Észak-Magyarország, 2009. január (65. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-03 / 2. szám
2009. január 3., szombat ÉSZAK SZÓLÁSTÉR / HIRDETÉS /11 SZÓLÁSTÉR OLVASÓINK LEVELEIBŐL A hcrnádnémeti óvodában „Mikulás ház" várta a kicsiket (Fotó: Kerekes Jánosné) „Ragyogtak a csillagok" 1944 december hava volt, alakulatunk a Dunántúlon állomásozott. Egy kis faluban, úgy emlékszem Hegyhátsálon) voltunk családi házaknál elszállásolva. Bajtársaim ismeretlenek volt még akkor. Szétvert alakulatok, hadikórházból elbocsátott lábadozók, Voro- nyezs térségéből hazakerül sebesültek képezték a jövőbeli ezred állományát. Némely család befogadott olyan tiszti és tiszthelyettesi hozzátartozókat, akik a szovjet megszállás elől otthonukat elhagyva nyugat felé menekülve dunántúli családoknál pihentek meg. A karácsony közelsége lázas készülődést váltott ki a családoknál, amely minket, betolakodókat is érintett. Az adventi gyertya- gyújtás időszakában mi is vendégek voltunk a családi asztal mellett. Felemelő érzés volt családtagnak lenni és közösen énekelni, imádkozni, közben azokra gondolni, akiket otthon hagytunk.Gon- dolataink odahaza jártak és szinte láttuk hogyha túlélték a megszállást, akkor talán most ők is az adventi gyertyák mellett katonafiúkra gondolnak imádkozva, könnyes szemmel. Advent vasárnapjai így a várakozás jegyében teltek el és végül elérkezett a szenteste. Több család, így a mi szállásadóink is a környék központját tervezték meglátogatni és az ott lakó rokonokkal közösen eltölteni a szentestét és az ottani nagytemplom ünnepi áhítatában részesülni. Erre az alkalomra meghívtak bennünket is, így akik vállalták a meghívást a délutáni órákban útba indultunk Körmendre. A háziak két lovasszánt készítettek fel az útra és akik nem fértek arra fel, azok sítalpon kísérték útján a csilingelő szánokat. Körmenden a rokonok bennünket is szinte családtagot megillető szívélyességgel fogadtak, megvendégeltek és együttesen kerestük fel az Isten házát. Megható volt, már évek óta nem voltam templomban. Az égiekkel való kapcsolatom álmatlan éjszakákon való gyötrődés formájában nyilvánult meg, és rend szerint az otthoniakkal való aggodalom volt az óhajom tárgya! Könnyebb szívvel hagytam el az Isten házát. Hazafelé mindannyian a szánon ülve utaztunk, mert a család gyermekei éjszakára a körmendi rokonoknál maradtak és csak másnap jöttek haza. A visszaú- ton nagy volt a csendesség, mindenki magába szállva hallgatott, csak a lovak csengőjének monoton zenéje hallatszott, még a lovak patáinak zaja is beleveszett az utat borító hó paplanába. Derült éjszaka volt, Ragyogtak a csillagok és a hold ezüstös fénye kísért utunkon. Gondolatban otthon jártam, szeretteimmel foglalkoztam, békés, boldog karácsonyt kívántam nekik. Lelkiekben megnyugodva értünk haza és talán egy kicsit boldog is voltam, nem tudtam még akkor, hogy hosszabb időre ez lesz a meghatározó karácsonyi emlékem. A hadifogság képei még ekkor nem rajzolódtak ki tisztán a gondolataimban. Még nem sejtettem, hogy milyen utazások, meghur- colások várnak rám, hogy Odessza, majd később a kietlen Kazah sivatag közepén fogom a következő karácsonyokat tölteni. Eltelt még néhány hét és alakulatunk Kőszeg védelmében a szovjet páncélosok fogságában esett, a mi háborúnk véget ért. És most, karácsony tűján meghatódva emlékezem vissza arra az egykori karácsonyra. Köszönöm, hogy megoszthattam Önökkel ezt az emlékképet. Szegő AndrAs, Miskolc Értékek és gátlások nélkül Néhány éve felmérést végeztem tanítványaim körében. Az egyik kérdés azt tudakolta, hogy kit tekint a nebuló példaképének. Szép számmal kaptam ilyen válaszokat: visz- kis rabló, Bonnié és Clyde és egyéb bűnözők vagy botcsinálta sztárok, percemberkék. Azt hittem, múló jelenségről van szó. Gondoltam, ki fogják nőni az értékválságot a gyerekcipővel együtt. Tévedtem. Feje tetejére állt a közízlés, negatív példaképeket éljenzünk. A választást megkönnyíti, egyben meg is határozza az arcnélküli, pénzhaj- hász média. Érték és gátlások nélkül szórja a szennyet fő műsoridőben. Perifériára szorult emberroncsok panaszkodnak-veszekednek Mónika érdeklődést mímelő cuki-gödröcskés arcocskája előtt. A másik műsorban anya és leánya töpreng: vajon a Nem tudhatom verset Csokonai írta-e. Balázs pedig leplezetlen fölényességgel, pimasz-macsósan, némi megvetéssel bámulja őket, merthogy ezt még ő is tudja. Őket nézzük, nincs más. Nézhetjük Horváth Ágnest is valahol a vadonban főzőcskézni. Ő is celeb lett, nem tudom miért. Inkább hírhedtnek, mint híresnek mondanám. A bukott miniszter nevéhez köthető a halott-turizmus bevezetése. A mentősök ugyanis nem tudták a reform miatt, hogy melyik kórházba tartozik a beteg, ezért addig száguldoztak vele a fél országon át, míg az meghalt. Nem beszélve egyéb találmányairól: vizitdíjszedő játékgépek, felesleges kórházi széfek. Ezektől lett híres? Farkas Péter olimpiai bajnokunk képe ott mosolygott minden valamirevaló lányszoba falán. És tessék, most kell megtudni, hogy kábítószerrel foglalkozik. Nálam mégis Judy Nero (remélem, jól írom a nevét) viszi a pálmát. Hivatását tekintve pornósztár, tehát méltó a celeb címre, be is kell őt mutatni a tévé műsorában. De hol? Mivel főzni nem tud, tehát egy főzőműsorban. Beszélni sem tud szegénykém, így hát természetes, hogy beszédhibájával egy rádiónál dolgozik civilben. Ki érti ezt? Hosszan sorolhatnánk az elrettentő eseteket. Ugyanakkor kortárs írót, költőt, tudóst, festőt, szobrászt nem tudunk megnevezni. Zenészből is esetleg a kiéhezett hölgyek kéjes álmainak sztárját, Fekete Pákót. Aztán fut még Kiszel Tünde, az önkritika nélküli „médiaszemélyiség”, Kelemen Anna, a butuska „kebelcsoda” - tényleg csoda, hogy ilyen van! -, és Rubint Réka, a műanyagból gyártott „fitneszdíva”. A pozitív példák nagyon fontosak (lennének ) az ifjúság számára. Segítségükkel épül, fejlődik a személyiség, alakul az énkép. A fenti példák személyiségrombolóak, igénytelenségre, torz ítélet- alkotásra nevelnek. TamAska-Varga Ákos OLVASÓINK ÍRJÁK „Zebraszámtan" Miskolcon aggasztóan gyakoriak a gyalogos gázolások a zebrán. Ez megér egy kis fejszámolást. Ha 75 kilométeres sebességnél, zebránál a bírság 300 000 forint, egy radar pedig 1,2 millió forintba kerül, akkor a két szám hányadosaként nekem 4 azaz négy jön ki. Sajnálatos tény, hogy nem kell egy napig rada- rozni, hogy 4, azaz négy darab autóst rajtakapjunk bármelyik zebránál 75-ös tempó fölött. (Magánstatisztikám szerint még 10 perc sem kellene hozzá...) Ilyen gyorsan megtérülő beruházásról még nem hallottam. Egyetlen radar első napi bevételéből az egész város összes zebrás átkelőjét fel lehetne szerelni. Na és mintegy „mellék termékként” lényegesen növekedne a biztonság, látványosan csökkenne a balesetek száma. Mert nem a 300 000 forint az elrettentő, hanem a lebukás kockázata. Ha százezerszer nem kapnak el, az ugye fajlagosan csak 3 forint/gyorshajtás, ez igen méltányos ár. Van vagy két éve, amikor a fórumra beküldtem angliai linkeket, amelyekben volt szó a radarokról, és arról, hogy egy nap alatt behozzák az árukat. Egy olyan országban, ahol az autó sok sokkal jobban vezetnek, és túlnyomó többségben szabálykövető magatartást tanúsítanak, ellentétben a magyarokkal, akik legfeljebb akkor tartanak be valamit, ha elbambulnak. A „Mr. Zéró Tolerancia” előtti időkben 3 pontot jelentett egy zebrás szabálytalanság, amiből hatot az autósok zöme elkövet egyetlen alkalommal, amikor mondjuk behajt az Avasról a belvárosba. Autóba szerelt kamerával a jogsi bevonását percek alatt „teljesíti” 100-ból 99 autós. Mert - szintén magánstatisztika - úgy tapasztaltam, ha nem erősza- koskodok, csak várok a zebra szélénél, nagyjából 100-ból 1 autós áll meg. Igaz, akkor meg akad olyan, aki nekiáll a zebrán előzni, vagy ha több sáv van, a másik sávban ezerrel húz el, tehát ekkor sem tanácsos csak úgy nekiindulni... GAti Attila, Miskolc Gerontológia, geriátria Idős, beteges asszony vagyok, aki ritkán jár ki az utcára, még a boltba is csak akkor, ha a fiam eljön értem kocsijával (még várhatóan sokáig Trabantja lesz). Azért írok, mert egy intelligens, jól felkészült olvasótársam múlt heti sorai jutoftak eszembe, amikor Iván László urat hallgattam a televízióban, majd egy újabb levelet olvastam új tevékenységi köréről. Ezúttal egy doktor úr írja le, hogy nem nagyon „érinti” meg Orbán Viktor, hiszen az ő „beszédeit nem szabad az ész és a ráció mérlegére tenni”. Az „orbániádákra lehet szerinte parafrazálni Shakespeare-t: Őrült beszéd, de nincs benne rendszer”. De hogy egy tanult orvoskolléga, Iván László is „beáll a sorba és hasonlókat mond, az több, mint zsenáns” (Dr. Király Gábor - 168 óra - „Az ész trónfosztása” - 58. oldal). Észak-Magyarországot előfizető kedves olvasótársam Iván - jellemzésével teljesen egyetértek, miként Király Gáboréval is. Nem értem, hogy juthat egy orvosdoktor ilyen mélyre, ami a vele folytatott tv-beszélgetés- ből „kiviláglott”. Nem elég, hogy nem mondott igazat, de azt még ügyetlenül is tette, ha lehet sikertelenebbül, elhibá- zottabban, mind elődje Aszódi Pál, a korábbi fideszes nyugdíjas mindentudó. A gerontológia a geriátriából fejlődött ki, sokkal tágabb ismeret- anyagot foglal magába, dolgoz fel, az időskorúakat, illetve azok társadalmát veszi górcső alá, tanulmányozza azért, hogy felvilágosítson és jobbítson helyzetükön. Ezzel foglalkozott Iván László doktor úr, míg nem elszegődött a politika szolgálatába. Özv. Popovics Ferencné, Miskolc i A piacon meghatározó szerepet betöltő, nemzetközi kereskedelmi vállalatunk világszerte több mint 3000 kereskedelmi egységgel rendelkezik. A vállalatcsoporthoz tartozó kereskedelmi társaságok Ausztriában, Nyugat- és Dél-Németországban. Szlovéniában. Svájcban, Görögországban, az USA-ban, Ausztráliában, Angliában, valamint Írországban működnek. Vállalatunk sikerét kiváló és jól képzett munkatársak alakítják. Magyarországi üzlethálózatunk sikeres működéséhez SÁTORALJAÚJHELY ÉS KÖRNYÉKÉN keresünk BOLTI ELADÓT „Szívesen dolgozom csapatban és személyesen is elkötelezett vagyok vevőinkiránt.” Az ideális jelölt: • megbízható, felelősségteljes, elkötelezett és képes csapatban dolgozni, • szívesen dolgozik emberekkel, • ápolt megjelenésű. | Nem kereskedelmi végzettségűek jelentkezését is szívesen várjuk. Feladatai: • a vevők kiszolgálása modern, vonalkód-olvasóval ellátott pénztárgéprendszerünk segítségével. • árufeltöltés, • különböző takarítási és tisztítási feladatok ellátása. Amit kínálunk: • átfogó betanulási program, • változatos és érdekes munkakör, • kezdettől fogva átlagon felüli fizetés. ■ Ha hirdetésünk felkeltette érdeklődését, pályázati anyagát kézzel írt önéletrajzzal. fényképpel és a végzettséget igazoló okmányokkal 1A napon belül várjuk az alábbi címre: ALDI Magyarország 2051 Siatorbágy Pf. 300 105715
