Észak-Magyarország, 2008. október (64. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-02 / 231. szám
2008. október 2., csütörtök AKTUÁLIS /6 ............ • Magas tűzön. Ezzel a címmel nyílik kollektív kerámia kiállítás ma délután 5 órától a miskolci Szőnyi István teremben (Miskolc, Széchenyi út 21). Az október 11-ig látogatható tárlatot Pannonhalmi Zsuzsa, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének alelnöke ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Szakképzésről értekeztek Miskolc (ÉM) - A Stratosz Észak-magyarországi Régiójának szakképzési fórumát tartották kedden a Borsod Volán Zrt. székhelyén. Sárközi György, a Stratosz regionális vezetőjének megnyitója után Steininger Zsolt regionális vezető koordinátor segítségével, kérdőíves adatok felhasználásával, szakmai áttekintést végeztek. A továbbiakban a regionális munkaügyi helyzetről és az aktuális képzési feladatokról hallgattak meg tájékoztatót a fórum résztvevői. Moldova dedikál Miskolc (ÉM) - Moldova György (képünkön) író Ha az Isten hátranézne című Ormánságról szóló könyvét dedikálja Miskolcon október 5-én, vasárnap 10-14 óráig a belvárosi régiségvásárban a Városház téren. ZeneMŰtárgy nívódíj Miskolc (ÉM) - Az Oktatási és Kulturális Minisztérium szeptember 29-én immáron hatodik alkalommal rendezte meg a Múzeumpedagógiai Évnyitót, amelynek ebben az évben az Iparművészeti Múzeum adott otthont. Hagyománnyá vált, hogy ez alkalommal kerül sor a Múzeumpedagógiai Nívódíjak átadására is. A „Legjobb múzeumpedagógiai kezdeményezés” kategóriában a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeumnak, Éliás István - Csuka Tímea: ZeneMŰtárgy programjáért nívódíjat adományozott. Éliás István rajztanár a Szemere Bertalan Középiskolában, múzeumpedagógus a galériában, és a MOKK (Múzeumi Oktatási és Képzési Központ) borsodi koordinátora. Csuka Tímea a Miskolci Szimfonikus Zenekar csellóművésze, zenepedagógus. Az idei díjazottak még az Iparművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a Blaskovics Emlékház, Tápiószelén. Egy tanév külföldön... Miskolc (ÉM) - Az AFS Nemzetközi Diákcsere Alapítvány tartott tájékoztatást szülőknek és diákoknak Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban az elmúlt héten. Mint Veres Pál igazgatótól megtudtuk, az AFS hosszú évek óta foglalkozik diákcsereprogramokkal és interkulturális kapcsolatok ápolásával. Az érdeklődők arról kaphattak információkat, milyen feltételekkel tanulhatnak külföldön magyar diákok. Az AFS diákcsereprogranyában részt vevő tanulók mesélték el élményeiket, és olyan külföldi diákok is jelen voltak, akik jelenleg cserediákként tartózkodnak Miskolcon. Egyetlen bánata van az AFS vezetőjének, Miklós Anettnek: kevés a miskolci fogadószülő, akik vállalnák, hogy egy éven keresztül vendégül látnak egy külföldi diákot. Pedig a vendéglátás is kiváló lehetősége a nyelvtanulásnak, mutatott rá Veres Pál. A zene átformálja a lelket ■ Október 1-je a zene A miskolci Fazekas iskolában magas színvonalú zenei oktatás folyik (Fotó: osztie Tibor) világnapja. De valami elromlott a zenei nevelésben... Miskolc (ÉM - KHE) - A zene átformálja a lelket, és olyan felemelő élményt ad, amiből aztán egész életében meríthet az ember. A gyerekeknek értékes zenei anyagot kell adnunk, ami a gyökerekből táplálkozik, s melyet egy egész életen át magukkal vihetnek! - fogalmazott Homródiné Engi Zsuzsa karnagy, a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) választmányi tagja a zene világnapja alkalmából. Visszaemlékezéséből kiderült, valamikor pezsgő kórusélet jellemezte Miskolcot és a megyét egyaránt. Minden iskola rendelkezett nívós énekkarral, melyek még a neves zeneszerzők műveit is meg tudták szólaltatni. Pedig a szakképzőkben és a szakközépiskolákban nem is volt énekóra, de az énekkar mégis vonzó volt a diákok számára.- Olyan színvonalas énekkarokkal rendelkeztek az iskolák, hogy ’82-ben, a Kodály-centená- rium alkalmából a Kállai kettőst tudtuk előadni összevont középiskolai kórussal. És mi a helyzet ma? A karnagy szerint most is vannak kiváló helyi kórusok, akik képesek a fővárosban vagy nemzetközi porondon helytállni, de sok minden megváltozott. Mint fogalmazott, a belső igény nem alakult ki a gyerekekben az értékes zene iránt, és a felnőttek értékítélete is megváltozott.- Délibábvilág. Ami eddig jó volt és értékes, az most nem az - összegezte a karnagy, hozzátéve: azt is meg kellett élnie, hogy az idén először nem rendezték meg a megyében az Éneklő Ifjúság kórustalálkozót. Forradalom- Forradalom jellemzi a mai zeneoktatást - mondta lapunknak Mócz Ferenc, az Egressy Béni és az Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója. - ’93 óta az oktatási törvény állandóan változik, megjelentek a magániskolák, a színvonal csökkent, felhígult a szakma. Óriási szigorítások és mindenre kiterjedő ellenőrzések, minősítések érték a művészeti oktatási intézményeket. A mostani világ nem a mi világunk! -jegyezte meg az igazgató, : ____________________ ÉSZAK emtippek.boon.hu •Az ének-zenei oktatásról (PDF 82 kB) hozzáfűzve: a zenei oktatás sokba kerül az államnak, egyre többet kell hozzátennie a szülőnek. Szerény körülmények között élő ................... A belső igény nem alakult ki az értékes zene iránt, és a felnőttek értékítélete is változott. Homródiné Engi Zsuzsa tehetséges diákjaink úgy tanulhatnak zenét, hogy az alapítványunk támogatja őket. Október 1-je a zene világnapja. Az UNESCO Nemzetközi Tanácsának határozata alapján - Yehudi Menuhin hegedűművész és az UNESCO zenei tanácsának kezdeményezésére -1975 óta ünnepeljük. Sí ^LiLcLiLÍSilí Újfalusi Evelin Egy héten egyszer van énekóránk. Énekelni szoktunk, kottázni vagy zenetörténetet tanulunk. Van énekkara az iskolának, de én nem járok. Népdalokat szoktam énekelni, amikor néptáncot táncolok. Komolyzenei hangversenyekre nem szoktam járni, de van olyan dallam, amit azért szeretek. ...M Czakó Márk.. Van énekóránk, de én nem, vagy csak nagyon ritkán szoktam rá bejárni, ezért igazolatlan órát fogok emiatt kapni. Nem szeretek énekelni. Van énekkara az iskolának, de én nem vagyok a tagja. Soha nem akartam hangszeren játszani. Hangversenyekre sem járok, nem szeretem a komolyzenét. Egy kis szüret és szórakozás Tiszaújváros (ÉM) - Tiszaújvárosban a Nikodémus Nyugdíjas Otthonban is összegyűltek a szépkorúak, hogy együtt ünnepeljék a szüretet. Varga István református lelkész, aki egyben r az otthon vezetője is, nagy örömmel beszélt az eseményről: „Negyedik alkalommal rendeztük meg az eseményt. Úgy is mondhatnánk, hogy ez már hagyomány az otthonban. Minden évben van szüret, és ezért mi minden évben meg is ünnepeljük. Ez mindenkinek öröm.” A kilencvenéves Hegyi Imrét köszöntötték Hegyi Imrét Fedor Vilmos, Miskolc alpolgármestere köszöntötte fel (Fotó: Osztie Tibor) ■ „Örülök, hogy veletek munkálkodtam" - mondta a kilencvenéves Hegyi Imre. Miskolc (ÉM) - Otthonában köszöntötték a népi mozgalom kiváló képviselőjét, a 90 éves Hegyi Imrét. Barátai, pályatársai mellett az általa alapított Nagy Imre Társaság tagjai, a Társadalmi Egyesülések Megyei Szövetsége részéről Suta Éva jelenlegi és Szűcs Ferencné tiszteletbeli elnök, a Közigazgatási Nyugdíjasok Klubja részéről Muzsnai Lajos elnök méltatta meleg szavakkal. Miskolc Város Önkormányzata képviseletében Fedor Vilmos alpolgármester mondott köszöntőt, történelmi személyiségeket (Nagy Imre), eseményeket (az 56-os forradalom, a népfrontmozgalom, a Tokaji írótábor) és személyes élményeket felelevenítve, melyek a köztiszteletben álló miskolci polgárhoz fűződnek. A meghatott idős mester, a rá jellemző szerénységgel úgy foglalta össze mondandóját: „Örülök, hogy veletek munkálkodhattam.” NÉZŐTÉR ] jf j'S'f'j J i J j X J A más kára Bujdos Attila ^ bujdos@inform.hu Határozott, de ellentmondásos - és talán nem túlzás: ma már nem egészen korszerű - világkép meséje a Pinokkió. Univerzuma azt a tudást állítja a középpontjába, amelyhez az egyetlen járható - és így járni érdemes - út az intézményes oktatáson át vezet. Az iskola a mindén, a boldogulás és az érvényesülés, de a különösebb társadalmi célok nélkül való lét - az egyszerűen csak a magáért való élhető élet - is vele és általa kezdődik. Az iskola tagadása és az iskolázottság hiánya egyszerűen ostobaság: ostobaság, mert elkerülhető, és az, mert az ember a tudásból rekeszti ki magát, egyenesen a tudatlanságba. A törvényszerűen jóból az egészen biztosan rosszba. Ez a mese, és a nevelő célzatosság buzgalma különösen akkor lesz igen szórakoztató, ha belegondolunk: nem az értelmet gyarapítja-e valamennyi tapasztalás - s ne keressünk most hirtelen másik példát, mint éppen a Pinokkióét: a sok furcsaság, ami megesik vele, nem teszi-e fabábuból emberré, mielőtt eljutna az iskolapadba? Mit tanulhat ott még lényegest, amit addig a saját bőrén meg nem tapasztalt? Felvértezheti-e minden baj ellen az iskola? Előtte jár-e az iskola az életnek, akár csak a mesében is? (És akkor a beláthatatlanul bonyolult valóságról még szót sem ejtettünk.) A Pinokkió nem a bölcselet mélységeinek a meséje, csak egyszerű felnőtt kitaláció, tartós és szórakoztató történet arról, hogy amit rossznak mondanak, bizony elkerülhető rossz: „kedves gyerekek, az okos a más kárán tanul". Kell ez a „más kára" - ez a hivatkozás alapja, nélküle mese sincs. A más kára persze nem könnyen adja magát: meg kell érte szenvedni, ballépésről ballépésre bukdácsolva, egészen a felismerésig, hogy lehetett volna ezt egészen másként, lényegesen egyszerűbben. Kell ez a történethez, és kell a belátáshoz is, hogy magunkra vehessük a nekünk szánt példázatot. Nézzük, és lássuk be, nekünk ezt nem kellene. így biztosan nem. Ne az erkölcs, vagy a tudás magasából, ne kárörömmel, vagy sajnálkozva, csak, mint értéksemleges, elfogulatlan nézők. Kínálná ez a mese az élet megértéséhez az érzelem fogódzóit is, az „egyedül nem jó" igazságát: az öregember vágyát, hogy gyermeke legyen, a gyerek vágyat, hogy barátja legyen és így tovább. De ez a mese végül leginkább a történeti szálat gombolyítja: kezdődjön el és aztán érjen véget valahol. Ott, ahol a végén biztosan minden jó. A rendező, Seres Ildikó is ezt akarja: szerethetően előadni a históriát, egy pillanatig sem állítva, hogy bármi valóságos lenne belőle. A meseszerűséget erősítik Juhász Katalin leporellókat idéző jelmezei és díszletei, a kedves, kerek és színes formák. Készen kapott világ ez, a nézői fantázia csak ritkán marad magára utáltán, a képzelőerőre akkor van szükség, amikor dolga is van: a hazugságba keveredett Pinokkió orrának megnyúlásánál, Kanóc és Pinokkió szamárrá változásánál. A karaktereket is a jóság felé közelíti, azt állítva: nincs igazán gonosz. Nem az D. Derecskéi Zsolt csendőre és gyerekkereskedője - inkább együgyű, a társa- daími szereppel kapcsolatos elvárásnak megfelelni akaró figurák ezek. A róka és a macska kettősében sem az elvetemültséget mutatja meg Homonai István és Molnár Sándor Tamás, sokkal inkább az életre való vásottságot, a hibás önértékelésből fakadó komolytalan öntudatosságot. Kanóc szerepében Ramocsa Emese nem magabiztos csavargó, hanem sodródó, igazi lelkesedésre és riadalomra képes kamasz. Keresztesi László méltatlankodással teszi érdekessé a Táltos Tücsköt, Kulcsár Imre és Somló István öreguras évődéssel Gepetto és a Meggyesorú alakját. Pap Lívia elsősorban mozgással jellemzi Pinokkiót, Kozma Attila kifaragottságot hangsúlyozó koreográfiájával: kedves bábufiú, aki nem kész mintákat követne, egyszerre veszi birtokba a világot és saját magát. Összefüggésekre és érzésekre ismer, és nem csodálkozik, sokkal inkább tudomásul vesz. (Carlo Collodi - Litvai Nelli: Pinokkió című mesejátékát a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában Seres Ildikó rendezte)
