Észak-Magyarország, 2008. augusztus (64. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-16 / 192. szám
2008. augusztus 16., szombat ÍSZAK SZÓLÁSTÉR /9 Kis születésnapi ünnepség a pádon (Fotó: olvasónk) OLVASÓINK ÍRIÁK ) J J J J Ji i < Ji I > I i>< ii « * I * ttHItt Jött, mint a gejzír 2008. július 26-án, szombat reggel fél hatkor hajnalban arra ébredtünk, hogy valaki, pontosabban az újságos nekifekszik a csengőnek. Amint a férjem pizsamában kiment, közölte, nagy a víz. Szörnyű látvány tárult elénk. Térdig érő víz volt az egész udvarunkon és kertünkben. Telefon a Vízműveknek és a tűzoltóknak, mert a víz folyamatosan jött az Izsó Miklós utca 10-zel szemben a mi kapunkban, mint a gejzír. Nem kívánom ezt a helyzetet senkinek. A kő alól, a járda alól hat furik homokot mosott ki. Új gázkazánt, bojlert szereltek a pincénkbe, fenyegetett bennünket, hogy a pincébe folyik a víz. Ami csak azért nem történt meg, mert a férjem árvízvédekezéshez értő ember és homokból és fémből elvezette a vizet az utcára. Tönkretette a bejárónkat a víz, autóval lehetetlen kiállni. Ami a szomorú, hogy ez már másodszor fordul elő velünk. Sőt több szomszédunkkal is. A csőrepedések évente fordulnak elő az utcában rendszeresen. Kérdésem: hányszor tesznek még ki minket ilyen stressznek? Miért nem cserélik ki az egész vezetéket, ami már 45 éves? A vezeték meghibásodásához az is vezet, hogy folyamatosan autó- forgalom van amiatt, hogy két utcát, a Dáliát és Boglárkát egyirányúsították, emiatt ménekülőútként az Izsó Miklós utcát használják. Megrakott teherautók robognak végig úgy, hogy reng a ház. Javaslatunk: tegyenek ki táblát, hogy 30 km-es övezet! Valamint az utca két végére komoly fekvőrendőrt, mert úgy söpörnek végig nagy sebességgel az úton, hogy az utca balesetveszélyes. Ez a megnövekedett forgalom igénybe veszi a vezetékeket, tovább növekedhet a csőtörések száma. Tudjuk, hogy nem a saját hatáskörébe tartozik az egész megoldás, de a lakosság érdekében kérjük, hogy tegyen lépéseket az önkormányzat irányába is. Levelemet ők is megkapják. Kádár SAndorné, Miskolc Utánajártunk Levélírónk panaszos levelét a Mivíz is megkapta, illetve mi is megkerestük őket. Az alábbi választ kaptuk: „A felsorolt panaszok jelentős része (Kresz-táblák, forgalomkorlátozás, gázvezetékhibák) nem társaságunk illetékességi területébe tartozó, így annak megválaszolása nem áll módunkban. Az utcában szennyvízcsőtörésből eredő hibánk a szennyvíz szakág adatszolgáltatása szerint nem volt. Az ivóvízvezeték-csőtörésekkel kapcsolatban végzett adatgyűjtésünk szerint az elmúlt időszakban az érintett helyszínen 2006 szeptemberétől 2008 júliusáig összesen nyolc csőtörés volt. Az utcában üzemelő vezeték egy 1964-ben épült 44 éves 80 milliméteres átmérőjű eternit csővezeték, a hasonló korú vezetékek közt nem kiemelkedő a csőtörés gyakorisága. A csőtöréseket munkatársaink a tőlük elvárható gondossággal és gyorsasággal minden esetben elhárították. A csőtörésekből az utcára kiáramló vizek az ingatlanokat közvetlenül nem veszélyeztetik, mert a 15 cm-es szegélykő a vizeket az utcában lejtésirányban elvezeti és a csapadékvíznyelők elnyelik. A későbbi káresemények megelőzése érdekében az Izsó Miklós utcai vízvezeték 2009 évi rekonstrukciójára javaslatot teszünk a tulajdonosi jogokat gyakorló Miskolc Holding Zrt. felé.” MIVÍZ Milyen jó... Milyen jő, hogy vannak padok a bérházak előtt, így akiknek nincs telkük, nyaralójuk, ki tudnak ülni a padra. Itt ismerkedtem meg a 93 éves Klárika mamával (aki még ellátja saját magát!), ugyancsak itt ismertem meg a házunkban lakó 43 éves rokkant fiatalembert is, akit a szülei gondoznak. A fényképen (fent) éppen az ő születésnapját ünnepeljük. Itt szoktuk eltölteni a nyarat, nem is vágyunk külföldre, se máshová, és további éveinket is itt fogjuk eltölteni. Én 82 éves vagyok, eddig nem szorultam más támogatására, ha a jó Isten megsegít, ez így is lesz. Drab LAszlúné, Miskolc Két urat szolgálni Művész az, aki benne él a megfogalmazott világában! Nem szórakozik, inkább megfontoltan játszik. Eljött Eperjes Károly Kazincbarcikára. Megköszönte, hogy itt lehet a város lakóival. Sokunknak eszébe juthatott a nagyszerű Hídem- ber c. film, amelyben Eperjes Károly Széchenyi Istvánt játszotta. És most itt van előttünk, Kazincbarcikán, a templomban, az Úr oltára előtt. Fekete ingben, fekete nadrágban, világos zakóban, talán kissé zavartan. Koránál fiata- labbnak látszik, lényén átsüt valami fény... Emberi mivoltjára rásimult a hirtelenné vált csönd, amely érezhetően megzavarja. Az üdvözlő ének hatására szívében előkészített mondanivalóját kénytelen megváltoztatni. Pedagógus szüleinek köszönhetően egyetemes nevelésben részesült. Az ész és szív együtt váltotta ki benne mindazt, amivé vált. Már gyermekkorában megtanulta, nem lehet két urat szolgálni. A nevelés nélküli oktatás erre nem tanítja a mai kor gyermekét. Gimnáziumi évei alatt nem tett különbséget a liberális keresztény, hívő zsidó és hívő keresztény között. Ma is ökumenikusán gondolkodik. Magyarország lakosságának 72%-a vallotta magát hívőnek a 2000-es népszámláláskor. Ez a szám üzenet azoknak, akik országunkat irányítják. Társadalomformáló erőnek kellene lennie. Megszólalt az estharang- szó! Eperjes Károly az oltár felé fordulva elcsendesedett, ennyit mondott: Mindenki magában mondja el az Úrangyala esti imát! A templomot betöltő harangszói szent csend mindennél jobban beszélt... Elnémult a harangszó. A színművész - talán az ima hatására - magabiztossá vált! Előadása örömmé változott. Eperjes Károly előadása olyan Isten-keresés, amelyet áthat a színész élete, múltja és jelene. A Széchenyit hűen megformáló színész életében nem maradt nyomtalanul a Hídember. Mert két úrnak nem lehet szolgálni... Előadását szűnni nem akaró, hatalmas tapssal jutalmazta a hallgatóság, melynek mottója lehetne: Békességet keresek, szabadságot tisztelek. A félelmet elengedem, a sérelmet kinevetem. Nyugalmat lelek, sze- retetben növekszem. Ha a lelki bőséget követem - a fény átragyogja életem. Zvadáné Farkas Erzsébet, Kazincbarcika Számomra rejtély Különböző felmérések szerint a magyar emberek jobbnak tartják saját helyzetüket, mint hazájukét. Számomra ez rejtély, illetőleg az oka: talány. Lehet, hogy az állandó ellenzéki riogatás miatt gondolják így embertársaim? Miután Orbán Viktor tus- nádfürdői beszédét végighallgattam, majd fiammal (újra) „kielemeztem”. Megtudtam, hogy több mint hatvan éve, csak egyetlen kormány volt, mely „nemzeti és kereszténydemokrata politikát folytatott” és akkor mi van? - kérdezem. Kinek lett jobb tőle? Azt is mondta, hogy „a győztesnek jár a gratuláció, a vesztes pedig jól teszi, ha elemzi saját vereségének okait”. Hányszor vesztett eddig és hányszor gyakorolt önkritikát? - teszem fel újabb kérdésemet és még mindig nincs vége. Többször is mondta, ők iktatták törvénybe, hogy a „magyar nemzet egységes”, ez a nemzetegyesítés határokon átívelő törekvése mozgatja pártját. Értem, csak éppen ennek az ellenkezőjét vélem látni, nem csak itt, hanem szomszédainknál, sőt két szomszédunknál (nem magyar pártok, hanem ottaniak, és politikai szakértők) siettek is megjegyezni, kijelentették, az, ami a választásokon történt, a jobboldal veresége. Ott is! Amit még a beszédről érdemes megjegyezni, a következő kitétel: Lét-, egészség-, és tudásbiztonság, e háromra volna szükségük az embereknek. Hát, igen, de „ilyeneket” én is tudnék mondani. Pataki Tivadarné, Miskolc Köszönöm! Idén, június 24-én villámcsapás okozta tűz által leégett a kis ház teteje, amelyben lakom. A sokkoló történés után - biztosításom nem lévén - fordultam segítségért dr. Har- donyi András főorvos úrhoz, aki a lakóhelyem képviselője. Ő meghallván a történteket, megígérte, hogy segíteni fog. Ez így is történt: a kis házon a Bartók Béla utcában újra tető van! Ezúton köszönöm magam és családom nevében főorvos úrnak, polgármester úrnak, az önkormányzatnak, a MIK, Városgazda Kht. illetékes vezetőinek, szakdolgozóinak és mindenkinek, aki bármilyen módon elősegítette e számomra nagyon nehéz helyzet megoldását. Feketéné LAzAr MArta, Miskolc Emberek, álmokkal Immár 2 és fél hónapja a háziorvosom tanácsára jogosnak ítélt fogyatékossági járulékra adtam be a kérvényt és a szükséges orvosi iratokat. Siket és mozgáskorlátozottként élek, hallókészülék sem javít már a fogyatékosságomon, amely 1960 óta fennáll. Utolsó években rohamosan romlik, a csend világában számolgatom napjaimat. Az utolsó orvosi vizsgálatkor fájdalmasan meggyötörtek, mintha vizet akarnának fakasztani egy rég kiszáradt kútból. Napokig vérzett és fájt a fülem, mondani sem kell, hogy a várt csoda nem jött el. Megkaptam a határozatot, hogy felfüggesztették, vagyis döntésképtelen tisztviselők megkérdőjelezték a több orvos által kiadott véleményt, egyben további várakozással rojtossá teszik az idegeimet. Igaz, fellebbezhetek, de nincs takargatnivalóm, állok elébe a további orvosi vizsgálatoknak. De sajnos keserű tapasztalatom van abban, hogy megaláznak hivatalos intézkedéskor, ami elkerülhetetlen. Nem tudják kezelni ezt a fajta dolgot. Van ugyan két megtermett fülem, amit dísznek hordok, illetve, hogy a fülbevalóm legyen mibe tenni. Kérem embertársaimat, főleg azokat a köztisztviselőket, akik ilyen helyzettel találkoznak, hogy több tiszteletet adjanak nekünk, mi is emberek vagyunk álmokkal, vágyakkal és ledolgozott 30 év munkával, ahol mindig duplán kellett letenni az asztalra, mert már akkor is bizonyítani kellett, érünk annyit, mint halló társaink. SZABÓNÉ VlSMEG KATALIN, MISKOLC Akár haza se jöjjön Meghalt edzés közben egy élsportoló. Az első megdöbbenésnél csak az értetlenség és a tehetetlenség érzete volt nagyobb. Mert ki hitte, gondolhatta volna... Alig 24 órával a tragédia után viszont kiderült, hogy „mindennek szükségképen megvan a maga oka”, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mert csak írott ma- laszt, hogy a sport ügyességet fokozó, az egészség megőrzését elősegítő, szórakoztató, játékos időtöltés, illetve ennek versenyszerűen űzött formája. Szintúgy az olimpia eszméje: „Nem a győzelem, a részvétel a fontos!” Annyit ér, mint az ámokfutók - szintén extrém sportolók - szemében a közúti figyelmeztető és tiltó táblák jelzései, tájékoztató jellegűek. Ma már győzni vagy veszíteni: élet-halál kérdése szó szerint és átvitt értelemben is. Vagyis a címet befejezve: ... morituri te salutant! Gyere, gyere, húzz bele Gyurikám! A többiek ott lihegnek mögötted! Mert kibicnek és riporternek semmi sem drága. Még legyen és húzzon ki egy lapáttal, akkor, amikor a látás a tudat határán már azt sem tudja, hogy melyik határozza meg a másikat. Mert próbáljon csak meg veszíteni, amikor mindenki aranyat vár tőle! Az ezüstnek örüljenek az argentinok, akikről elnevezték. Mert az utóbbival akár haza se jöjjön. Vagy ha mégis, akkor legjobban teszi, ha Kőbánya-Alsón száll le a vonatról. Juhász Gyula egyik mondása szerint: „Minden vád ellen lehet tiltakozni, csak az önvád ellen nem”. Azt kívánom, hogy ez mar dóssá jó sokáig mindazokat, akik átértékelték a „sport” mint fogalom és az olimpia célját, eszméjét. Kiss József, Miskolc Esti gyerekek Miskolcon a Tizeshon- véd úton van egy új játszótér, még este is tele van gyerekekkel. Nyolckor a nagy részük hazamegy, de néhányan még lent maradnak. Este kilenc óra. A zsivaj nem szűnik. Már sötét van, a gyerekek félve kiabálnak egymásnak. Már régen vacsorázniuk, fürdeniük és aludniuk kellene. Eleinte szidtam a szülőket. Aztán hallottam, hogy sokan este nyolcig dolgoznak. Néhány gyerek még fél tízkor is lent van. Mi lesz, ha kezdődik az iskola? Valószínű, hogy a gyerekek önállósítják magukat. Az önállósítást biztosan tükrözi majd a tanulmányi eredmény is. Talán majd bepótolják. Ilyen világban élünk? SZENT-lMREY TAMÁS, MISKOLC
