Észak-Magyarország, 2008. december (64. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-06 / 285. szám
2008. december 6, szombat SZÓLÁSTÉB 11 SZÓLÁSTÉR Mit is jelent ez? Rendjén való, hogy Cser- Palkovics András szerint a kormány a rossz megoldásokat képviseli, és egyébként is alkalmatlan az ország vezetésére, hát még a válságból való kivezetésére. A „helyzet súlyosbodik”. De vajon mit gondol (-hat) egy tapasztaltabb, idősebb és természetszerűleg nagyobb tudású úr, hazánk államfője? A rádió bemondta és már a második újságban olvasom, hogy Varsóban, ahol nemrég járt, beszéde végén igy szólt: „Éljen Lengyel- ország, még nem veszett el Magyarország”. Talán meg lehetne kérdezni tőle, mit is jelent ez. A válságperiódust nem tudjuk átvészelni, vandálok állnak határainkon, netán az oroszok, éhínség fenyeget, netán pestisjárvány, vagy mi a csoda? Lukácsné Csaba Éva, Kazincbarcika Politikai homokozó El szoktam olvasni az Északban megjelenő szemelvényeket külföldi újságokból, de más lapokban és az interneten is tallózom a különböző cikkeket. Nem tudnak „igazságot tenni” a szlovák-magyar ellentétet illetően. Az olvasók sem, mert hiába a higgadtabb hangvételi írások, az indulatok „maradnak”, ha lehet még erősebbé válnak (Észak 2008. nov. 19. Lapszemle: Gyurcsány-Fico). Fico cinikus és a szlovák ellenzék hallgat - írja az Új szó. „A szlovákiai magyarok pedig permanens túszaivá válnak a két nemzet viszonyának” (Molnár Norbert főszerkesztő) „Nem értem, mit akarnak ezzel a nagy magyarkodással, én is magyar vagyok, de ez már nekem sem tetszik, hagyjanak minket békén. Azt sem értem, mi a céljuk a határlezárásokkal, hiszen az Európai Unióban élünk” - mondta Hegedűs István, Medvén dolgozó dunaszerdahelyi lakos (Új Szó nov. 11.). y •/,->' i i Wítj OLVASÓINK LEVELEIBŐL ) > Pff J j'j'}'} ') 'j ) j'; i J > > J J j s J j j j i j > i j'/) J Nagyon fontos, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást (Fotó: ém) „Érdekes” a Pravda írása is, mely szerint a magyar pártok tehetők felelőssé azért, hogy a magyar nacionalizmus a szélsőségek terjeszkednek külföldön, felrója Budapestnek „annak durva, provokatív benyomulását” Szlovákiába. Az akkori magyarországi vezetést (1938-39) és annak Hitlerre való együttműködését sem „kihagyva” (Dél-Szlo- vákia „megszerzése”). Veszi magának a bátorságot és azt állítja: „a Fidesz nacionalizmusa felülmúlja Jan Slota pártjáét” (Népszava). Miért írtam le mindezt? Hogy érzékelhessük miként fogunk állni Európa színe előtt, ha netán oda kerülne (újra) a „piti” (tényleg az!) pereskedés két tagország között. Európa „elhányná magát” (elnézést a kifejezésért) és ha bármilyen állásfoglalást hozna „felfordult gyomrával”, azt mindkét ország felállva, tapsolva ünnepelné. Csak talán Boross Péter úr mondaná: „politikai homokozó, elvan a gyerek, ha játszik”. Nemesné Nagv Zsuzsa, Miskolc Instant Jókai A hét végén elolvastam Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényének tömörített változatát, amely 524 oldalból 152 lett. A mű a Klasszikusok újramesélve sorozatban jelent meg. El kell ismernem - bár ősrégi Jókai-rajongó vagyok -, hogy Nógrádi Gergely alkotása rövidebb, és kitűnően, érzékenyen, szövegtisztelettel átfogalmazott, érthetőbb a mai diákok számára, mint az eredeti. Az egyik szemem sír, mert féltem a régi korok irodalmát az elfeledéstől, az instanttá válástól. A másik szemem viszont azért nevet, mert ezt a könyvet talán többen el fog- ják/bírják mEgd olvasni a hetedikesek közül, mint az archaikus, idegen szavaktól hemzsegő Jókai-opust. Szomorú, de a mai gyerekek több mint fele alig- alig olvas valamit, ha igen, akkor sem magyar szerző művét, főleg nem a XIX. századból. Az érdemjeggyel való osztályozás és az évismétlés betiltása az általános iskola alsó tagozatának 3 és fél évében rengeteg gyereket rászoktatott arra, hogy tanulás, tudás, olvasás nélkül is „túl lehet élni” az adott évfolyam szöveges - gyakran áttekinthetetlen, semmitmondó - értékelésrendszerét. A szülők egy része sem tud eligazodni az egyenszövegek útvesztőiben, s azt sem tudja sokuk - sok esetben nem is érdekli hogy a gyermeke milyen szinten sajátította el az adott évfolyam követelményeit. Gyakorló pedagógusként tapasztalom, hogy az ötödik osztályosok nagy része elveszítette fogékonyságát az ismeretszerzés olvasással megszerezhető módjáról. A valódi megmérettetés hiányának évei leszoktatták - sőt gyakran ki sem alakították bennük - a tanulási folyamat otthon folytatandó időszakát. Tisztelet persze a kivételnek... Egy óceánban sodródó hatalmas jéghegyhez hasonlítom - néha tanítási órán fel is rajzolom a táblára - az oktatási folyamatot. A jéghegy vízből alig kilátszó része az iskolai tanítás, a mélyben - a víz alatti monumentális rész - az otthoni tanulás: olvasás, írásbeli házi feladatok elkészítése, könyvtári kutatómunka, beszélgetés a szülőkkel, a nagypapa történeteinek meghallgatása, a televíziók ismeretterjesztő filmjeinek megnézése, böngészés a számítógépen, kóborlás az interneten a tanult témakörök labirintusában. A szabadidő hasznos eltöltése is fontos lenne (nem csak az ismeretszerzésben, készségfejlesztésben, hanem a stresszoldásban is): túrák, kirándulások, sportversenyek, vetélkedők, mozi-, színházi élmények átélése, stb. ... Ehhez - a fenti elfoglaltságok közül több esetben - persze a nebulóknak tudniuk kellene megfelelően olvasni és írni (no meg számolni). Magyarországnak ebben is óriási lemaradásai vannak. A PISA-felmérések kudarctáblázatai a funkcionális analfabéták (az illető tud ugyan olvasni, de nem érti meg, hogy mit) számának rohamos növekedésére figyelmeztetnek. Pont ezért örülök az „újramesélt” könyveknek. A kevés szókinccsel rendelkező, olvasási problémákkal küszködő gyerekeket sem rettenti így el az 5-600 oldalas eredeti, s a hozzájuk közeli gyermekbarát „nyelvezet” is segítheti a történet megértését. Az eredeti változatot ismerve ugyan magam is berzenkedtem némelyik tömörítés, ollózás miatt „A kőszívű” cselekményének szűkülésétől szúköltem; de az instant könyv végigolva- sása után beláttam: a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve ennek az alkotásnak a segítségével frappánsan összeállhat a fejükben a történet. Az olvasói katarzist pedig jelezte, hogy a Nógrádi-változat végén is könnycsepp jelent meg az egyik (szentimentális és infantilis) szememben, amikor az özvegy magához szorította Jenő fiának golyó ütötte, perzselt szélű, véres selyemmellényét. .. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: hiába a rövidebb, érthetőbb a regényverzió; ha motiválatlan a diák - a tanár és a szülő is keresztre feszülhet -, a gyermek akkor sem fogja elolvasni a „kötelezőt”. Összegzésképpen annyit, hogy én a differenciálás adta lehetősséggel élve: a gyerekekre bízom a választást, hogy az őseredeti vagy az átdolgozott változatát olvassák-e el az adott házi olvasmánynak. Még a képregény-mutációval is kibékülnék, csak olvassanak valamit! Mindennap! Jávori István, Kazincbarcika Nem egyszerű A válság először már szeptember végén kopogtatott az ország ajtggán. Lett volna ideje az ellenzéknek arra, hogy valami komolyabb ötlettel is előálljon. A nemzeti csúcson nem volt ilyen, most pedig nem is hajlandók részt venni a következő „fordulón”, mivel - mint mondják: „nem fognak össze az emberek ellen” Mint közgazda (is) kiábrándulva tapasztaltam a tévedéseket, keserűen látom az újságban, hallgatom a rádióban, hogy az államháztartás kiadási oldala egyáltalán nem érdekli őket (adó- csökkentés és EU forrás bevetése). Javaslataik nem a növekedési folyamatot segítenék elő, hanem a külföldi pénzbefektetések kivonását, a hitelek megvonását, a valutaárfolyam zuhanását. Most a gazdasági növekedés ösztönzése csak úgy jöhetne létre, ha az nem a külső és belső egyensúly rontását eredményezi. Eddig is, most is óva intek mindenkit attól, hogy olyan egyszerűnek fogja fel a gazdaság és az államháztartás helyzet ét, ahogy azt az ellenzék teszi az összefüggések figyelmen kívül hagyásával. Menyhért Lajos, Miskolc Karácsonyra Karácsonyra ünnepi számot szeretnénk megjelentetni. Levélíróink segítségét is szeretnénk kérni: írjanak nekük leveleket emlékezetes, szép (vagy éppen szomorú) karácsonyukról, melyen olyan értékes ajándékokat kaptak, amelyek értéke pénzben nem fejezhető ki. A SZERK. Korai öröm I A Sályi utcában 90 család nagy örömére 28 év után 2007 júliusában megindult a panel programban elnyert lakásfelújítás. Bizony nagyon ráfért a házunkra a fiatalítás. Hat lépcsőházat, 90 családot érintett ez a felújítás. Az ablakok elvetemedve, az erkély darabokban hullott le, életveszélyes volt közlekedni ott. Végül három havi bontás, por, zaj, a felújítás okozta kellemetlenség meghozta a gyümölcsét, és október 15-én átadták a gyönyörűen felújított lakásainkat. Akadtak problémák, de a szakemberek megoldották. Ilyen probléma, hogy az új felszerelt radiátorok feltöltése alatt eltört a fővezeték. Október 17-én végre megindult a fűtés. Az új radiátorokra szerelt szabályozó és az óra hol működött, hol maradt a „0”-án. Decemberben nagy meglepetés érte a lakókat, mert még magasabb számlát kaptak, mint a korábbi időben. Én egy 37 négyzetméteres lakásban lakom, 11-14 ezer forintos számlákat kaptam a fűtési szezonban. Május végén leolvasták a három radiátor mérőóráit: október 17-étől május végéig 240 GJ volt a fogyasztás. A környékünkön is és szerte a városban folynak a hasonló felújítások. Mindenfelől halljuk, hogy az elmúlt fűtés idényből 20-25 ezer forintot is térített vissza a MIHŐ a lakóknak. Nem tudjuk megérteni, hogy nálunk miért nem? Fazekas Mihályné, Miskolc Aránytévesztés? Kis hír jelent meg az 'Északban arról, hogy a rendőrség Sátoraljaújhelyen megtiltotta a határállomáshoz tervezett útlezáSok panelben lakó sokat remélt a felújításoktól rást. Többet érdemelt volna, legalább olyan terjedelmet, mint amelyben beszámolnak a Jobbik ózdi-bánrévei megmozdulásáról. Aránytévesztés? Remélem, nem szándékos. Egyik hetilapunkban Matkovich Ilona („Ellentmondások városa” - Tervek és mély szegénység Sátoraljaújhelyen) hosszú és igen (Fotó: ÉM) színvonalas munkát közölt a városról, annak vezetőiről, társadalmáról. Sok az. ellentét, a széthúzás, de egyvalamiben mindenki egyetért. íme: „Amikor ide akart jönni a Magyar Gárda, azt üzenték nekik vissza: Jöjjenek csak, romák és nem romák több ezren várják majd őket. Köszönjük Újhely! Magyar Dénes, Miskolc AZ ÉN SLÁGERLISTÁM Sítábori hangulat Miskolc (ÉM - NZS) - Dr. Varga József oki. gépészmérnök, ügyvezető igazgató, a Bánkút Síklub elnöke: „Zenét elsősorban az autóban hallgatok, vezetés közben. Nemritkán 600-800 km-t megteszek naponta, legtöbbször egyedül utazva. Ilyenkor bőven van idő a zenehallgatásra. Csak rádugom a pendrive- ot az autórádió USB csatlakozójára és a távirányítóval máris kiválaszthatom azt a számot, amit hallani TOPIO 1. Les Humphrey Singers: Isn't it a lovely riay ________________ 2. Les Humphrey Singers: Malaika_______’___________________ 3. Les Humphrey Singers: Mama Loo______________________ 4. Liszt Ferenc: Magyar Rapszódia____________________________ 6. Ravel: Boleró 7. West Side Story: Rrologue 8. Csillagok háborúja: Birodalmi induló____________________ 9. Rómeó és Júlia musical: Les Rois du Monde _________________ 10. James Mistake Blunt: Same Dr. Varga József szeretnék. Bennem a zenék mindig képeket idéznek fel: Az „Isn’t it a lovely day” és a „Malaika” a fiatalságomra emlékeztet - egy egykori sítáborra az Alacsony-Tát- rában, ahol a buszunkon a Humphrey Singers szólt minden nap jövet-menet... A klasz- szikusok közül választott kedvenceim és a lista többi, sodró lendületű nagyszerű alkotásai magukért beszélnek. A legújabb kedvenc, James Blunt pedig egy kedves filmet idéz fel bennem. Iskolásként 8 évig tanultam zenét: zongoráztam és fagottoztam. Ez már nagyon rég volt, de a zene szeretete megmaradt.”
