Észak-Magyarország, 2008. december (64. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-05 / 284. szám
2008. december 5, péntek SZÓLÁSTÉB /6 észak SZÉLÁSTÉSS Észak-tallózó Hálásan köszönöm meg az Észak-Magyarországnak, hogy ajándékként lehetővé tették számomra két hétig az ingyenes tallózást, a lap olvasását. Bármennyire is betűszerető ember vagyok, egyszemélyes háztartásomban nem engedhetem meg magamnak a napilap megrendelését, amit házasságom éveiben megtehettünk, bizony ma egyedül már nem tehetem meg. Sajnálatos, hogy nyugdíjam több mint fele rezsi- költségekre megy el, a téli fűtésszámla mellett pedig - hiába tanultam meg spórolni - meg kell gondolnom minden apró kiadást! De két hétig minden nap örömmel vettem ki postaládámból az Északot. Megkérdezem magamtól, mennyit fejlődött, változott az utóbbi években? Kiemelek nyolc napból a számomra minden szempontból életjel-értékű cikkeket. November 17-én: „Az elemi vonzóbb a diplománál” cikk rávilágított egy olyan égetően sürgető problémára, amit faipari mérnök pályakezdő fiam is átélt. November 18-án: „140 gyermek 40 helyen” írás soraiban azt a fájdalmat éreztem, amikor sokunk számára ismeretlennek tűnő, ám jelenlévő probléma vár megoldásra. November 19-én: „Biztosított a gyermek. Tudjuk?” Már nem vagyok érintett a cikkben szereplő témában, de annak idején ez nem volt téma, mi szülők, tudtunk a dologról. November 20-án: „Európai úton kellene járnunk” cikkben olyan téma került napvilágra, ami talán segíthetne a munkahelyek megtartása iránti küzdelemben. November 21-én: „Bor nélkül nincs élet az utcán” A rendkívüli hideg beköszöntével nagyon aktuális gondolatok, sajnos valósághűek, máris fagytak meg emberek az utcán. November 22-én: „Magyar árut az áruházakba!” Kelletlenül hozom el a sokszor olcsóbb árut, de biztos vagyok abban, ha választhatnék, csak magyar árut vennék! November 23-án: „Drogút a fővárosba vezet” Felkavarhatta az olvasókat a cikk és a keringő hírek, amelyek sajnos valódiak. Hihetetlennek tűnik, de terjed a drog! November 24-én: „Nem válság jön, karácsony” Egy hónap múlva karácsony, amelyre minden évben nagyon készülünk. Biztosan így lesz ez most is. Hogy miből? Semmi nem számít ilyenkor, de mi nyugdíjasok már évközben erre gyűjtögetünk. Nyolc lap, nyolc cikk és nyolc velős gondolatsor! Irodalmi szempontból is próbáltam értékelni az írásokat. Meg kell, hogy állapítsam, igenis igyekvő, tartalmas, még azt is mondhatnám, hasonlatokkal fűszerezettek. Hiányolom viszont a szép, lélekmelegítő verseket, esszéket, mint régen volt, legalább egy irodalmi oldalt a vasárnapi számba. Nagyon hiányzik! ZvadAné Farkas Erzsébet, Kazincbarcika Mi köszönjük Mi köszönjük olvasónk szorgalmas munkáját, melynek során hivatásosokat megszégyenítő alapossággal követte a lapunkban megjelenteket. A SZERK. Egy fenékkel két lovat Olvastam az Észak november 6-ai számát, melyben ellenzéki és kormánypárti honatyák és egy honanya nyilatkozik a képviselők díjazásáról. Botka László MSZP-s országgyűlési képviselő, mellesleg Szeged város polgármestere arról nyilatkozott, hogy a csütörtöki közgyűlés elé viszi a javaslatát, hogy az önkormányzati képviselők tiszteletdíját 10 %-kal csökkentsék. Káli Sándor, Miskolc polgármestere úgy reagált rá, hogy majd később dönt az ügyben. Pokorni Zoltán fideszes képviselő a főváros XII. kerületének polgármestere, helyesli az önkormányzatok csökkentését, különösen a fővárosban. Én nekem volna egy javaslatom. Legelőször is a parlament létszámát kéne csökkenteni úgy, hogy sem polgármesterek, sem önkormányzati képviselők ne lehessenek országgyűlési képviselők, sem miniszterek. Tudniillik régi mondás, de igaz: egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Ettől „ügyesebb” nyilatkozatot olvastam Béki Gabriella SZDSZ-es képviselőtől a szociális juttatásokkal kapcsolatban: „Igazságosabb lenne, ha a családi pótlék összegének differenciálásakor a családok jövedelmi helyzetét is figyelembe vennék, a nyugdíjasok pedig járuljanak hozzá az igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokhoz”. Hát igen, nem tagadja meg önmagát az SZDSZ. Nagyon jól tudjuk, hogy a nagycsaládosok döntő többségét mely réteg teszi ki. Ezek az emberek nagyon jól tudják, hogy mik a jogaik, azt már kevésbé, hogy mik a kötelességeik. Kezdődik elölről minden? Ha már a vizitdíjat eltörölték, hát találjunk ki valami mást. Mert ugyebár azt is azok fizették, akik az előtt is fizettek és azoknak nem kellett, akiket részben mos is pártfogásba vett a képviselő asszony. Már volt egyébként erre példa a Horn-kormány idejében, hogy nem kaptak családi pótlékot egy bizonyos összegen felül. Emlékszem rá, hogy az egyik kollegámnak szólt a főnökünk, hogy maradjon bent túlórázni. A válasz az volt rá, hogy nem marad, mert ezáltal a fizetése túllépi azt a bizonyos összeget, és nem kap családi pótlékot az akkor két kiskorú gyermeke után. Azt hiszem a képviselő urak javaslatai esetleg megértésre találnak a képviselő asszony javaslatával szemben, amire bátran mernék fogadni. Molnár Béla, Miskolc Kész átverés Régi hűséges olvasójuk vagyok, rendszeresen járatom közel húsz éve az Észak-Magyarországot. 55 éves vagyok, 35 évesen sajnos mozgásképtelen lettem, húsz éve történt egy balesetem, melyben lerokkantam. Szerencsére anyagi gondjaim nincsenek, viszont az bosszantó, hogy hogyan próbálják egyesek kizsákmányolni a másikat. Azért szeretném, hogy megjelenjen levelem az újságban, nehogy hasonlóképpen járjanak bajtársaim is. Kerekes székem elhasználódott, használhatatlanná vált, ezért orvosom felírt nekem egy újat. Mivel egy kis faluban lakom, ezért megkértem szomszédom, akit a történtek miatt nem hibáztathatok, hogy legyen kedves, váltsa ki vényemet a legközelebbi gyógyászati segédeszköz boltban. Hazaérkezvén hozta a kerekes székemet és mondta, hogy kifizette a 12.040 forint térítési költséget. Ezen picit meglepődtem, ugyanis vényemet közgyógyra írták, ingyenesen kellett volna megkapnom. Én még erre legyintettem is volna, hogy így jártunk, becsaptak minket, ám szomszédom mondta, hogy ezt nem szabad annyiban hagyni, gyorsan visz- szamegy az üzletbe és szól, hogy valószínű elnézték a vényt, és nem kellett volna térítési díjat fizetni. Visszatérve a boltba nyakába kapta a hideg zuhanyt, ugyanis az eladó hölgy nem ismerte el, hogy ő ezért elkérte volna a térítési díjat. Vitájukra szomszédom odahívatta az üzlet tulajdonosát, aki a kolléganőjének adott igazat, közölte szomszédommal, hogy alkalmazottaiért tűzbe tenné a kezét. Sajnos az üzletben blokkot nem kapott szomszédom, ő nem gondolta, hogy el kellett volna kérni, azt hitte, hogy maga a vény miatt nem kell blokkot kapni. Természetesen, mivel én kértem szívességet szomszédomnak, kifizettem a pénzt, de úgy gondolom, hogy ha engem átvertek, vagy becsaptak, így becsaphatnak más, anyagilag nehezebb helyzetben lévő embereket is. Név és cím a szerkesztőségben Mindig kérjenek Sajnos nem ez az első ilyen eset, amelyről levélírónk beszámol. Nagyon fontos, hogy mindig, mindenről kérjünk számlát, blokkot: ennek hiányában szinte lehetetlen igazunkat bizonyítani. A SZERK. OLVASÓINK LEVELEIBŐL i j j i j j > > OLVASÓINKTÓL Olvasóink szerint tarthatatlan, hogy néhány lelkes ember takarít (mint képünkön a bükkszentlászlói pataknál), mások pedig gátlástalanul szemetelnek (Fotó: ém) Jobboldali kritika jobbról Jobboldali kritika jobboldalról ritkán jön, de most jöhet, ha levelemet megjelentetik. „Tönkre kell tenni az MSZP-t” - mondta legutóbb Kövér László, „magunkról csak jót mondhatok” - szólt Orbán Viktor nagyszámú hallgatóság és a tv híradók nyilvánossága előtt. Ezen kívül: „Gyurcsány a hibás és bárki bármit kérdez, ismét csak Gyurcsány a hibás”. Hát azért ennél sokkal több kellene, ha tényleg fölényben győzni szeretnének 2010-ben. Vona Gábor a Jobbik elnöke írja („Magyarország össze fog omlani” című cikkében), hogy egy kalandor áll a kormány élén, aki szakadékba veti önmagával együtt az országot, de az ellenzék is olyan „mint egy kiskutya kerítés mögött. Ugat hangosan, borzolja a szőrét, vicsorít is nagyon,. de ki nem jönne a kerítés mögül a világért sem.” Azt nem akarnám, hogy „úgy” jöjjenek ki a kerítésen, ahogy a Jobbik vezér gondolja, de mégis csak sok, hogy az „ugatáson” kívül már két és fél éve semmi nem jut az eszünkbe. Sőt, ha most véletlenül úgy alakulnának a dolgok, hogy előrehozott választásokra kerülne a sor, tehát kinyílna a nagykapu, a kiskutya ijedtében befutna a házba, nem ki az utcára. Már várják a jövő évi uniós választást és főpróbának kiáltják ki, de arra nem gondolnak (ráülvén az akkor majd megszerzett babérokra), hogy az emberek (akkor) nem fognak „élesben szavazni”, mert nem igazán érdekli őket. A jövőjük viszont igen, arról illene valamit mondani, különben lehet, hogy az MSZP veri őket meg egy kicsit. Több nem is kell. Abban is Gyurcsány úr lesz a hibás, vagy akkor már „nem is akarunk nyerni?” Mint 2006-ban sem? Mihályi György, Miskolc Karácsonyra Karácsonyra ünnepi számot szeretnénk megjelentetni. Levélíróink segítségét is szeretnénk kérni: írjanak nekük leveleket emlékezetes, szép (vagy éppen szomorú) karácsonyukról, melyen olyan értékes ajándékokat kaptak, amelyek értéke pénzben nem fejezhető ki. A SZERK. Könnyű volt Zrínyinek! Negyven éven keresztül világosan és egyértelműen be lehetett határolni, hogy hol húzódik a demarkációs vonal. Mint Koreában a 18-ik szélességi kör, nálunk a „vasfüggöny”. Ez utóbbi a maga fizikai valóságában szó szerint eltűnt. Megette az idő vasfoga és a kor szellemváltozása. A legnagyobb kár az emberek tudatában keletkezett olyannyira, hogy az a bizonyos kibékíthetetlen, antagonisztikus ellentét változatlanul megmaradt. Ez a szembenállás a szocializmus és a kapitalizmus restanciájának hívei között feszült és a reakció ellen vívott ádáz küzdelemben nyilvánult meg. De az emberi találékonyság határtalan. Igaz, hogy - legalábbis szavakban - mind a két oldalon a piacgazdálkodás, a szabad verseny, a privatizáció elszánt hívei sorakoznak fel, skandálják jelszavaikat, ennek ellenére egy kanál vízben megfojtanák egymást, miközben már szinte reménytelenül elsikkadt a lényeg. A tudatos, előrelátó, megalapozott gazdálkodás, jövőépítés helyett a fejetlen kapkodásnak, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásnak és az „első számú közellenség” lejáratásának vagyunk szem- és fültanúi, a bekövetkezett válság szenvedő alanyai. A leggyakrabban használt vezérszavak: gazdasági recesz- szió, egyensúlyhiány, adósságcsapda, demográfiai vészhelyzet, társadalmi krízis, nemzetközi helyzet, válságövezet, eurós álmok... Egy szó mint száz: be vagyunk fürödve, több mint hat évtizeddel a II. világháború befejezése, közel húsz évvel rendszerváltás és két évvel a TV székház ostroma után. Konkrét fogódzók híján egyedül a költő Zrínyi Miklós jelmondatában bízhatunk: „Sors bona, nihil aliud”. Jó szerencse kell, semmi más. Könnyű volt neki! Csak a török áfium elleni orvosságra kellett koncentrálnia. Kiss József, Miskolc