Észak-Magyarország, 2008. október (64. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-13 / 240. szám
2008. október 13., hétfő SÉTÁRA INVITÁLÓ y j -j j j j j j j jjjjjjjjjj j j j j j j j\/j jjjjj j jjjjjjj j j j j j j j j j . Negyedik évét kezdi a lapunk által indított SÉTA, azaz Sajtó és Tanulás médiapedagógiai program. Az elmúlt évben több mint 20 ezer középiskolás diák sétált velünk, és most, október 6-án csaknem 200 diákkal indult az első turnus. A program hat hete során az újságírással, lapkészítéssel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk, illetve lapunk újságíróinak segítségével. A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak-Magyarország, illetve Írhatnak lapunkba is. írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszokhatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon, valamint a Borsod Online-on is a www.boon.hu/seta oldalon. Várjuk azon diákok jelentkezését is, akik közelebbről szeretnének megismerkedni az újságírói szakmával, diákújságíró hálózatunkhoz csatlakozni - jelentkezéseteket e-mailben küldjétek el a rita.szanto@eszak.boon.hu címre. Szerkesztőségünkbe is várjuk a diákokat. Ezekről a látogatásokról videó is készül, amit a Borsod Online- on láthatnak, valamint lapunkban is írunk a sétás csoportok szerkesztőségi látogatásairól. : " """ ~~ ■' - - ' ....... ......... ™ Visszaszámlálás A szünet után a délig tartó lustálkodások helyett kora reggeli ébresztő, a délutáni tévézés helyét a tanulás veszi át és nagyot sóhajtunk, hogy: rövid volt a szünet. Mindig, minden évben, minden szünet után így érezzük. Vajon miért? Talán, mert ilyenkor tudunk igazán pihenni, ilyenkor nem kell felelés és dolgozat miatt izgulni. Nekem azt is jelenti a nyár, hogy bepótolom azokat a dolgokat, amelyekre nincs időm tanév közben. Azt a könyvet olvasom, amelyik nem kötelező, de szórakoztató, régi barátokkal nagyokat dumálgatunk, kicsit sütök a konyhában vasárnap délután, csak úgy, kedvemre, mert nem kell sietnem. Segítek kicsit anyukámnak ebben-abban, mert tanévben csak hétvégeken vagyok otthon. Pihenni jó, de ha ez lenne a kötelező feladatunk - mármint a diákoknak - akkor ez ellen is lázadoznánk egy kicsit, ami talán korral járó „követelmény” . Meg is unnánk, talán... Következő kijelentésemért biztosan megköveznek, de szerintem nem is olyan rossz az iskolakezdés, a „nemszeretem” dolgokat a nyakkendőt, a fehér inget, a nehéz táskát leszámítva. Miért? Viszontlátjuk osztálytársainkat, barátainkat és nagy nevetések közt mesélünk élményeinkről. Palincsák Enikő, Avasi Gimnázium A gyerekeket még lehet nevelni az állatok szereteté re. Képünk illusztráció (Fotó: ém> Az állatokat szeretni kell Az állatok már évezredek óta léteznek. Az ember előtt már léteztek. Sajnos mára már az emberek nem tisztelik úgy az állatokat, mint régen. Erdőket irtanak ki, és ezzel állatok lakóhelyét pusztítják el. Vannak olyan állatfajok, amelyek kihalófélben vannak, vagy már ki is haltak. Sajnos az erdőirtás az emberek létfenntartó feltétele, hiszen az emberiség gyarapodásával lakóhelyre van szükség. így elpusztítják az erdőket, az állatok lakóhelyét, és ezzel az állatokat. Sok olyan kisállat születik már fogságban. Később vagy állatkertbe vagy kísérletező laboratóriumba kerülnek. Sok állatot bántalmaznak, vagy utcára küldenek. Sok ember hobbiból lövöldözik medvékre vagy bármely értékes állatra. Amerikában létezik egy olyan internetes rendelés, hogy számítógépen keresztül, rendelés útján lőhetnek medvéket, és ezzel tönkreteszik a medveállományt is. Minden élőlénynek törődésre és sze- retetre van szüksége. Van jó oldala is az ember és az állatok közötti kapcsolatnak. Már ezelőtt évszázadokkal lovak is részt vettek csatákban. Még ma is lovagiunk, de már versenyszerűen. Ha valakinek szeretetet adunk, azt kamatostul visszakapjuk. Szeressük az állatokat! Bodó Viktória, Diósgyőri Gimnázium ÉSZAK SÉTA /7 Elengedtem az „igaz" barátot Meqtapasztarrattam,MegtapasztáT milyen a jó barát, de a csalódást is. Volt, hogy vakon hittem benne. Minden barátság egy különös érzéssel jön létre, mintha ismerném valahonnan, de honnan is?! A kérdésre persze nem találunk választ, de tudjuk és érezzük, hogy a személy egy olyan ember, akire mi mindig is vártunk. Néha csalódunk a barátban. Talán azért, mert túl sokat vagyunk együtt, túl sok mindent tudunk egymásról, és a kapcsolatban egy idő után nincs miről beszélni. A napi, eleinte érdekesnek tűnő témák érdektelenné válnak, és elhidegül a viszony. Lehet, hogy ez nem is barátság volt? Tévedhetünk Többféle módon szakadhat meg egy barátság, s ez nem mindig jó érzés. Olyan állapotot vált ki belőlünk, mint mikor elvesztettünk egy nagyon fontos embert, aki nélkül nem tudunk élni. Életünkben sok olyannal találkozunk, aki nélkül azt hisszük, nem tudunk élni. De tévedhetünk. Mert azok, akik valóban fontosak, meg sem próbáltak elhagyni, kitartanak mellettünk. Egy jó barátra mindig szükségünk van. Képünk illusztráció Egy szerencsétlenül végződött kapcsolatomból tanultam. Egy szabad választással létrejött barátság volt ez is. Minden szabad percünket együtt töltöttük, minden lehetséges dolgot megbeszéltünk, és ennek ellenére a barátság zátonyra futott. Minden erőmmel küzdöttem, hogy nehogy elveszítsem az igaznak hitt barátomat, de elengedtem. Elengedtem, mert az igaz barát nem támad hátba, és nem kételkedik bennem. Azt hiszem, tudom, milyen egy igazi barátság. Megtapasztaltam, és folyamatosan érzem. Két személyt is ilyen igazi barátnak érzek. Próba Az egyik kapcsolat különleges, mivel már egyszer eltávolodtunk egymástól. Egy nagyon heves és boldog barátságról volt szó, de a túlzott együttlét miatt meguntuk egymást, és unalmunkban mindenen veszekedtünk. De rövid idő után, amikor már mindketten rájöttünk, hogy hiányzik a másik társasága, újra, mindent elfelejtve ugyanott folytattuk, ahol a veszekedések előtt. Most is minden szabad percünkben találkozunk, és teljesen másképpen állunk egymáshoz, és másképpen kezeljük egymást. Ez a kis „szünet” - véleményünk szerint - egy próbatétel volt, hogy meddig bírjuk ki egymás nélkül. Kiálltuk a próbát, mert újra egymás barátságára vágytunk. Bátyi lilla, Szepsi Csombor Marton Gimnázium Férfi-nő barátság: Szerencsés embernek tartom magamat, mert mint mondtam, két igaz barátom is van. Az úgymond „nagyok” nagyon sokat tanulmányozták a férfi-női barátságot. Ezzel kapcsolatban is van tapasztalatom. Egy iskolai feladat- éppen újságírás, riportírás- során ismertem meg egy tőlepi kilenc évvel idősebb fiatalembert. Nem tudtam, mit várjak el a beszélgetéseszerencsés eset inktől, de minden nap egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon könnyedén megnyíltunk egymás előtt, és nem zavart minket a nembeli vagy a korkülönbség. Szabad véleményünk volt, azt gondolhattuk, amit akartunk a másikról, és ott voltak a szavak, a találkozások és a beszélgetések. Minden egyes órával, nappal, később hónapokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Segítség a jó döntéshez Azt gondolom, minden ember azzal alakítja ki ezt a kapcsolatot, akivel ő akarja, akivel ő abban a pillanatban jónak látja. Lehet az férfi, nő, idősebb, fiatalabb. Bárkivel létrejöhet barátság. Minden ember másképpen szemléli a világot, és bárki tanulhat a másiktól, ezért is érdekes egy ellenkező nemű, különböző korú barát társasága is. Én másképpen látom a világot, mint ő. Elkövetek hibákat, amiket talán ő is elkövetett. De ahogy ő szokta mondani: „Tanulj az én hibámból!” Felszólít rá, hogy figyeljek oda, és nemcsak a lényegtelen fecsegés zajlik közöttünk. Minden előrelépésem előtt megkérdezem őt, hogyan vélekedik erről. Elmondja a tapasztalatait, és megpróbálunk dönteni, illetve csak én, ő hozzásegít ahhoz, hogy helyesen döntsék. Tizennyolc, a bűvös szám ■ 18, a bűvös szám. Nagykorú lettél, érettségizel és elérkezik életedben a szalagavató. Gondolom, az utóbbi (és persze a többi is) nagy pillanat mindenki számára. De vajon tudjuk-e, honnan származik ez a hagyomány? Az iskolai szalagtűzés hagyományának eredete a távoli századok homályába vész. A legelterjedtebb legenda szerint egy Selmecbányái mérnökiskola végzős hallgatóit jelölték meg szalaggal azért, hogy az iskola emlékezetét megőrizzék bennük. A19. században divattá vált szokás az idők folyamán egyre több iskolát hódított meg, míg a 20. századra általánosan elterjedt lett. A szalag továbbra is az iskolához tartozást és egyben a felnőttkor kezdetét jelöli. Valete A régi időkben még valétálás volt a neve a diákélettől való búcsúzkodásnak. A valete szó latin eredetű, azt jelenti, hogy „Éljetek boldogul!”. Ezt kiáltották ugyanis a végzősök a fiatalabb diákoknak. A diákok az utolsó tanév második felében váltak jogosulttá a valétaszalag viselésére, amelyből akkoriban kétféle volt: egy rövidebb karszalag és egy aranyrojtos: monogrammal és évszámmal. A ceremónia a szalag megszentelésével kezdődött és bállal zárult, így nagyon hasonlatos volt a napjainkban szokásoshoz. Remélem, a mostani végzőseink is - csakúgy, mint a Selmecbányái mérnökiskola diákjai - megőrzik szívükben iskolánk emlékét és mindig örömmel gondolnak vissza a diákévek szép emlékeire. Szaniszló Anna Kiss József Gimnázium MezócsAt Merre tovább és hogyan a középiskolából? ■ A gimnáziumi évek vége felé felmerülnek a továbbtanulással kapcsolatos kérdések. Hiszen ekkor már valamiféle elképzelés biztosan akad, ez » .......................... De mi van akkor, ha nem tudjuk, merre tovább? SlMONFALVI Barbara azért is fontos, mivel az utolsó két évben a kért tantárgyakból érettségi felkészítő órát biztosítanak. De mi van akkor, ha nem tudjuk, merre tovább? Valljuk be, a diákok többsége nem tudja, mi szeretne lenni. Ha konkrét elképzelés nincs is, abban azt hiszem, sokan egyetértünk, hogy olyan munkát szeretnénk, ahol azt tehetjük, amit szeretünk, természetesen jó sok pénzért és persze minél kevesebb óraszámban. Vajon teljesülhet a kívánságunk, vagy csupán csak álom marad? Segítség De térjünk vissza azokra, akik nem tudják, milyen irányba haladjanak tovább. Számukra segítségként szolgálhatnak a pályaválasztási tanácsadással foglalkozó irodák. Osztálytársaimmal elhatároztunk, mi is elmegyünk egy ilyen tájékoztatóra. Az iskolában ülve azon morfondíroztunk, mit is várunk majd ettől a találkozástól. Arra jutottunk, hogy szeretnénk egyértelmű választ hallani, mely foglalkozás is illik hozzánk a legjobban. Konkrét szakmát, hisz emberi tulajdonság, hogy nem szeretünk ilyen nagyméretű döntéseket egyedül meghozni, sőt jobb, ha más hozza meg helyettünk. Ilyenkor mégiscsak van kit okolni? Vagy nem? Természetesen tudtuk, hogy egy idegen, egy találkozás után nem ismer annyira, hogy megjósolja jövőnket. Furcsa is lett volna, hiszen még mi sem tudtuk elképzelni egymást egy-egy pozícióban, pedig már jó pár éve, elsőtől ismerjük egymást. A tanácsadó azonban mégis csak közelebb vitt a végső döntéshez, illetve egy általa bemutatott tesztsor, mely különböző témakörökre bontott kérdéseket tett fel. Könnyebb A tanácsadó azonban mégis csak közelebb vitt a végső döntéshez, illetve egy általa bemutatott tesztsor, mely különböző témakörökre bontott kérdéseket tett fel. A válaszok nagyon egyszerűek: szeretném-e ezt a tevékenységet végezni avagy nem. Simonfalvi Barbara Szepsi Csombor Marton Gimnázium ÉSZAK seta.boon.hu • Korábbi cikkeink a témában (PDF 22 kB)
