Észak-Magyarország, 2008. december (64. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

2008. december 24., szerda AKTUÁLIS /5 ÉSZAK MEGKÉRDEZTÜK Milyen a szép karácsony? „Karácsonykor meghitt a hangulat, és érezzük a mézeskalács finom illa­tát, amit a nagyi süt a konyhában. Az ünnep úgy szép, ha esik a hó, és a gyerekek hóembert építenek vagy szánkóznak. A város ragyogó fények­ben úszik. Én magam azért szeretem a karácsonyt, mert ilyenkor együtt van a család. Remélem, mindenkinek olyan karácsonya lesz, amilyet elképzelt." Kovács Veronika (14) „A karácsony a szeretet ünnepe. Min­dennél nagyobb figyelmet fordítanak az emberek az ünnepi előkészületek­re. Az üzletek gazdag kínálata mel­lett az otthon készített díszek leg­alább olyan szépek. Sőt, az együtt- készílés öröme mindannyiunk boldog­sága. Az a meghitt családi hangulat is benne van, ami munka közben áthat bennünket. Ez az érzés semmihez sem hasonlítható." Bacsó Fanni (14) „Az én családom karácsonykor min­dig együtt van, még a nővéreim is hazajönnek Angliából. Nálunk kará­csonykor mindenkinek van saját fel­adata. Mindenki korán felkel, és elkez­di a munkáját. Anyukám főzi a vacso­rát, apukám a fát készíti elő, a nővére­im díszítik a fát. Én mindig a legjobb feladatokat kapom: megsüthetem a mézessütit, és becsomagolhatom az aján­dékokat. Persze az enyémet nem!" . Veres Sharon (14) „A mi családunk általában együtt tölti a karácsonyt meghitten, vidá­man és boldogan. Nem az a lénye­ge az ünnepnek, hogy ki mit kap és ki mit vett ajándékba, hanem az egy­más iránt érzett szeretet. Nálunk az a szokás, hogy az ajándékokat 25-én adjuk át. Bárhol is ünnepeljünk, nekem mindig is ked­ves ez az ünnep. Szerintem a karácsony a legcsodála­tosabb és legszeretetteljesebb ünnep, amely az egyik fő kedvencem." Tóth Zsuzsanna (14) „Karácsony napján mindenki boldog, és alig várja az ünnepi vacsorát és az ajándékokat. Sokan csak kapni sze­retnek, de adni is jó. Mi a családdal együtt díszítjük a fát. Anya ilyenkor mézeskalácsot süt, apa felteszi a csil­lagot a fa tetejére, én és a testvérem pedig szaloncukrot akasztunk a fenyő gallyaira. A hangu­lat nagyon meghitt és boldog. Akkor a legszebb a kará­csony, ha esik a hó, és ha együtt van a család." Eke Viktória (14) „Én azért szeretem a karácsonyt, mert ilyenkor olyan családtagjaimmal talál­kozom, akikkel egy évben nagyon rit­kán. Amikor esteledik, mindig halat vacsorázunk. Vacsora közben men­nek a karácsonyi dalok a magnóban. Utána apukám és a barátai vicceket mesélnek nekünk, amiken nagyokat nevetünk. Mikor 8 óra felé jár, akkor apa és én sétálunk az utcán, mikor meg­érkezünk, akkor már a fa alatt ott van az ajándék. Boldo­gan fekszünk le este, és szépeket álmodunk." Czine Zsuzsanna (10) „Én szeretem a karácsonyt, mert ilyen­kor összegyűlnek a családok, minden­ki boldog. Igaz, az ajándékozást is kedvelem. A karácsony vallási szem­pontból fontos, mert ekkor született meg a kis Jézus. Ezért is vannak sokan a különleges éjféli miséken. Nagyon örülnék, ha az idén fehér karácsony lenne! Csendben megjegyzem, örülök, hogy ilyenkor isko­lába se kell járni. Nekem ez kettős ünnep, hisz karácsony­kor van a névnapom, ennek annyira nem örülök." Dulai ÁdAm „A karácsony akkor szép, ha kint nagy pelyhekben hull a hó, és a házban jó meleg van. Szeretem feldíszíteni a fát anyukámmal, apukámmal és a test­véreimmel. Szeretem, amikor szent­este énekelünk, gyertyát gyújtunk, és gyönyörködünk a csillagszóró fényé­ben. Mindig nagyon várom a Jézus­kát, mert sok ajándékot hoz a fa alá. Anyukám és a nagy­mamám nagyon finom ételeket főznek. Decemberben folyton azt várom, hogy eljöjjön a karácsony." LovAsz Lilla Adél (8) , „A karácsonyról az jut az eszembe, ekkor született Jézus, és ilyenkor aján­dékokkal kedveskedünk szeretteink­nek. Már napokkal előtte becsoma­goljuk az ajándékokat, sütünk-fő- zünk, sürgünk-forgunk, várjuk kará­csony ünnepét. Jézuska mindig meg­lep, csupa szép, csupa jó ajándéko­kat hoz. Összegyűlünk a karácsonyfa alatt, csillagszórót gyújtunk, és egymásra mosolyog a család." Sári Patrik (10) „Én mindig izgatottan várom, hogy eljöjjön a karácsony, mert az összes családtagom összegyűlik, és vannak köztünk olyanok is, akiket egy évben csak egyszer vagy kétszer látok. Én és az anyukám sokféle ennivalót és sok­féle sütit csinálunk. Amikor megérkez­nek a vendégek, a felnőttek leülnek beszélgetni, a gyerekek pedig játszanak. Étkezés után a felnőttek a fa alá varázsolják az ajándékokat. Öröm­mel vesszük észre, hogy azt hozta a Jézuska, amit sze­rettünk volna." SpisAk Henrietta (10) A gyerekek a Selyemréti Általános Iskola tanulói ÉM-INTERJÜ: Odor Ferenccel, a megyei közgyűlés elnökével j j > j j-j-jj jjj j j j j j j j j > y > j j) y'jjj ^ 3 j WW > j } jj'j Yjjf j j j j ,'j'yy'j j , • M jj'j.jí j „Néha varázslónak kéne lenni" ■ Küzdelmes esztedön, esztendőkön vannak túl a megyei önkormány­zatok. Szaniszló Bálint balint.szaniszlo@inform.hu Miskolc (ÉM) - November 9-én volt két éve, hogy a legutób­bi helyhatósági választások nyo­mán megalakult a Borsod-Aba- új-Zetnplén Megyei Közgyűlés. Az évforduló, az év végi ünne­pek, a végéhez közeledő eszten­dő adta az alkalmat, hogy Odor Ferenc elnök segítségével mér­legre tegyük a megyei önkor­mányzat tevékenységét. ÉM: Több fórumon elhang­zott - többek között az ön szájából is hogy küzdel­mes időszakot hagynak maguk mögött a megyei önkormányzatok. Odor Ferenc: A megyék műkö­désének ellehetetlenítése folyik ma hazánkban. Nemcsak mint megyei közgyűlési elnök, hanem mint a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke is megerősíthetem ezt a megál­lapítást. A kormány hivatalba lépésekor nem rejtette véka alá, hogy nem szán szerepet a köz- igazgatásban a megyéknek és ezt az elképzelését több módon is igyekezett - és igyekszik is - valóra váltani. Ha nagy lépés­sel - jogszabálymódosítással - nem megy - márpedig nem megy -, akkor kisebb lépések­kel: feladatelvonással, vagy - ami még értelmetlenebb sze­rintem - a finanszírozás szű­kítésével. Ennek a szívós akna­munkának is köszönhető, hogy a megyei önkormányzatoknak - a miénknek is - kényszerű lépé­seket kellett tennie, hogy felada­tait képes legyen ellátni. Hitel- felvétellel, kötvénykibocsátás­sal, ingatlanértékesítéssel csök­kentettük a hiányt. Sokszor úgy érzem: néha varázslónak kéne lenni... ÉM: Többször emleget­te, hogy a szociális, egész­ségügyi és oktatási-nevelé­si feladatokat ellátó intéz­ményrendszer fenntartása az elsődleges megyei feladat, mert a rendszerben lévők, ezeket a sajátos szolgálta­tásokat igénybe vevők nem érezhetik a színvonal csök­kenését... . Odor Ferenc Idén sikerült megtartanunk, hogy a megye fenntartásában működő intéz­ményeknél a nehézségek ellené­re sem hajtunk végre leépíté­seket, hiszen ha ezt tettük vol­na, romlott volna a szolgálta­tás minősége, ezt pedig tényleg nem akartuk. A megye legna­gyobb foglalkoztatójaként nagy felelősséget vállaltunk magunk­ra, hiszen 7 ezernél több alkal­mazottja van a megyei fenn­tartású intézményeknek. Véle­ményem szerint éppen ezért is felelősebben kellene a megyék­re tekintenie a kormányzatnak és nem a lehetőségek szűkíté­sén mesterkednie. A megyék nem részesülhetnek az Önhiki- támogatásokból (önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok támogatása - a szerk.) és hiába van a renge­teg fejlesztési pályázat, ami­kor a megyei önkormányzatok lehetőségeit ebben is szűkítet­ték azzal, hogy az önerőalapból idén kizárták ezt a közigazgatá­si szintet. Pedig rengeteg szol­gáltatást nyújtunk az emberek­nek a csecsemőkortól idősko­rig. Ezek nem látszattevékeny­ségek, nagyon is ott vannak a mindennapokban, így az esetle­ges megszűnésük, vagy a szín­vonal hanyatlása beláthatatlan következményekkel járna. ÉM: A gondok ellenére azért idén fejlesztésekre is futotta. Melyekr e a legbüszkébb? Odor Ferenc: Elsőként azt kell mondjam, hogy a megye és intézményei zavarmentes működésére vagyok a leg­büszkébb. Ez felér egy fej­lesztéssel. Nem fontossági sorrendben említve: büsz­ke vagyok a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumá­nak elkészültére és átadá­sára, a területi integrált szakképző központok Odor Ferenc (Fotó: ÉM) anyagi források után nézzünk, racionalizálni kell és várható, hogy munkahelyek szűnnek meg: a megyeházával kapcso­latos leépítési terveinket decem­beri ülésén fogadta el a közgyű­lés. Az a véleményem, hogy a legtöbb megyei önkormányzat hasonló gondokkal küszködik és nem túlzó, ha azt mondom: ha nem változik a helyzet sok önkormányzat juthat csődközeli helyzetbe jövőre is. ÍSZAK emtippek.boon.hu A megyei önkormányzat jövö évi költségvetési terve (PDF, 154 kB)- TISZK-ek - fejlesztésé­re. Új, korszerű telephe­lye van immár a megyei levéltárnak és van két egészségügyi fejleszté­sünk is, amely nagyon fontos lehet a megyében élők számára: bővülhet a szikszói kórház és döntés­re vár a Csillagpont Kórház projekt. ÉM: A közelmúltbeli megnyil­vánulásaiból arra következ­tethettünk, hogy az idei elve­ket - például az intézmény- rendszer változatlan szin­tű működtetése, vagy a lét­számleépítés elkerülése - nem sikerül jövőre tartani. Odor Ferenc: Várható volt, hogy ismét csökken a megyék állami támogatása. Ezt súlyos­bítja a pénzügyi-gazdasági vál­ság. Az már kevés, hogy újabb ÉM-INTERJÚ: Káli Sándorral, Miskolc polgármesterével jj TÍ j j J j'iLjj jyfS' r/j j j j iÍj) ^jjjj’jj ytj TTfyfi j jj i j J'j ttttS , m'WjJTlú 2008: régi vágyak és új kihívások... ■ Évértékelésre kértük Káli Sándort, Miskolc polgármesterét. Mit vár 2009-től? ÉM: Mi az, ami az idén a mérlegben a pozitívumok serpenyőjébe rakható? Káli Sándor: A fűtőmű megszer­zését a legkiemelkedőbb jelen­tőségűnek tartom. Mi vagyunk az egyedüliek a megyei városok közül, akinek most már saját energiatermelő egysége van. így sokkal kevésbé vagyunk kitéve a költségek ingadozásának - és már most bebizonyosodott, hogy még az energiahordozók áral­kujában is jobb lett helyzetünk, mint eddig. Ha tömören kelle­ne jellemeznem a többi sikeres lépésünket, akkor azt mond­hatnám: sok évtizedes vágya­ink teljesülhettek az idén. Fel­épült az új Búza téri piac, ami azért is nagyszerű, mert ez dön­tő lökést adhat az egész Búza tér átépítésének. Az a tapaszta­latunk, hogy ha valahol megje­lenik egy hangsúlyos fejlesztés­sel a magán- és az állami tőke, az odavonzza a többi befekte­tőt is. Az avasiak sok évtize­des jogos igényét elégítheti ki az Avasi Gimnázium bővítése, mert így létrejöhetett az a közös­ségi funkció, ami részben pótol­hatja a valaha az Avasra ter­vezett, de soha meg nem épült művelődési központot. A most már épülő városi sportuszoda első tanulmánytervének készí­tésében 1974-ben még én is részt vehettem. Több mint három és fél évtizedet kellett várnunk a startra. Végre 2008-tól van ipa­ri parkja a városnak, ez is egy fgjó régi hiány volt, amely gátolt minket a gazdaság fejlesztésé­ben. A miskolciak tradicioná­lis strandfürdője, az Augusz­tus 20 pályázati nyertes lett 2008-ban, és megkezdődhet a fejlesztés, átépítés, korszerűsí­tés. A város számára rendkívül fontos az is, hogy egyszerre szá­mos ponton épülnek lakások, a belvárostól a külsőbb területe­kig. A közlekedés-fejlesztésben a mélygarázsok és parkolóhá­zak építésében is előre léptünk - ezek nélkül Miskolcon nem lehetne közlekedni pár év múl­va. Az év végére maradt nagyon jelentős hír, hogy elnyertünk több mint négymilliárdot az integrált városfejlesztési prog­ram megvalósítására, amellyel Miskolc - az eddig már megva­lósult új tereivel-utcáival - való­ban egy szebb, élhetőbb, és von­zóbb várossá válhat. ÉM: Mi az ami a mérleg negatív serpenyőjébe, a súlyok közé került 2008-ban? Káli Sándor: Bár ez nem egyet­len év következménye, hanem sok évtizedes folyamat eredmé­nye, az idén szembe kellett néz­nünk a roma lakossághoz köt­hető igen komoly együttélési problémákkal. Néhány felelőt­len és ebből hasznot húzó ember munkálkodásának eredménye­ként olyan kritikus helyzet alakult ki például az Avason, hogy azonnal lépnünk kellett, ezért hoztuk létre a városőrsé­get. Kerestetjük, és meg akar­juk találni a helyzet kialaku­lásának a felelőseit, vámszedő­it. De aggasztóak a körülmé­nyek a számozott utcák környé­kén, és Lyukóban is. Miskolc esetében sorskérdéssé nőtte ki magát, hogyan tudunk ezekre a társadalmi kihívásokra euró­pai választ adni. Magunkra vagyunk utalva ebben az ügy­ben, mert rajtunk kívül, akik itt élünk, senki nem érti és érzi a probléma valódi természetét, sokan jelzőznek, tiltanak, bün­tetnek, de megoldási lehetősé­gekkel már nem szolgálnak, eze­ket nekünk kell megtalálnunk. A tapolcai szavazás eredmé­nye a másik fejlemény, amely nem tagadom, keserűséggel töl­tött el. Elsősorban azért, mert nem sikerült józan érvekkel meggyőznünk az embere­ket, hogy Tapolca eddigi problémáira nem a levá­lás igen kockázatos útja a jó válasz. ÉM: Mit tart 2009 leg­nagyobb kihívásának a város számá­ra? Káli Sán­dor: A legna­gyobb kihí­vás: hogyan tudják majd megtarta­ni a mis- k o 1 c i cégek a mun­kahe­lyeket, a piacaikat, hogyan hat majd rájuk a válság. Hogyan hat majd a város egészére a várható álta­lános visszaesés? Ez ma nem lát­ható, rengeteg külső hatásnak vagyunk kiszolgáltatva. Ami látható a befektetői érdeklődé­sekből, hogy elsősorban a szol­gáltatás jellegű tevékenységek - például call centerek - letele­pedésére van rövid távú esély, s szerencsére számos tárgyalá­sunk van most is folyamatban. Én azt gondolom, hogy hason­lóan a húszas-harmincas évek­hez, most azoknak, akik az eddi­gi jobb periódusokban jelentős tőkére, hasznokra tettek szert, is részt kellene venniük gazda­sági erejükkel, személyes vál­lalásaikkal a gazdaság felpör­getésében... Káli Sándor (Fotó: ÉM)

Next

/
Oldalképek
Tartalom