Észak-Magyarország, 2008. december (64. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-20 / 297. szám
2008. december 20., szombat ÉSZAK SÉTA 74 A nagy nap és a felhajtás Az ünnepek közeledtével manapság sajnos nem az ünnepi szokások, azokra való szívélyes emlékezés jut eszünkbe, hanem az azokat körülvevő idegességgel és nyűggel járó tevékenységek, a mindennapos rohangálás a megfelelő ajándékok után. Hiszen ma már nem érjük be egy almával vagy egy kisebb kézzel készített ajándékkal. Szívünk leginkább az éppen aktuálisan reklámozott tárgyakhoz húz.A karácsony - és lassan minden ünnep - elveszíti valós jelentőségét. A nagy nap elérkeztével már mindenki a háta közepére kívánja az egész felhajtást. De jól van ez így? Nem lenne jobb, ha meghitt, nyugodt ünnepeink lennének, s megelégednénk azzal, hogy együtt lehetünk a családunkkal, és hálát adhatunk, hogy velük lehetünk? Simonfalvi Barbara Szepsi Csombor Marton Gimnázium Amit a gyerek készít, mindig szép ajándék (Fotó: ém) Béke és szeretet Szerintem a karácsony a legszebb az ünnepek közül. Boldogság, béke és szeretet uralkodik körülöttünk. Anyukámmal sütünk, főzünk, apukámmal pedig bevásárolunk, és felöltöztetjük a karácsonyfát. Szép ezüstfenyőt szoktunk venni, apró díszekkel és színes égőkkel díszítjük fel. Amikor esik a hó, mindig szebb a karácsony. A jó meleg szobából órákon át tudom csodálni a friss, ropogós havat, ahogy este csillog a holdfényben. Azt is szeretem ilyenkor, hogy rég nem látott rokonok és barátok is jönnek hozzánk vendégségbe ebben az időszakban. A szenteste csak a családé, ilyenkor mindig megajándékozzuk egymást. Szépen megterített, fenyőággal díszített asztalnál ebédelünk, este pedig gyertyát gyújtunk. Sokat és sokfélét játszunk, beszélgetünk, karácsonykor még a testvérem is megjavul, nem ellenkezik velem olyan sokat. Szerintem a karácsonynak van a legjobb illata, mert a sütemények, a fenyő és a fűszeres narancs illata betölti a házat. A madarakról sem feledkezünk meg, diót készítünk ki nekik a madáretetőbe, hogy ne éhezzenek. Nagyon örülök a sok ajándéknak, de talán annak még jobban, hogy ilyen szerető családban élhetek. Székely Nikoletta Szepsi csombor Márton Gimnázium Rekviem a karácsonyéit 1 Szép decemberi este. „Körben az angyalok ülnek", és hallgatják az emberek hadakozását. Nem tudják, mi történik odalenn, és nem is tudják, mi tévők legyenek. Ám ekkor a legkisebb és legbájosabb angyal megszólal. O bizony lemegy a földre a halandók közé, és kideríti, hogy mi zaklatta fel ennyire őket szent karácsony előtt. A földön nagy zűrzavar, embertelen káosz fogadta. Az emberek - fiatalok és öregek - a bevásárlók a néhány giccses tárgy megszerzéséért. Mindenki zsong Miért van az, hogy mindenki zsong? Miért nem a béke és a szeretet uralkodik karácsony előtt pár nappal a földön? - töprengett az ártatlan kis angyal. Fogta magát, és bement a legnagyobb bevásárlóközpontba, ahol a legtöbb ember nyüzs- gött. Szegény kicsi angyalkát lökdösték, taszigálták, és szitkokat szórtak rá, mert ő csak állt egy helyben, és a bugyuta emberek nem fértek e parányi teremtéstől. Csak kapkodta a fejét az árak láttán, és nem hitt a szemének, hogy mindenki vagyonokat költ felesleges dolgokra, melyeknek senki se veszi hasznát. Az angyalka összeszedte minden bátorsá gát, és odalépett az egyik eladóhoz, hogy megkérdezze, miért szedik el a vétlen emberek összes pénzét. Az eladó csak legyintett, és félvállról odavetette neki, hogy ha nem akar pénzt költeni, ne jöjjön a boltba. A kis angyal egyre szomorúbban kóválygott a nagy bevásárlóközpontban. Tízmillió Tudta, hogy nem mehet visz- sza úgy az égiekhez, hogy nem deríti ki, mi is történt a földön ezzel a szent ünneppel. Ezért aztán betért egy másik boltba is, ahol tízmillió forintot kértek el egy egyszerű kis gyertyáért, és az emberek mégis úgy vették, mintha gyémántból lett volna. Azt hitték, hogy ami drága, az biztosan értékes is. Csupán azt felejtették el, hogy pénzért nem lehet mindent megvenni. Hol marad a gondoskodás és a szeretet? A parányi kis angyal ezt még mindig nem értette. Szíve egyre hevesebben vert, és félni kezdett az emberek között. Úgy érezte magát, mintha egy megvadult mamutcsordába került volna. A tolongás nőttön-nőtt, és piciny kis testecskéje nem volt ehhez szokva. Szegény teremtés elesett a bevásárlóközpont közepén. Zokogott, sikoltozott, de egyetlen emberben sem volt annyi emberség, hogy odalépjen hozzá, és felsegítse. A nagy, karácsony előtti zsongásban talán meg sem hallották a szegény angyalka sikolyát, ki csak segíteni szeretett volna rajtuk. Az egyetlen égi teremtés, aki az emberek segítségére sietett, ott lelte halálát köztük a nagy karácsonyi bevásárlás kellős közepén. Emberek, mentsétek meg az angyalkát, nyújtsatok segítő kezet feléje! Kótai Márta Karrina Szakképző Iskola ÉSZAK emf/ppefr.boon.hu • Korábbi cikkeink (PDF 20 kB) Hol van már a meghitt készülődés?(Fotó: ÉM) Karácsonyra fel, már jóval előtte! ■ Már hetekkel ezelőtt rengeteg helyen a karácsonyi készülődéseket láthatjuk. Miskolc utcáin szinte mindenütt elhelyezésre kerültek a díszek, égősorok. A kirakatok elrendezése is tükrözi az ünnepek hangulatát. Nagyon jó érzés végigsétálni az utcákon, nézni a kirakatokat és érezni lehet azt a szeretetet, ami árad az emberek felé. Hiszen a karácsony a szeretet ünnepe. Számos helyen, mint az óvodákban, iskolákban, kollégiumokban is összefuthatunk a lázas készülődéssel. Díszek Mi az iskolában az osztályon belül neveket húztunk és a kihúzott személynek ajándékkal kedveskedünk. A tantermet pedig karácsonyi díszekkel megpróbáltuk minél hangulatosabbá varázsolni. Felkerültek Miskolcon már novemberben felkerültek az utcai díszek az ablakokra a mikulások, az ajtókra a díszek, a terem több pontjára pedig a boák, szalagok és egyéb dekorációk. Az asztalra kikerült az adventi koszorú, melyen az első gyertyát közösen meg is gyújtottuk. A kollégiumban, ahol lakom, szintén díszítéssel, műsorral és vetélkedő(Fotó: ÉM) vei készülünk az ünnepekre. A családi házakon is egyre több helyen látni az ünneppel kapcsolatos, hangulatos díszítéseket. Ebből is látni, hogy menynyire készül mindenki a karácsonyra. Simon Kitti Tünde Európa Szakképző Iskola A legszebb ünnep Az emberek legszebb, hagyományaiban leggazdagabb, legbensőségesebb ünnepe a karácsony. Az ősi hagyományok és Jézus születése körüli szertartások ma már szerves egységet alkotnak, összeolvadtak az egyházi ünnepkörrel. A karácsonyt megelőzi az Advent, az eljövetel, érkezés. A karácsonyi ünnepkör az Adventtel kezdődik. Az Advent a várakozás időszaka, amikor a sötétség felől a világosság felé haladunk. Régebben ilyenkor már tilos volt a zenés, táncos szórakozás, a hangoskodás. A lányok, asszonyok sötét vagy fekete ruhában jártak templomba. Barati Enikő Diósgyőri Gimnázium Séta: nagy lehetőség Bizonyára mindenki számára ismerős a Séta program neve azok közül, akik rendszeresen olvassák az Észak-Magyarországot. A program keretén belül az egész megyéből jelentethetik meg cikkeiket a diákok, akik fel merik vállalni gondolataikat, szívesen osztják meg azokat más emberekkel is, részben szórakoztatás céljából, részben azért, hogy újdonságokkal szolgáljanak, vagy pedig hogy okulni lehessen belőlük. Ez elsősorban azoknak szolgál nagy lehetőséggel, akik a jövőben a média e területén szeretnének elhelyezkedni, de a többi tanulónak is hasznára válik. Az én cikkeimet mostanában a tananyaggal kapcsolatban felmerülő kérdések ihletik. Ha egy fogalmazásom témája alkalmasnak bizonyul arra, hogy az a nagyközönség számára megjelenjen, akkor cikket írok belőle. így megtanulhatom több stílusban megfogalmazni a véleményemet. Bár a jövőben nem szándékozom újságírással foglalkozni, de szívesen írok továbbra is az újságba. Már lassacskán próbálom a saját kezembe venni az életem irányítását, de sosem lehet tudni, merre sodor a sors. Éppen ezért érdemes a lehetőségeket kihasználni, így több kapu nyitva áll előttem, ha mégsem azt a hivatást választanám, amit eredetileg terveztem. Harangozó Döniz Szepsi Csombor Márton Gimnázium Szalagavató. A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium első sétás diákjainak december elején volt a szalagavatójuk. Képünkön: (balról) Berdár Ágnes, Roszoly Adrienn, Fejes Viktória, Makkai Bianka, Simonfalvi Laura, Varga Vince, Vighné Kiss Éva, Szabó Dániel, Tirpák Anita, Tóth Nóra, Kiss Melinda, Losonczi Dóra. (Fotó: Magánarchlvum) Vajon mi lesz velünk? ■ Vajon mire mi befejezzük tanulmányainkat, és kikerülünk a nagyvilágba, lesz állásunk? Vajon mire mi befejezzük tanulmányainkat, és a diplomával a kezünkben kikerülünk a nagyvilágba, lesz-e igény a tudásunkra, a munkaerőnkre? Teszik fel maguknak ezt a kérdést főleg a most egyetemre járók, az egyetemre készülők és azok a középiskolások, akiknek hamarosan dönteniük kell a jövőjükről. Mindenki számára fontos döntés ez, hiszen egy életre szóló elhatározást kell hoznunk, hogy mit is fogunk csinálni az elkövetkező 30 évben. Az sem kizárt, hogy találkozik majd a munkaerőpiac a képzett munkaerővel, mire mi oda érünk. Vannak, akik megpróbálnak olyan hivatást választani, amiből soha nem lesznek elegen - azaz azt remélik -, ilyen például az orvosi pálya. De ha mindenki orvosnak készülne, akkor egy idő után belőlük is Dunát lehetne rekeszteni. Diploma Természetesen olyan szakmát nem szabad választani, amiben nem leljük örömünket. Mindenkivel, legfőképpen magammal elhitettem, hogy én a jövőben a kémiával szeretnék foglalkozni, de rá kellett döbbenem a magánórák alatt, hogy az nem az én világom. Akkor mit is válaszszák? Sok friss diplomás hosszú keresgélés után sem talál megfelelő munkát, és inkább belevágnak egy második vagy egy harmadik diploma megszerzésébe. Én optimista vagyok, bízom benne, hogy mindenki ott, és úgy tud majd elhelyezkedni, ahol és amit szeretne, mert az ember csak úgy lehet boldog, ha azt csinálja, amit szeret, de akkor azt nagyon. Losonczi Dóra Szepsi Csombor Márton Gimnázium
