Észak-Magyarország, 2009. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-19 / 15. szám

2009. január 19, hétfő ÉSZAK SZOLASTER /7 SZÓLÁSTÉR OLVASÓINK LEVELEIBŐL Busszal Tiszalúcra Nem értem, miért van kizárva Tiszalúc a Volán szolgáltatásából. Jelen­leg a több mint 5 ezer lako­sú faluból sokan ingáznak főleg vonaton, tanulók, dol­gozók egyaránt. Bár három sofőr van a faluban, nincs minden vonathoz buszjárat biztosítva - az utolsó járat az állomásról este 20 óra­kor indul. Sajnos most, hogy a MÁV- sztrájk van, szinte lehetet­len a tanulóknak eljutni Miskolcra az iskolába, illet­ve a munkahelyekre. Fel­háborodott édesanyák nem engedték iskolába gyer­mekeiket, mert buszjárat csak Bőcs-Hernádnémeti- Felsőzsolca állomásokról van. A vasutas-sztrájk ide­jén miért nem lehet Mis­kolcról Tiszalúcra Volán buszt indítani? A vasutassztrájkkal kap­csolatban csak annyit sze­retnék hozzáfűzni, hogy milyen alapon vonják meg a mozgás-szabadságot több tízezer embertől? Még kará­csonykor is? Szerintem akkor követelőzhetnének a vasutasok, ha késés nélküli, tiszta, biztonságos vonato­kat közlekedtetnének. Kívánom, hogy Gaskó urat is érje hasonló mozgás- korlátozás - bár ő biztosan kocsival közlekedik, nem vonattal vagy autóbusszal. Szimpátiát vár, a kormány­ra mutogat, pedig ő maga és társai váltja ki az embe­rek ellenszenvét. Csalá­don belül is tapasztalom a feszültséget (nincs minden­kinek kocsija), a munkahe­lyek is unják már a „beju­tok, ha lesz mivel, illetve kivel”, a műszakcserét. A tanulók elmaradnak a tan­anyaggal. Tiszalúc lakosai, szor­galmas, becsületes dolgo­zói, igyekvő fiataljai min­den nap hátrányos helyzet­be kerülnek a vasutasok sztrájkja végett. A vasuta­soknak jut VBKS csomag, amit családtagjaival együtt megkapnak, annak ellené­re, hogy milliárdos kárt okoznak az országnak, az amúgy is veszteséges MÁV- nak. Milyen alapon zárkóz­nak el az „elégséges” szol­gáltatástól, ha minden­áron sztrájkolni akarnak? Más sztrájk alkalmával a „Piroska” motorvonat Sze- rencs-Tiszai között közle­kedett. Remélem, levelemet az illetékesek is elolvassák, mert azok nevében is írok, akik dolgozni és tanulni akarnak, de szeretném már régen felkeresni szeretteim sírját is Miskolcon. Veres GAborné, Tiszalúc Utánajártunk Megkérdeztük a Borsod Volánt olvasónk panaszával kapcsolatban. A következő választ kaptuk: „Tiszalúc és Miskolc között jelenleg közösségi közlekedést igény­be véve csak vasúttal lehet utazni. A közúttól a vasút vonalának távolsága 5 kin­él rövidebb, ami az ingázók­nak a jegyek, bérletek rend­szeres megvásárlásánál kedvezőbb. Miután Tiszalúc és Mis­kolc között nincs autóbusz- vonal és autóbusz közleke­dés sem, a vonatok helyett a közlekedés akkor lehetsé­ges, ha a MÁV megrende­li a vonatpótló autóbuszo­kat társaságunktól, ahogy azt az év közbeni pályafel­újítások során több alka­lommal is megtette. Ez ter­mészetesen minden ismert akadályozottság bekövetke­zésekor megtehető, sztrájk esetében is. A Borsod Volán Zrt. a minisztériummal kötött közszolgáltatási szer­ződésnek és a MÁV START Zrt.-vel kötött együttműkö­dési megállapodásnak meg­felelően végezte - a sztrájk időszakaiban - a vasút­tal párhuzamos vonala­kon a megnövekedett forga­lom lebonyolítását. A 2008. december 14-én kezdődött sztrájk esetében a jelzett vonalakon az utasforgalom 25-30%-kal nőtt. A szabad kapacitásokat megyei szinten, valamint a távolsági járatainkon orszá­gosan a többlet utasszám megfelelő színvonalú ellátá­sára fordítottunk.” Borsod VolAn SzemélyszAllItAsi Zrt. A télnek is megvannak a kizárólag kicsik számára élvezhető szépségei: így például rugdosni a havat (Fotó: ÉM) Én is Földesista voltam A IV. c osztályba jártam, teljesen fiú osztály volt, 31-en voltunk az osztályban. Ma már - egyre keveseb­ben vagyunk... Szüle Dénes, Szendi Laci, Lőrincz Laci, Fitos István, akikről tudok, hogy elmentek, mert már régóta senki sem szervezett osztálytalálkozót. Pápai Sándor volt az osz­tályfőnökünk. Magyar és történelem szakos tanár volt, mindenki tisztelte, én is. Sokszor mesélt, azonban, amikor úgy érezte, szüksé­ges, a fél osztályt lefeleltet­te az órán. A mai fiataloknak mon­dom: rosszul osztjátok be az időtöket, mert Földes-diák­ként én is tagja voltam a 80 fős aranyérmes énekkarnak (Soóki István tanár úr diri­gálásával), tagja voltam az akkori kézilabdacsapatnak, amely sikert sikerre halmo­zott és ezen túl még a zene­iskolába is jártam. Mind­emellett felkészültem a másnapi órákra. A kézilab­dacsapat edzője az akkori legkedvesebb, legembersége­sebb Kontra Ilona volt. Én kézilabdakapus vol­tam, és a 7 méteresek védésének a specialistája: 10 büntetőből 7-8-at kivéd- tem, azután mehettem vissza a kispadra, mert akkor még ott volt Móricz, aki spárgázni is tudott. Mikor elvégezte az iskolát, a debreceni Kinizsi azon­nal leigazolta. A gimnáziumi évek után szerettem volna tovább tanulni, de Pápai Sándor osztályfőnök azt mondta, hogy nem tart alkalmasnak a továbbtanulásra. Tévedni emberi dolog... A fogamat összeszorí­tottam és elhatároztam magamnak és mindenki­nek, aki ismert, bizonyíta­ni fogok. Felvettek a Gyön­gyösi Kertészeti Főisko­lára, ahol 4,5-es diplo­mát szereztem (1967-1970 között). Ezután elhelyez­kedtem Tiszalúcon, az akkori Rákóczi MGTSZ- ben mint kertészeti ágazat­vezető. Munkavégzés köz­ben - tanulmányi szabad­ság nélkül - az éves rendes szabadság alatt elvégeztem a Kertészeti Egyetem ter­mesztési karán a termesz­tési szakot mint kertész- mérnök. Pár évvel később még megszereztem a növényvé­delmi szakmérnöki diplo­mát is. Ezek után a kezem­ben a három diplomával megkerestem volt osztály- főnökömet, Pápai Sándort, aki nagyon meglepődött. „Köszönöm Tanár Úr! Ön tényleg nagyszerű tanár, ha egy olyan diák is három diplomát szerzett, akit nem javasolt továbbtanulásra”. Nem nagyon hitt a szemé­nek először, de azután igen: „Mit iszol? Mit adhatok, fiam?” - kérdezte. „Köszönöm Tanár Űr! Nem inni jöttem, nem is dicsekedni Önhöz, hanem azért, hogy tudja, mi tör­tént velem, meg hogy a szorgalom és a kitartás is sokat számít. Ezért látogat­tam meg Önt. Barkó TamAs, Miskolc Egyetértés Igaza van Ratalics Lász­lónak jegyzete minden sorá­ban. Én szánalmasnak tar­tom a különféle rendű és rangú politikusi összegzése­ket, mert szöges ellentétben állnak egymással. Hazug a baloldalé, még hazugabb a jobboldalé, akárki is legyen a nyilatkozó. Elkeserítőek, hiszen bár­melyik nyerhet 2010-ben. Valamelyik nyerni is fog, aki a legnagyobbat mondja, ahogy a választókat isme­rem. Hihetetlen, de a kisebbsé­gi kormány regnálása ide­jén a legmagasabb az egyet­értés a kormány intézkedé­sei kapcsán (mellette 208-211 képviselő szavazott). A költ­ségvetést többen fogadták el, mint a Fidesz-kormány idején, sőt többen, mint az elmúlt 6 évben is bármikor. Navracsics: „A koalíció fel­bomlása után a parlament­nek fel kellett volna oszlat­nia magát”. Ha abból indulunk ki, hogy a képviselőket mi választottuk, felhatalmazva őket a törvények meghoza­talára, akkor a T. Ház most működik a legjobban az elmúlt 10 évben „az embe­rek akaratából”. Pecsenye Gyula, Miskolc Itt is győzött! Nem értettem, amikor keresztény orvosaink egy külön szövetségbe tömörül­tek, míg nem egy táltosnak kinéző (vállig érő, ősz haj, fejpánt) híres orvosprofesz- szor úr, Papp Lajos a múlt év nyarán elmagyarázta: az operációk és általában a gyógyítás folyamán jobban bíznak a Jóistenben, mint önmagukban. Mióta nem tartanak igényt munkájára, a koráb­binál is aktívabban politi­zál hol a szélsőjobb, jobb szélső, hol pedig a Fidesz- hez közelebb eső „balszél­ső” helyén, egyetértésben főleg a KDNP-s országgyű­lési urakkal. Komoly vita folyik az Észak hasábja­in (is) a Tokaj vidéki világ- örökségi cím körül. Nem értette, miért nem lehet leülni egymással konzul­tálni és valamiképpen kompromisszumra jutni a kérdésben, de már ezt is értem, mióta megtudtam, hogy a jobboldali borászok­nak és a baloldali borá­szoknak külön szervezete­ik vannak. 2009 januárjá­ban jutottam el oda, hogy már semmin se tudok cso­dálkozni. Hurrá! Itt is győ­zött az ostobaság! Varga Dénesné, Sárospatak OLVASÓINK LEVELEIBŐL j j J'j j'j'j J j j J j S j J J J j > j j j j j j J J J J ' ' ■> J Jobban szeretem A 2. jégpálya megnyitása nagy öröm az ifiknek is (Fotó: ém) OLVASÓINK LEVELEIBŐL ■T \ ' , . L . ', .. L » Szégyellem, de leírom: sokkal jobban szeretem már olvasni (megöreged­tem? - 70 éves vagyok...) a fiatalok által az Északnak írt „szösszeneteket”, mint politikusaink nyilatkozata­it. Nagyon jó „találmány” volt a Séta-oldal! Olvastam a Népszava Szép Szó össze­állításában az „Egyidő­sek a rendszerváltással” c. oldalt. Javaslom, hogy egy hasonlót az Észak is csinál­jon, maradandó élményt jelentene azok véleményé­nek megismerésére, akik most váltak nagykorú­vá és ha holnap lennének a választások, már mehet­nének voksolni - anél­kül, hogy ismernék, hogy mi volt születésük előtt 1-2 évvel, 1-2 évtizeddel. Isme­rik. Egyetlen kiragadott példa a sok „álláspontból”, vagy csak „ismeretből”: „szerencsés vagyok, hogy ebbe születtem. De elgon­dolkodtató, hogy régen nagyobb jelentősége volt a családnak, a barátnak, az értelemnek!” Sóki Imre, Miskolc Egy szegény ember, mint én Még csak most olvas­tam, hogy Orbán Vik­tor nem fogadja el a kor­mányfő tárgyalási ajánla­tát. Hogy okoskodik egy szegény ember, mint pl. én vagyok. Gyurcsány, aki őszin­tén (?) kész a kompromisz- szumra, életrevaló javas­latokkal, rendszerbe fog­lalt jobbító intézkedések­kel állna elő. Ezzel szem­ben Orbán a nagy semmi­vel, mint eddig. A tárgya­lás zárt ajtók mögött folyt volna le, tehát ott bent Orbánnak ez nem jelen­tett volna problémát. Na, de utána ki kell jönni, ne adja Isten közös sajtótájé­koztatót tartani a gyűlölt ellenféllel. Mit mondott volna a mikrofonokba, a kamerák pergőtüzébe? Semmit. Azt nem lehet, valamit pedig ki kellett volna találni. Valapii újat, ami eltér az eddigiektől. Környezeté­ben (körbetelefonált min­denkit) nem volt viszont egy olyan ember, aki ezt megtette volna helyette. Czakó Tibor, Miskolc Levélíróinkhoz! Már sokszor kértük levélíróinkat, hogy leve­lükben feltétlenül tüntes­sék fel telefonszámukat. Azért van szükség erre, mert sajnos elég gyakran érkeznek levelek fiktív névvel, és fiktív lakcím­mel. Annak ellenére tör­ténik ez, hogy lehetőség van a levélíró kilétének bizalmas kezelésére (ez a „Név és cím a szerkesztő­ségben” formula), és levél­írónk nevét, címét soha nem adtuk ki senkinek. A telefonszám adott eset­ben lehetővé teszi ennek kiszűrését. Számunk­ra nagyon fontos, hogy a Szólástér valódi olvasó­ink valódi véleményét tük­rözze. Ezért van a rovat, ez biztosítja a működését. Megértésüket kérjük emi­att: a név, cím, telefonszám nélküli leveleket nem áll módunkban közölni. A SZERK. „Fontosabb a sütemény" Nézem-nézem Kerpen Gábort a televízióban, majd pedig olvasom az Észak­ban szavait és egyre inkább nem értem, mit beszél össze-vissza, de hogy nem az igazat, azt biztos. 141 ezer forintot kere­ső közalkalmazott vagyok, akinek páran már elma­gyarázták az elmúlt nap a kompenzáció lényegét (amit a kormány most adott a 13. havi helyett). Mind egyformán úgy, hogy nem járok rosszabbul, sőt még azok sem, akik nálamnál 40 ezerrel többet keresnek. Erre mit mond ez a szak- szervezeti „okos”? Azt, hogy bizony itt mindenki (!!) egy havi bérrel kevesebbet kap. Éppen elég nekünk azt a kis pénzt beosztani, amit kapunk, ne bolondítsanak minket el teljesen! A másik ilyen hős vezér Gaskó István úr, de róla m^jd legközelebb, mert most a karácsonyi süte­mény problémám még nála is fontosabb. Hevesi Janosné, Miskolc Hitel nincs A szeretetről című olva­sói levél írója sérelme­zi, hogy egy másik levél beküldője Orbán Viktort II. Kossuth Lajosnak neve­zi. Ő meg Széchenyi Ist­vánt Gyurcsány Ferenc­cel hasonlította össze. Szé­chenyi aligha örülne ennek. Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde nagy bátorságról vallott. Ha talán a minisz­terelnök úr abban az időben kijelenti, hogy 1956 spon­tán forradalom volt, akkor most nem kellene kordonok közt emlékezni 1956-ról. A híres öszödi beszédet a párt meghatározó tagjai azon­nal kiterjesztették az összes kormányra, hogy mindenki hazudott, pedig a miniszter- elnök úr csak a saját tény­kedésükről beszélt. írja a miniszterelnök úr, hogy reformokat szeretne békés körülmények között: nem tudom, hogy jó-e, előbb, utóbb úgyis kiderül. De van egy régi mondás, ami így hangzik: Aki egy­szer hazudni mer, nálam többet hitelt nem nyer. Petrik Pál, Saiűkeresztür

Next

/
Oldalképek
Tartalom