Észak-Magyarország, 2008. november (64. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-08 / 261. szám
2008. november 8., szombat ÉSZAK SZÓLÁSTÉB /14 SZÓLÁSTÉR OLVAS ÓINK LEVELEIBŐL 1956-ról, ma Meghallgattam az október 23-ai beszédeket, főleg azok tetszettek, amelyekben Nagy Imre és társai csupán mellékes szereplők voltak jelenlegi „nagyságainkhoz” képest. A szónoklatok ismét bizonyították, hogy olyan ország vagyunk, melyet a butaság tart gazdasági és politikai függésben és tart megszállás alatt. Sokkal jobban, mint a törökök, Habsburgok és az oroszok együttvéve. Nálunk a balgaság a legfőbb „nagyúr”. Egy angol politikus mondta: „Egy gyarmat attól még gyarmat marad, hogy függetlenné válik”. Mi történt a III. Magyar Köztársaságban 20 év alatt, ami nem ezt bizonyítja? Ma sem ébredtünk új napra, egy darabig még nem is fogunk. Maradjunk tehát az Észak- Magyarország mai rejtvényének megfejtésénél: „Az elme mindennapos tisztálkodása a humor”, a többit pedig az idő m^jd „elintézi”. Pogány Gabriella, Kazincbarcika Röviden írok, ahogy a rovatban többször kérték. Lenne hosszabb mondanivalóm is, de csak e levelezőlapot találtam október 23-án este, itthon. El vagyok keseredve az Orbán beszédek miatt. Állandóan a hátunk mögött lévő félelemmel kell már élnünk? így szólt a várban: „a mostani válságot a politikai vezetők okozták (?), ültek már ingyenélő, szélhámos kalandorok máskor is a nyakunkon, de a végén csak leráztuk magunkról és a porban kötöttek ki”. Ezután következett a legnagyobb hatásúnak szánt mondat: „Ideje lenne 1956 után újra kiengedni a szabadság szellemét a palackból”. Taps. Pedig az elképedés csendjének kellett volna honolnia. Bakos Zsuzsanna, Miskolc Tudom, hogy ez a pár sor már nem jelenhet meg nemzeti ünnepünk előtt, de talán utána sem veszti el aktualitását. Azért írom meg, mert végignéztem a „nemzeti csúcs”-ot és meghallgattam az azóta keletkezett Orbán beszédeket, interjúkat..., és félek, állandóan aggódom, főleg márc. 15-ék és okt. 23-ák előtt. Nem magamat féltem, hanem családomat, egy fiú és két leánygyermekemet és öt unokámat. „A legújabb történések és a kormány hezitálása forradalmi helyzetet teremt” szegény kis hazánkban, amikor is a gonosz Gyurcsánynak el kell(ene) tűnnie. Mitől kapnak bátorítást a Kossuth-, Szabadság-, Blaha Lujza téri, Andrássy úti szabadságharcosok, ha ettől nem? Varga Györgyné, Miskolc Koldustól a botját elvenni? Az árpádsávos cikkekből már felmegy a pumpám. Ahányan vannak, annyiféle képen magyarázzák. A Gyurcsány úr azt mondta, hogy a zsidókat az árpádsávos zászló alatt vitték a gettóba. A másik író azt írta, ez nem az Árpádházi királyok zászlaja, amivel felvonulnak, mert ebben egy sávval több van. A valóság az, hogy Gyurcsány úr most is hazudik, vagy készakarva szédíti a népet, mert az az árpádsávos zászló, ami alatt a gettóba a zsidókat a nyilasok vitték be, az zöld színű sávos zászló volt. Erről csak ennyit. A másik: Dávid Ibolya azt rebesgeti, hogy a nyugdíjasoktól vegyék el a 13. havi nyugdíjat. Szerintem tőlük kellene elvenni a havi fizetésük felét, mert nem dolgoznak meg érte, sokkal több maradna az államkasz- szában, mintha a nyugdíjasoktól elvennék a pénzt. Megokolás: Egy évi nyugdíjam a feleségem nyugdíjának a 30%-ával nincs annyi egy évre, mint az ő fizetésük egy hónapra. Ne akarOktóber 23-ának csak 56-ról kellene szólnia ják már a koldustól a botot elvenni. 44 évet dolgoztam. Nehéz gépekkel, kézi munkával. Hidat, utat, városokat építettünk, éhen-szom- jan míg 1946. augusztus 1-jén be nem jött a forint. Név és cím a szerkesztőségben A szavak csupán virágok Elolvastam a napokban Raska Lászlóné levelét. Nem ez az első, mikor valamiféle (talán) téveszme folytán kifejti, hogy az „ellenoldal” levélíróinak igyekezetei mennyire hiábavalók, csupán becsmérelnek, gya- láznak, megszégyenítenek, arra használják az újság nyilvánosságát, hogy elsősorban Orbán Viktort sértsék meg becsületében. Pocskondiáznak ócsárolnak - írta egy-két napja egy másik kedves olvasótársam is, egy szóval: dehonesztál- nak, mégpedig minden ok nélkül. Nem értem a levele két, mert amit kritizálunk, az nincs is. A bírált levélírók ugyanis csak Orbán Viktor erőfitogtatását, konokságát teszik szóvá és ezt róják fel neki, hogy mindezt megfelelő áttekintő képesség, realitás érzék nélkül „produkálja” már régen. Mi ebben a kivetni való. Nem igaz? (Dehogyis nem.) Én nyitott asszonynak tartom magamat, befogadónak, empatikusnak. Azt tartom, hogy a szavak csupán virágok, melyek köny- nyen hervadnak. Mint hívő és vallását gyakorló halandó vallom, hogy egyetlen erő a szeretet, ami kereszténységünk legszemléletesebb bizonyságtétele. Abból soha nem elég. Megszólalásai után olyan kinyilatkoztatásokat is tesz, hogy még az azonos magyar nyelven beszélők sem értik meg egymást. E jelenség áldozata Raskáné is, és ennek „nem dőlnek be” azok az olvasók, akiket kritizál. Nem gyűlölködnek ők, nem dehonesztálnak, csak kifejezésre juttatják, hogy nem szeretik a „duplafedelű” gondolatokat, mondatokat, melyeket érthetünk így is - úgy is. Ateisták és „más vallásúak” lehetnek, arra szeretnék felhívni olvasótársaik figyelmét, hogy anyagias, hatalommániás világban élünk, de vannak (és maradjanak is meg) lelki kincseink, amik a „vezérből” (lehet, hogy) hiányoznak. Batta Attiláné, Miskolc Mark Twain szerint Mark Twain amerikai író: „Milyen jó dolga volt Ádámnak, amikor valami jópofát mondott, biztos lehetett benne, hogy még senki nem mondta előt(Fotó: ÉM) te”. Nos, a Fidesz állandóan rivalizál ősatyánkkal. Éljenek sokáig (930 évig, mint ő), hogy még hosszú időn keresztül láthassuk, hallhassuk őket, élvezhessük mindent elsöprő találékonyságukat, humorukat, melynek legújabb megnyilvánulása a gigantikus szó használata (megszorító csomagra) és a „vízgereb- lyézés”. Orbán és Semjén urak hatalmas (óriás kormányzati) csapást jövendölnek, balsorstól, szerencsétlenségektől „tépett nemzetünk” fejére. Egyfolytában. Ezért javasolja a párt egyik „nagyhatalmú” polgármestere a kormányfőnek, hogy „csúcson kell abbahagyni”. A „nemzeti csúcson”. „Csak reménykedik a reménytelen remény” - mondjuk mi, végigkövetve a találkozót, John Clare angol költő szavait kölcsön- véve... A Prókai család Ózdról OLVASÓINK LEVELEIBŐL j 'r&j-'J-j j-j "j-j t j j j-rí-j'j j j v j j j ////VT/rffpJ . A szomszéd orra alá füstöl Szerdai számunkban foglalkoztunk a fűtéssel kapcsolatos kérdésekkel. Azóta újabb kérdéseket tettek fel. Előző cikkünkben a Termoment Kft. (Miskolc hivatalos kéményseprő szolgáltatója) ügyvezetője, Karczagi Gyula elmondta, hogy két új lakossági tanácsadó szolgáltatást akarnak bevezetni. Megmérnék a tüzelési hatásfokot a kazánoknál illetve elvégeznék a lakás energiahatékonysági vizsgálatát. E két elemzés képes választ adni arra, hogyan lehetne takarékoskodni ésszerűen a fűtési költségekkel. Olvasói kérdésekre reflektálva megtudtuk, hogy a komplex vizsgálat nem azonos az Energetikai Tanúsítvánnyal, amit új lakásokhoz ír elő a rendelet. Viszont tartalmaz majd egy javaslatot az ésszerű és indokolt energiatakarékossági intézkedésekről. Többen az iránt érdeklődtek, mi lesz a sorsuk a sokat emlegetett „termofor” kéményeknek. Karczagi Gyula elmondta hogy 9522 lakás érintett a szakmai A régi, széntüzelésre épült kéményeket „megviseli" a gáztüzelés nevén egycsatornás, egyesített falú gyűjtőkémények felújításában, amelyet célszerű lenne mielőbb elvégezni, mert ezzel javítható a biztonság, és megnyílik a későbbi fejlesztések lehetősége is. 2005-től 1410 lakás kéményeit sikerült állami támogatással felújítani: a folyamat halad, de nem túl gyorsan, ahogy a pénz rendelkezésre áll. Van azonban egy másik veszélyforrás is: a földgázra való átálláskor, a múltban tömegesen kötöttek be béleletlen kéményekbe gázkészülékeket. A ma is működő kémények több mint harmada ilyen, a korrózió folyamatosan rombolja a kéményeket. Itt a gázkészülékek új generációja is, amelyek zárt égéstérrel működnek, és gyakran mindösz- sze csak egy kis „kipu(Fotó: ÉM) fogó” jelzi a külső falon a létüket. Ez a cső káros gázégéstermékeket bocsát ki. Ha szabálytalanul helyezik el, akkor épp a szomszéd orra alá... Itt egy sajátos joghézag van, mert bizonyos esetekben nem szükséges kéményseprő engedély, kontroll, így a szabálytalan megoldás csak a konfliktus kirobbanásakor derül ki. A SZERK. SS „Élenjáróból sereghajtó" Vannak írásművek, melyek szerzőjük szubjektív látásmódja miatt értéktelen, vagy káros hatású alkotások és még akkor is hitványnak számítanak, ha amúgy értelmes gondolatokat tartalmaznak. Matolcsy György „Élenjáróból sereghajtó” című kötete ilyen. Az ex-miniszter, aki egy leendő Orbán- kormányban újra megkapná a gazdasági tárcát (ezt O.V. „s^ját szájúlag” mondta két hete) furcsa módon ír nemzetünkről, amit a miniszterelnöki cím várományosa is „átvett”, függetlenül attól, hogy Matolcsyval sok mindenben - főleg az utóbbi időkben - nem ért egyet. E „különlegesség” így hangzik: „Mi magyarok egy közismerten szorgos, tehetséges, dolgos és ügyes nemzet tagjai vagyunk, és volt, hogy kiérdemeltük a térség élenjárójának járó tiszteletet és megbecsülést. Csakhogy egy rossz kormánnyal a nyakunkban képesek vagyunk a legügyetlenebbek, leghitetlenebbek és legrosszabbak lenni”. Folytathatnám tovább is, de úgy hiszem, ennyi is elég, mert mit látok és hallok? Erről az ostobaságról beszélgetnek..., és nem csak a Hír Tv- ben és az Echo Tv-ben - akkor, amikor - mikor máskor? Most ennél sokkalta magvasabb eszmecserékre volna szükség. Mit is mondott Woody Allén az ilyesmiről? „Errefelé nem dobják ki a szemetet. Tévéműsort csinálnak belőle”. Miért kell kikapcsolni az agyunkat, még ha csak félórácskákra vagy órácskákra? Nagy Károly, Miskolc Levélíróink sokszor kértük már, most ismét: feltétlenül írják meg levelükben telefonszámukat is: ennek hiányában sajnos nem tudjuk közölni levelüket. Nem ritkán ugyanis előfordul, hogy az aláírt levelek valójában „névtelenek”: a név és a cím kitalált. A SZERK.
