Észak-Magyarország, 2008. május (64. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-06 / 105. szám
2008. május 6., kedd ÉSZAK KULTÚRA /7 RÖVIDEN • Két miskolci, Kassán. Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét rendezte Halasi Imre, a Miskojci Nemzeti Színház igazgatója a Kassai Állami Színházban. A bemutató április 25-én volt. Az ugyancsak miskolci társulati tag Korognai Károly a Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékot állította színpadra a kassai magyar Thália Színházban. Ez április 10-e óta van műsoron. Színpadon és filmben Miskolc (ÉM) - Áron László (képünkön) szinte be sem fejezte Hanoch Levin Az élet mint olyan című tragikus komédiájának miskolci próbáit, az Evangélium Színház felkérésére már elkezdte tanulni Szaladin szerepét Lessing Bölcs Náthán című drámai költeményében, amit május 2-án mutattak be Budapesten. A filmrajongók is láthatják a művészt: a mozikban az Eszter hagyatéka című filmben szerepel, amit a 39. Filmszemlén mutattak Márai Sándor regényét Sipos adaptálta filmre. Kozma Attila Táncos munka Komárom (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház művésze, Kozma Attila koreográfus jelenleg a szlovákiai Komáromban dolgozik. Mostani munkája ugyanis a Komáromi Jókai Színházhoz köti: Kálmán Imre - Gábor Andor - Kellér Dezső Csárdáskirálynő című operettjének látványos táncait tervezi és tanítja be. A darab bemutatója május 16-án lesz a szlovákiai magyar városban. Az After Crying legutóbbi miskolci koncertjén KLAZZ - a zene határain Miskolc (ÉM) - Folytatódik a Miskolci Szimfonikus Zenekar KLAZZ-sorozata, amelyen a zenei hátárokat kitágítva a könnyűzene világába lép az együttes. Május 14-én, szerdán, este 7 órakor a progresszív rockzene világszerte elismert képviselőjével, a különleges zenei világáról és szuggesztív előadásmódjáról ismert After Cryinggal lép színpadra a zenekar a Művészetek Házában. A 2004-es fergeteges sikerű koncert után ez az este is különleges élményt ígér a zenei csemegék kedvelőinek - tájékoztatott a szervezők képviseletében Romhányi Rita. ÉS2AK Je9yek a koncertre a Művészetek Háza jegyirodájában kaphatók (3525 Miskolc, Rákóczi u. 2. Tel: 46/508-844). ÉM<TNTERIÚ: aatoth franyo képzőművésszel aatoth, a katalógus éléről 8 A Párizsban élő aatoth franyo kiállítása nyílt Miskolcon, ő bemutatta barátja könyvét. Hajdú Mariann ________________ mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - aatoth franyo, Párizsban élő képzőművész kiállítása nyílt meg a napokban a Művészetek Házában Miskolcon. A megnyitó érdekessége volt, hogy a kiállítást feLugossy László (képzőművész, performer, zenész, író) nyitotta meg, akinek új kötetét - a Nincs Modor címűt - is bemutatták aznap este, mégpedig nem más, mint aatoth. ÉM: Honnan való az ismeretségük? aatoth franyo: Az úgy volt, hogy Pacsika Rudi barátommal találkoztam a Vörösmarty téren, épp portrét rajzolt. Örülök neked, Franyókám, mondta, és kezembe nyomott egy ajándékot, feLugossy László Atavisztikus levelek című könyvét. Elkezdtem olvasni, és adagolni kellett, mint a finom sütit. Mondtam is Rudinak, jó lenne találkoznunk. Aztán hazamentem Párizsba, és ott is, minden este lefekvés előtt csak a leveleket bújtam. Egy interjúban nyilatkoztam is, hogy mit olvasok, úgyhogy üzentem Rudival, mondja meg feLugossy- nak: már Párizsban is olvassák. Szóval, így történt. Aztán néhány év múlva - addig nem is láttam - amikor megjelent a következő kötete, megkerestem Sárospatakon. Megbeszéltük, hogy tipográfiailag rendezem majd az újabb könyvét, aztán belerajzolgattam, és kiderült, annyira össze vagyunk hangolódva, hogy senki nem is gondolta volna, hogy egy másik művész illusztrálta. ÉM: Mi a közös önökben? aatoth franyo: A furcsa gondolkodásunk, az, hogy szeretünk belemélyedni a dolgokba, s hogy mind a ketten szeretjük a pálinkát. De a leglényegesebb, hogy jól megvagyunk egymással. Szóval az előző könyvét én illusztráltam, ezt, a mostanit pedig én mutatom be a kiállításon. ÉM: Ahol az ön képeit láthatjuk. Milyen képeket válogatott ki? aatoth franyo: Ne kérdezze, számomra is meglepetés lesz, hiszen Kishonthy Zsolt (a MissionArt Galéria tulajdonosa) rendezte a kiállítást. Én- a fiammal és egy barátjával- épp most érkeztem Budapestről. Három gyermekem van egyébként, ő a legkisebb: félig magyar, félig mongol. ÉM: A felesége ugyanis mongol. Hogyan került ön Mongóliába? aatoth franyo: Véletlenül, feltéve, ha vannak véletlenek. Egy barátommal stratégiai játékot játszottunk, amelyben az volt a tét, hogy kié lesz Mongólia. Vesztettem. Ezért kezdtem másnap másnaposán leveleket írni az országba egy lehetséges francia-mongol kulturális csereprogramről. Pár hétre rá jött a válasz, meghívtak egy kiállítássorozatra. Nagyon különleges érzés volt, ott, a nomádok között. A furcsa az volt, hogy erős rokonságot éreztem velük, s ez így van a mai napig. Sok közös szót találtam a szókincseinkben, és hasonló szokásaink is vannak. Azóta rengeteget jártam az országban. ÉM: És Párizs? aatoth franyo: Az is egy külön történet. Érdekelt az ottani művészvilág, és egy magyar művész na gyon-na- gyon sokat seg tett, hogy berendezkedjek ott. Elintézte, hogy kiengedjenek - 1977-78-at írtunk akkor -, majd az útlevelemmel több magyar fiatalt is kijuttatott. Ő volt Viktor Vasarely. Ő volt a papa. Haláláig jó barátok voltunk. aatoth franyo (Fotó: Kocsis Zoltán ÉM: Közben a kiállításra értünk, megnézhetjük a képeket is... Meglepetés? ÉM: Eredeti neve Tóth István Ferenc. Nagy átalakuláson ment át a név, mire aatoth franyó lett belőle... aatoth franyo: Jó barátom tanácsára történt. A Franyó adva volt, már gyerekkoromban így hívtak. A barátom viszont azt ajánlotta, tegyek a nevem elé két a-t, mert akkor a kiállítási katalógusokban mindig az első helyen leszek. Ekkor írtam alá először így a nevem, a barátomat két napra rá megölték. Ezért nem változtattam rajta, meg hát be is vált. aatoth franyo: Érdekes látni őket. A képek a Várfok Galériából kerültek Miskolcra, valamint még magángyűjtőktől is. Van, amelyik Párizsban készült, van, amelyik Chicagóban. Beszélhet róluk feLugossy. Legtöbbször nem szoktam kérni, hogy valaki megnyissa a kiállításaimat, de ő közel áll, tud róla mondani pár dolgot. Meg majd pálinká- zunk kicsit. iSZAKemt/ppefc.boon.hu •aatoth franyóról (PDF, 272 kB) Benkő László, Demjén Ferenc, Pataki Attila (első képünkön), és az Edda adott koncertet a közelmúltban Miskolcon (Fotó ÉM) NÉZŐTÉR ■* -< j j j j j j j j j j j j j j Mi kellene még Bujdos Attila bujdos@inform,hu Mi kellene még? Marango kérdése a pénz és a munka határai között jelölné ki A konyha szereplőinek helyét a mindenségben. A „van mit dolgozni, jár érte fizetség" rendje tapasztalatot, élethelyzetet és ebből fakadó világlátást tükröz: a munka az élet értelme és megjelenési formája. Marango a konyha világát a világgal azonosítja. Ez a felfogás felháborítóan egyszerű és leegyszerűsítő, de nem feltétlenül hamis. Arnold Wesker színművének szereplői ugyanis - elfogadják a feltételeit, vagy lázadnak ellen, de - szintén nem tudnak túllépni a munka világán: a munka a számukra kényszer, rátelepszik az életükre, lerántja és megöli az emberhez méltó vágyaikat, képtelenné teszi őket a vágyaik kimondására is - ez a sorsuk. Máté Gábor ezekre'a kényszerekre figyel, és a „konyha világán" túliban is a „konyha világát" mutatja meg: a darab végén, Peter pusztításai nyomán eltünteti a falakat, és a puszta térben sincs egyéb, mint a könyékig véres Peter, a kitörés hiábavalóságának példájaként, és a tulajdonos Marango, a nem kevésbé értelmetlen kérdésével: mi kellene még. Marango felemel a földről egy tányért, és eltörölgeti - része a drámai szerkezetet életben tartó kényszereknek, és bizonyítéka az általa megélt és hirdetett rend abszurditásának és elégtelenségének: senki sincs beljebb egyetlen lépéssel sem. Peter és Marango, ugyanabba a rendbe szorítva, szánni valóak. Meglehet, ez az érzés idegen Arnold Wesker szerzői szándékától: ez a darab, születése idején, az ötvenes évek végén sokkal inkább a tömegmunka embertelenségével, az élet értelmét a megélhetéssel azo-, nosító gondolkodással szembeni düh kimondását szolgálta. Ötven év után többet tudunk a világról, érzéseink csendesebbek: bár a kérdés ugyanúgy hangzik, de ma már másért és máshogyan aktuális A konyha. A mi valóságunk beérte Weskerét: saját történelmünk szűrőjén át látjuk a történetét, saját tapasztalatunk, hogy a „konyha világának" van-e alternatívája, társadalmi méretben, vagy legalább a számunkra - így válik az egyediből általános, s abból megint egyedi Máté Gábor rendezésében. A megértésnek jót tesz, hogy az előadáshoz Lőrinczy Attila időszerű, a színművet nyelvileg is a jelenhez kötő fordítását használják. Cziegler Balázs díszlete valódi, praktikus konyha képét mutatja. Ahhoz elegendő, hogy dolgozni lehessen benne, ahhoz viszont eléggé szűkös, hogy jól érzékeltesse a munka és az élet monotóniáját. A falon a csempék töredezettek, kiül rajtuk a konyha zsíros gőze. A tér demokratikus és tagolt: a társadalmi különbségek csekélyek, de ezeket is jól mutatja. helyzet hétköznapi, amennyiben egy hétköznapi helyzetben mutatja meg, hogy az elfogadhatatlan, de szükségszerű. Ez a helyzet nem terem hősöket: inkább csak jelzésekből épülnek az előadást hitelesítő karakterek is. Görög László Frankje nem csinál érzelmi kérdést a munkából, Blaskó Balázs kony- hafőnökjét aligha a felelősség vállalása teszi vezetővé: kibekkel és hárít. Vajda Milán Paulja irtózik a csoportszellemtől, fiatalon megkeseredett, sötét tekintetű félrehúzódó. Ötvös András Kevinje másik változat a magányra: ő az új fiú, akit már az első nap eligazít ebben a munkában. Már benne van, de nem idomult még hozzá: képes kívülről látni az egészet, tragikumával, komikumával. Nincs benne kétség: csak magára számíthat. Kaszás Gergő Marango szerepében visszafogott: biztosan sokat tud a helyről és a hely életéről, de biztosan nem a legfontosabbakat. A többiek által félt munkaadó, aki ezt a félelmet nem az indulataival, hanem az önuralmával táplálja. Lehet ez póz, csak úgy, mint ragaszkodás az önképhez, járó Zsuzsa Monique-ja gyenge a változáshoz: nemcsak saját magát kellene legyőznie, de ehhez a férj biztonságát kellene odahagynia Peter semmit sem ígérő kiszámíthatatlanságáért. Schruff Milán Peterje jobbra vágyó fiatal felnőtt - nagyon az élete elején van még, a kamaszt nehezen gyűri le benne az igény, hogy igazi felnőttként mutatkozzon. Robbanékony, ehhez a gyúanyag saját elégedetlensége: alaktalan a vágya, tudja, hogy akar, de nem világos, hogy mit. Ez az akarás a tagadásból sem bomlik ki. A helyzete nem engedi, hogy változzon, ő pedig képtelen a változtatásra: ez nemcsak az ő erejét és lehetőségét haladná meg. A lázadó és a kötekedő nagyon közel él benne. Arnold Wesker A konyha című színművét az egri Gárdonyi Géza Színházban Máté Gábor rendezte
