudtam olvasni a Háború és Békét. Oroszországról szól.” Ez Woody Allén egyik híres mondása, s egy- Szántó Rita re inkább igaz. Mert ma már ki szeret olvasni? Kevesen. S aki mégis olvas, az is egyre többet akar, illetve kevés idő alatt sok információt. Az iskolások alig- alig vesznek kezükbe könyveket, így a család, évtizedek alatt felhalmozott könyvtára csak porosodik, a korábbi generációk által ronggyá olvasott könyvek pedig nem szakadnak tovább. Hol van már... Ilyen korban az újságoknak is nehéz. Hiszen azok, akik az internet mellett csak azért is a nyomtatott sajtót választják, egyre kevesebben vannak. S nem elég, hogy kevesen vannak, de keveset is olvasnak. Sok képet, kevés szöveget akarnak. (Ezt több közvéleménykutatás bebizonyította.) így a sajtó, illetve a sajtómunkások, ezt az igényt próbálják kielégíteni. Hol van már a kávéházi világ, amikor az írók napokig készítettek egy-egy írást. Amikor a kávéházi asztalok mellett volt idejük anekdotázni, majd felkeresték a szerkesztőséget az akár több napig is készült tárcáikkal, jegyzeteikkel. Mintahogy olvasni nincs idő, így írni sem, legalábbis annnyi nincs, mint egykor, a Nyugat világában. Ez elmúlt, de így a szabad s^j- tó napja környékén jó emlékezni rá. S nem gondolni arra, hogy valaki gyorsolvassa a cikkeinket, az újságot, s annyit mond: hírekről szól...
