Észak-Magyarország, 2008. február (64. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-16 / 40. szám
2008. február 16., szombat SÉTA /6 Tábla a nyakban Láttam. Te is láttad, mégsem tettél semmit. Hogy nem feladatod, vagy más feladata? Kié? Segítsen rajta a keresztényi szeretet, vagy védje meg a szociális háló? Nagy, ember nélküli szavak adjanak enni neki? „Éhezem.” Azt gondolod, viccből tette a nyakába azt a táblát?! Ezzel nem tréfálunk. Az ő szégyene ez? Saját hibája, hogy idejutott? Nem tudhatod, nem ismered, ezért ne ítéld el, ne nézd le. Biztos szeretne ő is meleg ágyat, jó ebédet, szép ruhát. És a lélek tápláléka? Ugyan mióta nem hallhatott emberi szót? Nem is kedveset, csak emberségeset. A végső kétségbeesés ültette ide a járdaszigetre. Hangtalanul kér, szemlesütve, csak az a tábla. Ember, mint Te. Akár Te is lehetnél. Hiszen láttad. Palincsák Enikő, Avasi Gimnázium Félidőben jár az iskola Megkaptuk félévi értékelésünket. Ki jót, ki rosszabbat. Az ötösökért dicséretet kaptunk szüléinktől, de Apukánk azt mondta, azért ne bízzátok el magatokat. Anyánk azt mondta, fel a fejjel, dolgozzatok szorgalmasan. Messze még az év vége. Mi meg úgy gondoljuk, hogy túl vagyunk a félidőn. Reméljük, év végére nőni fog a jól teljesítők létszáma. Száz napot jártunk eddig, még körülbelül 80 napot töltünk az iskolában. Sok feladat áll még előttünk. Például egyik osztálytársunk kiszámította, hogy 3280 forintba fog kerülni a hajzselé, amivel rendbe hozza a haját a hátra lévő napokban. De igazából tanulni kell. Többet és jobban. Lakatos Albert és Nótár Sándor József Attila Általános Iskola Féltünk, de túl vagyunk a felvételin (Képünk illusztráció) Túl vagyunk rajta Túl vagyunk rajta. Most visszaidézzük a felvételi előtti napokat. Egyre csak közeledik, sokat készülünk, izgulunk. Tanáraink felkészítő órákat tartanak. Mi megpróbáljuk a legjobb formánkat kihozni magunkból. Telik az idő, egyre közeledünk a fontos naphoz, amikor eldőlhet életünk. Most derül ki, melyik szakmában dolgozhatunk majd felnőttként. Kicsit félünk. Ahogy' telnek a napok, egyre jobban összeszorul a gyomrunk. Vajon fog sikerülni? Eleget tanultunk? Van, akit nem, bennünket nagyon érdekel ez a kérdés. Úgy érezzük, fel vagyunk készülve. Túl vagyunk rajta. Alig várjuk, hogy a középiskolában is megálljuk a helyünket. Kanalas Róbert, Lakatos Endre, Barna Róbert József Attila Általános Iskola Valentin-nap már elmúlt, de a szerelmesek napja több sétás diákunkat megihlette. Ezért úgy gondoltuk, talán még nem késő ezeken a hasábokon megemlékezni a szerelmesek napjáról. íme hát az összeállítás, néhány gondolat, hogy miért is jó szerelmesnek lenni, és ' megajándékozni kedvesünket ezen a napon. (Fotó: ÉM) Valentin nap Jön a tavasz, a szerelem ■ A tavasszal együtt érkezik a szerelem és a szerelmesek napja. Ki is volt Valentin? Tavaszodik. Rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak. Milyen sok szerelmes párt látni a városban! A tavasszal együtt érkezik a szerelmesek napja is, február 14. Valentin- nap. De ki is volt Valentin? A történet szerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket. Valentint bebörtönözték, mert megtagadta a pogány istenek imádását. A börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imájával gyógyította meg a lányt, és kivégzésének napján üzenetet írt neki „A Te Valentinod” aláírással. Sokan örültek és örülnek az új ünnepnek: újabb alkalom arra, hogy meglepjék kedvesüket. Igen ám, de mivel? Valentin az esztendő első virágajándékozó eseménye. Mindenkinek elege van a télből, a tulipánok, jácintok, fréziák pedig a várva várt tavaszt idézik. A virágkötők és az ajándékboltosok jó előre gondoskodnak arról, hogy Valentin- napi meglepetést választhassunk szeretteinknek, barátainknak. Olykor a bőség zavarával küszködünk. Hatalmas, szív formájú lufik, funkció nélküli, ám jópofa holmik kelletik magukat és csábítanak vásárlásra. Az ünnep lényege a figyelmesség, az odafigyelés, de - valljuk be - akkor örülünk a legjobban, ha az ajándék nem szokványos. Azt kell bizonyítania, hogy aki adja, valóban ismer és szeret minket. Tehát akinek van barátja, próbáljon meg gondoskodni valami különlegesről, de az se adja fel, akinek nincs még párja. Lehet, hogy éppen ezen a napon talál rá élete nagy szerelmére. Bakos Edina Karrina Szakképző Iskola Törődjünk... Az év második hónapját írjuk, ami egy nappal hoszszabb lesz. Előtte azonban a szeretető és a szerelemé a főszerep. Február elején beindul a reklámgépezet: a boltokban szívec- skés csecsebecsék várják a fogyasztót. Ismét ünnep közeleg. Nem piros betűs, nem mindenki által méltatott fiatal hagyomány, de sokan - főleg a fiatalabb korosztály - lelkesen készülnek rá. Bálint neve napján szerelmünknek, barátainknak, családtagjainknak kedveskedünk, kiki a maga módján. Szabó Alexandra Szepsi Csombor Márton Gimnázium Mióta is jött szokásba a jegygyűrű? A jeggyűrű mellé persze egy szép menyasszonyi ruha is jár ■ Arany? Ezüst? Briliáns? Gyűrű! Szemes? Inkább karika? Igen, vagyis jegygyűrű! Minden korombeli lány álma a Nagy Ő, és persze a jegygyűrű, amit tőle kapunk. Álmodozunk róla, de sokan mégse tudjuk, honnan is ered. Csak van? De minek? És mióta? Nos, érdekesség gyanánt derítsünk fényt a titokra! A gyűrű alakja megszakítás nélküli kör: nincs eleje, nincs vége. Ezért az ókorban, az egyiptomiaknál is a végtelenséget jelképezte. Az emberi képzeletnek innen csak egy lépést kellett tennie ahhoz, hogy a gyűrűt a végtelen hűség, a soha el nem múló szerelem jelképének tekintse. Nem tudjuk, hogy ez a gondolat'a 16. században általánosan élt-e, vagy Balassi Bálint költői előrelátása, hogy menyasszonyának ezekkel a szavakkal küld gyűrűt: Megveszi Az eljegyzési gyűrű használata sokkal prózaibb eredetű. Ősi szokás szerint a vőlegény, vagyis a „vevőlegény” megveszi az „eladó” lányt. A házasság megkötése előtt foglalót, zálogot adott, később már csak jelképesen. Nem tudjuk, hogy a gyűrű mikor lett ilyen jelképes zálog. Ezt a szokást a rómaiak már ismerték, az eljegyzési gyűrű náluk vaskarika volt. A jegygyűrű használata tehát világi eredetű. A szokást később a keresztény egyház is szentesítette; gyűrűt megáldó formula már a 11. századból ismeretes. Eleinte csupán a menyasszony kap a házasság szertartásában gyűrűt, s csak a 13. századtól kezd mindkét házas fél jegygyűrűt viselni. Meg kell állapítanunk, hogy a jegygyűrűnek csak újabb időben alakult ki egységes típusa, csak a 19. századtól következetesen sima karika. Alakja korábban meglehetősen változatos volt. A középkorban a köves gyűrűt használták, de a két egymásba fonódó kéz és (Képünk: illusztráció) az úgynevezett ikergyűrűk is kedveltek voltak. Kedves Lányok, kedves Olvasók! Ne feledjék! A gyűrű a hűség jelképe, de ami igazán fontos, azt a szívünk mélyén érezzük. „Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan”. Különösen így Valentin- nap táján! Bartók Beáta Karrina Szakképző Iskola JEGYZET Valódi életcél Garamvölgyi Flóra Fráter György Katolikus Gimnázium A4ost, 18 éves fejjel tulajdonképpen egész szerencsésnek vallhatom magam, ugyanis sajátomnak mondhatok egy néhány négyzetcenti méternyi papír- felületetet az Észak-Magyaror- szág közepén, a SÉTA-rovatban, ahová a diákújságírók írnak. Ide szorítom be viszonylagos rendszerességgel a gondolataimat, véleményemet azokról a dolgokról, melyek nap mint nap foglalkoztatnak. S hogy mit jelent nekem mindez? Miért szeretnék egyszer jó újságíró lenni? Először is: jó publicistának - jelen esetben jó diákújságírónak- lenni nemcsak annyit jelent, hogy jól tud valaki fogalmazni. Ez ennél sokkal összetettebb dolog. Ez csapatmunka is. Mert akik „igazi" szerkesztők vagy újságírók, azok bizony reggeltől lapzártáig (ez legtöbbször este 9 órát jelent!) benn ülnek a szerkesztőségben a számítógép mellett, fogadják az olvasók leveleit, szerkesztőprogrammal dolgoznak, állandóan rohannak, napi három kávét isznak, megbeszéléseken vesznek részt, egyeztetik, hogy mi kerüljön bele a másnapi lapba, helyszíni tudósításokat, riportokat írnak. Ha emellett akad néhány szabad percük, akkor szabadjára engedik fantáziájukat és saját cikkeiket gépelik. Nos, idáig mit szólsz hozzá? Akarnád? Ha igen, akkor már csak néhány éved, esetleg hónapod van rá, hogy eldöntsd, melyik egyetemen szeretnéd megtanulni a szakma csínját-bínját. Kezemben a friss, ropogós felvételi tá- jékozatóval mondhatom, hogy jónéhány egyetem, főiskola és magániskola kínál lehetőséget az újságírás fortélyainak elsajátítására. Legnívósabb az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, ahol a kommunikáció és médiatudomány újságírás szakirányát ajánlatos választani. De nemcsak Budapesten, Szegeden és Debrecenben, hanem most már nálunk, Miskolcon is találni ilyen és ehhez hasonló szakokat. (A fizetős tanfolyamokkal azért nem árt vigyázni, mert nem biztos, hogy azt kapjuk a pénzünkért, amire számítunk...) És persze addig sem árt írogatni, nem csupán az Északnak, ae még akár az asztalfióknák is. Később ezek jó ötleteket adhatnak egy-egy cikkhez. Ki tudja...? Nem árt továbbá, ha mégis szívesen fogalmazol, például irodalomórákra. Nem árt, ha nyitott szemmel jársz és olyan emberek között forogsz, akik „szakmabéliek". És akiknek adsz a véleményére. Nem árt, ha van kiforrott véleményed egy-egy újságról, illetve újságíróról. Ha valamelyikhez szívesen tartoznál, aki a kedvenced is lehet. Nem árt, ha néha azt is érzed, hogy nem mindig könnyű, hogy nem mindig megy, hogy nincs mindig ihleted - mert annál eltökéltebb leszel utána, ha mégis ezt a pályát választod. A manapság nagyon divatos műfajt, a blogolást is kipróbálhatod, ezt is lehet szórakoztató, élvezhető, esetleg művészi szinten művelni. A visszajelzések segíthetnek elindulni egy úton, és a későbbiekben is mindig fontos lesz,' hogy hány olvasónak tetszik az, amit csinálsz. (Mert alapvetően ezért csináljuk.) És még egyet: légy önmagad! Légy eredeti, egyéni! Gondolj arra: belőled csak egy van, és igenis, tied a világ! Mikor, ha nem most? Merd szabadjára engedni a kreativitásodat és sose riadj vissza a formabontó megoldásoktól! De már az elején gondolkodj el rajta: hobbi vagy életcél számodra az írás...? Nekem jelenleg mindkettő. Öt-tíz év múlva talán valódi életcél.
